Keresés ebben a blogban

2023. október 15., vasárnap

Szittya Emil a Kassák Múzeumban

Írta: BikassyGergely


Szittya Emil furcsa alakját a kísérleti filmjeikről ismert alkotópár, Igor és Ivan Buharov idézi meg tavasztól oktőber végéig látogatható kiállításukon. Szittya Emil nevével először vagy hatvan éve, Kassák Egy ember élete című főművében találkoztam. Szittya Kassák nagy európai csavargásainak útitársa az önéletrajzi regényben. Anarchista csavargó, szélhámos, talán csaló, és talán jövendő művész. Mind a neve, mind a regénybeli figurája olyan különös és eredeti, hogy ifjan naiv módon sokáig fiktiv alaknak hittem. Pedig nem az, s bár furcsa művésznevét maga "Szittya" kreálta, valóban létezett, s útjaik elválván Kassáktól függetlenül is kibontakozott íróként, festőként, besorolhatatlanul. 

Szittya Emil 1906-ban

A húszas évektől már nem tért vissza Magyarországra, Berlinben és Párizsban élt. Soha nem lett Kassák avantgard folyóiratainak munkatársa. S ha annak idején csavargótársak is voltak, barátok soha. Kassák ellentmondásos színekkel ábrázolja, inkább taszítóan, mintsem vonzóan. A magyar kultúrának nem lett része, Magyarországon nagyon sokáig Kassák regényalakjától függetlenül nem ismerték. Később ő maga mindvégig tagadta, hogy magyar és zsidó lenne - holott mindkét tény meghatározta életét és pályáját. 

Amennyire tudom, magyarul, magyar szerzőtől róla nem jelent meg nagyobb dolgozat a kiváló művészettörténész, Rockenbauer Zoltán tavalyi tanulmánya előtt (Múlt és jövő, 2022. 3. szám). Rockenbauer hosszabb írása is a meglepetés hangjával indul: Szittya Emilt Nyugaton ismét felfedezték, elemzéseket írnak róla, kiállításon szerepelnek festményei. Nem tudom, a Buharov-fivérek kiállítását mennyire inspirálta Rockenbauer tanulmánya, azt gyanítom, hogy kevéssé: ők maguk fedezték fel maguknak a csavargó és különc anarchista művészt. Különc? A kiállítás azt bizonyítja, Szittya ennél több volt, s több, mint Kassák nyomán hitte bárki. 


A Kassák Múzeum kiállítására az "installáció" a helyesebb meghatározás. Buharovék forgattak egy áldokumemtumfilmet a két költő csavargásairól. Ez az egyik teremben nagy vászonra vetítve látható - de az előtérben is pereg egy másik (vagy ugyanannak a filmnek valamely változata.) Az előtérben egy valódi installáció kelt figyelmet. Nagy asztalon tucatnyi régi telefon: bármelyiket felvéve Szittya szövegei hallhatóak magyarul, magyar fordításban, magyar színészek és közremőködők hangján. Ez is nagyon érdekes, de magam persze inkább a filmet figyeltem. És nem csalódtam: mint a szerzőpár többi filmje, ez is nagyon tehetséges munka. 


Technikailag szándékosan rontott mozgóképen a két főalak, megnevezetlenül is Kassák meg Szittya vándorol német, belga s francia városon és tájakon, abszurd, alig hihető és teljesen hihető epizódokon át. Az áldokumemtum valódi műalkotássá válik, provokativ és önálló-öntörvényű mozgóképpé, mely most már a Buharov-fivérek gazdag életmúvének fontos darabja. Ezek után feladatomnak érzem, hogy beszerezzem és elolvassam Szittya 82 álomleírását, melynek eredetije is elég régen jelent meg franciául, magyarul meg soha, csak itt az installáció telefonjain hallható. Soha még ilyen érdekes telefonüzeneteket... 




Kapcsolódó korábbi bejegyzések: