Menekültnek lenni talán az egyik legkétségbeesettebb létállapot. Megelőzi
egy rémületes időszak, amikor jogfosztottá válnak emberek csoportjai, a saját
és családjuk (idősek, nők, gyerekek) élete és biztonsága egyik napról a másikra
veszélybe kerül. Mire eljutnak addig a pontig, hogy mindent hátrahagyva mentsék
puszta életüket a határokon átszökve, már súlyos traumákat szereznek.
Szeretteik eltűnnek, gyilkos erőszak által meghalnak (olykor a szemük láttára),
az életük minden napja rettegés és a haláltól való menekülés.
A fenyegetés olyan szintűvé válhat, amikor már semmi nem számít, csak a biztonság. Természetesen nem az a biztonság, amit szerencsésebb részein a világnak a vagyontárgyak és a társadalmi elismertség jelentenek, hanem az egyszerű létbiztonság: élni és nem meghalni. Ezért házat, vagyont, megszokott életformát hátrahagyva, csak az életet mentve nekivágnak a nagyvilágnak gyerekekkel, várandós feleséggel, semmi más célt nem látva, csak a túlélést. A világ nagy, az nem lehet, hogy valahol ne találjanak biztonságot benne.
A fenyegetés olyan szintűvé válhat, amikor már semmi nem számít, csak a biztonság. Természetesen nem az a biztonság, amit szerencsésebb részein a világnak a vagyontárgyak és a társadalmi elismertség jelentenek, hanem az egyszerű létbiztonság: élni és nem meghalni. Ezért házat, vagyont, megszokott életformát hátrahagyva, csak az életet mentve nekivágnak a nagyvilágnak gyerekekkel, várandós feleséggel, semmi más célt nem látva, csak a túlélést. A világ nagy, az nem lehet, hogy valahol ne találjanak biztonságot benne.
A határokon átszökés, az illegális bujdosás, száműzöttség újabb traumákat okoz. A menekültek tisztes hétköznapi életet élő emberek voltak egykori hazájukban. Dolgoztak, családot alapítottak, tettek-vettek a mindennapokban. Aztán összeborult körülöttük a világ és ők egyszerre egy idegen országban találják magukat, ahol olykor bűnözőként, de mindenképp felesleges koloncként tekintenek rájuk. Nem ismerik a nyelvüket, kultúrájukat, ráadásul nem is kíváncsiak rá. A menekülteknek az életük mentése után a bizalmatlanság, megvetés, a sorsuk iránti érdektelenség legalább oly gyilkos hatalmával kell szembenézniük.
Megértik, hogy akármilyen nagy is ez a világ, az emberi szűklátókörűség
miatt újabb nehéz küzdelem lesz számukra, hogy biztonságos helyet találjanak
benne.
Azután, amit átéltek a hazájukban, már csekély igényük van. Nem a
vagyonszerzés, a karrier vagy a kalandvágy mozgatja őket. Csak egy, és ez a
legfontosabb: emberhez méltó tisztes bánásmód és családjuk számára az együttmaradás
esélye.
A Migráns Szolidaritás nevű önkéntes és független szervezet magyar
állampolgárokból és az országba érkezett menekültekből áll, akik együtt,
egymást segítve, és egyben egymás kultúráját megismerve küzdenek a migránsok életének
jobbra fordításáért, társadalmi elfogadottságukért. Ezt a filmet ők
készítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése