Egy hatás alatt álló nő 1.

Írta: Inkabringa

Ez volt a címe John Cassavetes hetvenes években rendezett filmjének, Peter Falk és Gena Rowlands kiváló játékával. Azonban senki ne gondolja, hogy a filmbeli történet szerinti hatásról lesz most szó.

A hatás ez esetben nagyon is pozitív, bár az igaz, hogy egy filmhez fűződik.

Az ötvenes évek nem volt épp aranykor Kelet-Európában, nálunk sem, a „keleti blokk” egyéb országaiban sem.

Az évtized végére azonban megint éledezni kezdett az alkotóerő.

Ennek egyik ékes példája Jerzy Kawalerowicz Az éjszakai vonat című filmje 1959-ből.

Az egyik férfi főszerepet a 22 éves Zbigniew Cybulski (a kelet-európai James Dean) játszotta, aki előző évben forgatta le Andrzej Wajda Hamu és gyémántja főszerepét.

A másik főszerepet Leon Niemczyk alakítja, aki három évvel ezután Polanski Kés a vízben című filmjével lett világszerte ismert.

Kettőjüket pedig összeköti a nő, Lucyna Winnicka, aki a későbbi Mater Johanna főszereplőjeként írta be magát a filmtörténetbe és a hetvenes években Szabó István Tűzoltó utca 25. című filmjében is játszik majd. Idén halt meg 85 éves korában.

Attól, hogy két férfi és egy nő a főszereplő, ne jusson eszünkbe egy szimpla szerelmi háromszög. Szerelem, elhagyás, fájdalom, gyász, önvád, gyanakvás, elhallgatás, elfojtás és agresszió egymásra rétegződve van jelen. Meg még mi minden, ami az akkori közérzetet jellemezte. Amint ez akkoriban általános volt, a személyes drámák mögött a kor társadalmának szavakkal ki nem mondható kritikája is ott van. A film végig egy vonaton játszódik. Klausztrofób, menekülésre lehetőséget nem adó térben. A vonat azonban a tengerhez megy. A hosszú, gyötrelmes, összezárt éjszakai vonatút a végtelen tengernél ér véget. A történetet nem mesélem el, a legjobb, ha mindenki megnézi a filmet. Egyszer azt olvastam valami filmajánlóban, hogy thriller. Annyira az, amennyire Scorsese Taxisofőr-je. Semennyire. Bár az igaz, hogy fontos szerepe van benne egy gyilkosságnak.

Ez a film sokrétű, erős, békén nem hagyó alkotás, ami tényleg végigkísér az életemben. Amikor egész fiatalon láttam, óriási hatással volt rám. Biztos voltam benne, hogy sosem látom többé, egy ötvenes évekbeli lengyel film nincs folyamatosan pörgetve a tévécsatornákon. Aztán évekkel később megkaptam YGergelytől ezt a filmet. Ahányszor megnézem, mindig a hatása alá kerülök. Amilyen zárt, egyszerű szerkezetű, annyira sokrétű jelentést hordoz. 

Különösen a zenéje kísér, ami egy csendes, egyszerű melódia. Olyan, amit sosem felejtünk el és mindig újra hallani akarunk. Mestermunka.

Andrzej Trzaskowski a zeneszerző, aki számos filmzenét írt, zongorista, komponista, a kortárs zene és a jazz nemzetközi hírű alkotóembere. Ez a film és ez a zene igazi gyöngyszem. Érdemes érte néhány évtizednyire lemerülni a mélybe.