Tobzódó júdásfa

Írta: YGergely

Sok évvel ezelőtt egy olasz szakállas tanár és költő, Roberto Ruspanti budapesti előadásán elfelejtett magyar írótól olvasott fel valami régi idézetet, és abban az állt, hogy már februárban a Pincio dombján mandulafa virágzik, több száz színes és fehér mandulafa, integetnek, hogy jön a tavasz. Felneszeltem akkori novemberi tompaságomból.

Pincio - Róma

A mandulafa Rómában februárban virágzik. Nem tudtam akkor még, erős torokfájós, gyakorló mandulagyulladásos, hogy amygdale nemcsak a torokmandula neve, hanem ugyanaz, amygdalus latinul a mandulafáé is.

Janus Pannonius ebbe látta bele korai halálát, verset írt róla, a mandulafa két jelentésébe. Amikor Itáliában már virágzik a mandulafa, itt északon még csak pusztulni lehet lázas torokgyíkban.

A mandulafa virágait soha nem láttam még Rómában, helyette láttam másféle virágzást.

Mikor megpillantottam, már tetszett, de nem tudtam semmit róla. A fának alig volt levele még, de máris sok-sok virága fürtökben lilán… bíboran … – ma sem tudom, mi ez a szín.

Csupa rózsaszínt, bár lilának látszó rózsaszínt virágzó kicsi, karcsú közönséges fa a közönséges forgalomban. Hatalmas halmokban lent a járdán számtalan lila virágok, mint másutt ősszel a sárgás avar. Közönséges városi utcák és házak, mellettük közönséges csavargók és szokott autóforgalom.

Egy ideig meg sem kérdeztem senkitől, hogy mit is láttam: titkon dajkáltam e fölös lila-rengeteget. Olaszoktól, helyiektől kellett volna megtudakolnom. Latin fóliánsokból kiírnom.

Mikor a magyar nevét megtudtam, mintha örömömbe rondítottak volna. Ki nevezi el így a kedvest? Semmi köze a fához. Megremegett a kezemben a lexikon lapja. „Közönséges júdásfa” – ez állt benne. Durva fordítás.

Róma királyai a famagot elhintették sok száz évekkel Júdás előtt, hiszen a Piramis környékén, a Via Marmoratán is ott virágoznak, meg ott virágoztak Jézus előtt száz évekkel.

Piramis - Róma

Hát a karthagói háborúk, hát Spartacus idején mi volt a neve? Cercis, mint ma tudományos latinul? Vagy a régi nevét Jézus után rögtön elfeledték?

Nézegettem: miért ez a neve? A lilába hajló rózsaszín virágrengeteg elborította a leveleket és elborította a járdát a fák alatt. Egész rózsaszín volt a járda előttük. Csak mentek a járókelők, rá se néztek a nagy virághalmokra.

Azon a végtelen fáradt-sötét novemberi estén Roberto Ruspanti előadásán nyakamban ült a magyar tél. Nemszeretem, vége nincs sötétben úgy tűnik, igazából nincs is ilyen fa. Ilyenkor Rómát sem hiszem el, hogy van.

A lilavirágos „közönséges júdásfa” azonban mégis létezik, ha elfelejtett magyar írók nem is írtak róla. Közönséges a neve, giccsmentes a szépsége. Vállalom a nevét, mert Rómában ismertem meg. Ott a közönséges autójárta utcán, és nem kastélykertben vagy faiskolában.

Le lehet élni az egész életet júdásfa nélkül is, persze. Milliók élnek úgy, északi halottak.

Lombjáért és bőven fakadó pillangós virágaiért ültetett kicsiny, karcsú fa. Napsütésben vagy részleges árnyékban érzi jól magát.

Virágzás: áprilisban.