A bölcsesség hangyabolyból jön - Szimbiózis Napok (máj. 8-9.)

Írta: Inkabringa

Hét év után májusban ismét volt Szimbiózis Napok, kulturális antropológiai fesztivál. Sok dolog van azelőtt, mielőtt eljön valaminek az ideje. Évekig vártuk, hogy végre ismét legyen Szimbiózis, és egy hónapig vártam, hogy végre hozzákezdhessek e bejegyzés megírásának.

Ezúttal új helyszínt választott a Szimbiózis, a DANTE Közösségi Alkotótér nem oly rég létezik a Margit híd budai hídfője közelében.  Leszálltunk a pincébe, hogy felfedezzük, mi köti össze a fentit és a lentit a világ legkülönbözőbb helyein. A DANTE nem egy stadion, a Szimbiózis nem a BL-döntő, a kulturális antropológia pedig érzékeny gyökérzetű palánta e honban. Csodálatos fává terebélyesedhetne, ha tere nyílna e kis hazában, bár sajnos megesett már vele a szándékolt korlátozás is. Sokan még most sem igazán tudják, hogy hajra kenik, vagy lábra húzzák. Azért ezernyi kis kapillárison átszövi ezt az országot az antropológiai szemléletmód, élteti finoman a sokszínűségre való hajlandóságot, a világ összetettségének megismerését.

 „A bölcsesség hangyabolyból jön”, ez állítólag az afrikai ba-ila (baila, ila) törzs mondása. Címe és mottója is lett az idei Szimbiózis Napokról írt összefoglalómnak. Csodálatos kavalkádját adta a kontinensek kultúráinak ez a májusi hétvége.

Megint csak abba a problémába ütköztem, hogy megoldhatatlan jelen lenni minden előadáson és programon. A SzimbiózisNapok programját áttekintve látható a széles választék. Az egyik fájdalmas hiány, hogy az AGA-emlékezésen sem lehettem ott. Az ő jóságos tekintete nagyon hiányzik a világból.

Ott lehettem viszont Lipták Noémi előadásán, aki egy évtizede kutat Ecuador keleti részén, Morona-Santiago tartományban a shuar törzsben. Amazónia káprázatos biodiverzitással rendelkezik. Kapszulája a Föld természeti túlélésének. A shuarok gazdag hitvilágának alapja a tanító növények tisztelete. A szellemi erő neve Arutam wakani, a szellemi térbe való belépés kapuja pedig a vízesés. Az Arnold van Gennep által leírt átmeneti rítusok a shuar törzs életének is szervezői. A gyógyítás (betegből egészségessé válás) vagy az életszakaszi váltások rítusai segítik a törzs továbbélését. A kutató is részt vett egy több napos rítuson, eljutott szent helyeikre, állt a vízesés alatt, a sámán (uwishin) felügyelete alatt megtapasztalta a gyógyító füvek hatását. Átélte egy távoli kultúra szent rítusát.

A shuarok egykoron úgy hitték, ellenségeik levágott és mumifikált feje (tzantza) megvédi őket az ártó erőktől. A nyugati civilizáció előretörésével másféle protektív eszközt kellett találniuk. Az 1960-as évektől ugyanis a praktikus haszon reményében az ecuadori kormány bányákat nyitott a shuar törzs területén. A megtermelt bányajavak elszállításához utakat építettek, áramot vezettek be, ami fenyegeti a biodiverzitást. A shuarok nem érintetlenek a profitéhes civilizációtól. A sámán még csak shuar nyelven beszél, a fia már spanyolul is, az unokája pedig már csak spanyolul, és a szellemvilág helyett a közösségi oldalak rezdüléseire figyel. A hagyományaik továbbörökítése nehezebbé vált, ugyanakkor a civilizáció attribútumait felhasználják életterük megvédésére. A közösségi oldalak révén szervezik és mozgósítják – okosan és hatékonyan - az esőerdők védelméért a közvéleményt. Az esőerdő őslakosainak is köszönhető, hogy 2008-ban a világon először Ecuadorban lett alkotmányba foglalt joga a természetnek. Európa 2023-ban jutott el eddig.  A biodiverzitás megőrzésében sokat tanulhatunk a shuaroktól is.

Ugyancsak a szent és profán közötti különös átjárásról szólt Áldozó Borbála kulturális antropológus buddhaszobrokat nyomon követő kutatása. 

Vajon mikortól válik szentté egy buddhaszobor és mikor marad meg a trendi dísztárgy szerepében? Nepálban pontosan tudják, hogy egy buddhaszobor mindaddig csak egy kézműves termék, amíg üreges belsejét fel nem töltik szent relikviákkal, és főként, amíg egy erre érdemes mester rá nem festi Buddha szemét. A kutató a Gyémánt Út buddhista közösség révén végigkövette Nepáltól Magyarországig, hogyan válik egy profán tárgy szentté. Azt is látta, hogy a nepáli kereskedők csalhatatlanul tudják, ki az a vevő, aki a szentet, és ki az, aki a nappaliba szánt trendi dísztárgyat keresi.

Az előadás közben eszembe jutott, hogy Krasznahorkai nem csak gyönyörűen, de hitelesen is írja le ezt a folyamatot a Seiobo járt odalent kötetben (Egy Buddha megőrzése). És a DANTE hűvös termében felidéződött bennem az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó félrefordított fejű Buddhája. 

„mert az a félrefordított fej a szépségről fog beszélni mindörökre, a mozdíthatatlan gonoszságról és a tehetetlen nemességről, a gyógyíthatatlanul közönségesről és a legenyhébb emberi jelenléttől is elporló emelkedettségről, a kiirthatatlan ostobaságról és a hatástalan együttérzésről”

Igazi antropológiai problémafelvetések. 

Czugéber Krisztina tibetológus előadása a Himalájába, Dardzsilingbe vezetett. A gyönyörű tájban, a fenséges panorámájú városban a szélsőséges nyomor és a végtelen nyitottság, a sajátosan keleti kultúra és az európai kávéházi hangulat jól megfér egymással. A barátságosság és az idegenek iránti érdeklődés mindennapos tapasztalat, ahogy a zsúfoltság és a nélkülözés is. Sokféle népű és nyelvű világ, nincs zsinórmérték az eligazodáshoz. A himalájai kultúrában lépten-nyomon felbukkan a brit gyarmatosítók hatása. Dardzsiling a tea hazája. Azonban ebben a himalájai fenséges természeti környezetben jelen van az európai kávéházi kultúra is. A Glenary’s egy olasz férfiú által a 19. század végén alapított hely, ahol mind a mai napig a tea szülőföldjén is lehet kávézni, és a Himalája ormain croissant és brióst enni. Vado, az alapító, állítólag érzelmes nápolyi dalokat énekelt esténként himalájai kávéháza előtt.

Dardzsilingben van Kőrösi Csoma Sándor sírja, lélegzetelállítóan szép panorámájú helyen. Czugéber Krisztina korábbi útjáról emlékezett Kőrösi Csoma sírjának helyi gondozójára, a hegyen felfelé annak kis házikójára, de legutóbbi útján már elzárva volt ez a terület. A tájban gyönyörködve megpihent, és egyszer csak feltűnt egy férfi, ránézésre egyike a város szegényeinek, aki a jelenlegi gondozója Kőrösi Csoma sírjának, és akinek apja volt ama másik, akivel egykoron a kutató találkozott, és már ő is az apjától örökölte ezt a feladatot. Teszik a dolgukat nemzedékről nemzedékre. Meglehet, hogy Kőrösi Csoma emlékének őrzésében különbek, mint mi, mai magyarok.

Sántha István és Somfai Kara Dávid előadásában a hangok adták a világra gondolás kiindulópontját. Hiszen a hangokból rengeteg tudást szerezhetünk egy kultúráról. Az 1960-as években indították el Japánban azt a projektet, melynek keretében felvették az ország hangjait: nem csak zenét, hanem a hétköznapok, a munka, az ünnepek, a városok és falvak zörejeit és zajait. Ez aztán világszerte követőkre talált, 1972-ben R. Murray Schaffer kanadai zeneszerző elindította a World Soundscape Projectet. (Budapest hangtérképét a 2018-banmutatták be a Szimbiózis Napokon, akkor írtam róla a blogban.) A hang egy más dimenziót ad a világ értelmezésének, és érdekes kaland elszakadni a beszéd és a nyelv biztos talajáról, és a hangok tartományában keresni a megértés módozatait. 

A két kutató Belső-Ázsiában gyűjtött anyagaikból adtak összefoglalót. Egyéni és közös kutatásaikról is szót ejtettek. Beszámolójuk központját a Turkesztánban végzett közös terepmunkájuk adta, ahol,ha pislákolva is, de ma is él egy eposzi kultúra. Azeposzok nyelvének tudóit üldözte a hatalom, rejtették kincsüket. A kutatók az utolsó pillanatban találtak rá az ősi eposzokat őrző sámánokra, sokan már meghaltak, értékes tudásuk sírba szállt velük, mert az eposzi hagyományokat továbbvivő utódok száma rohamosan csökken. A jellegzetes torokéneklés az eposzok előadásának stílusa. Szédítő belegondolni, hogy Vejnemöjnenek és Homéroszok között jártak. Az eposzok előadása hosszú órákig, sőt napokig tart, ezt megtapasztalta a két kutató is. Ennek a kutatómunkának gyümölcse az Epikus hangképek című lemezük. Kontemplatív élmény ezt a lemezt hallgatni. Visszaadja azt az időt, ami a világba való belemélyedésé, és amit végre nem a felszínes percteperés ural. A hangfelvételek őriznek egy ősi kultúrát, és megmutatják a világban létezésnek egy másik módját.

Terepmunka tapasztalataikról számolt be szombat délutáni beszélgetésen négy kutató, akik a világ különböző pontjain vizsgálják  a háború és a mindennapi élet bizonytalanságának módozatait. Vancsó Anna szociológus a virtuális világot, a Facebook oldalait vizsgálja abban a tekintetben, hogy az Ukrajnában zajló háborút, az ukrán menekültek érkezését miként kommentálják a magyarországi felhasználók. Vizsgálja a segítség, az együttérzés, az ellenérzések és félelmek tartományait, ami a közösségi oldalakon véleménymezőkbe tereli a felhasználókat. A segíteni akarás és empátia és a kirekesztő „semmi közünk hozzá” végletei között lebegnek a kommentek.

 Lator Anna Luca visszatérő vendége a Szimbiózisnak. Ezúttal is a háborúval járó fizikális és mentális sérüléseket vizsgálta. Ukrajnai terepmunkáján a tömegesen elkövetett nemi erőszak következményeit kutatta, az elszenvedők fájdalmát és szégyenét, a kiszolgáltatottság és megalázottság legmélyebb bugyrait. Kutatásának a nők elleni erőszak mellett a fogságba esett ukrán katonák ellen elkövetett erőszak is releváns része. A fogságban elszenvedett kínzások egy része a nemzetközi jog szerint – függetlenül attól, hogy nem nők ellen követik el – a szexuális abúzus kategóriájába tartozik. Az áldozatban ugyanúgy a szégyen és a megalázottság – gyakran titkolt – nehezen kiheverhető mentális következményekhez vezet.

Andits Petra Izraelben kutatott, ahol palesztinok és a tüntetéseiken támogatólag résztvevő izraeliek közötti viszonyrendszert vizsgálta. Elmondása szerint vele, mint kutatóval a palesztinok és az izraeliek is nyitottak voltak. Az egymás közötti kapcsolatot azonban inkább a feszélyezettség érzete hatotta át. A tucatnyi izraeli, aki a békés megoldást keresné, a palesztinok tüntetésein az első sorban áll, hogy jelenlétével védje a karhatalmi túlkapásoktól a tüntetőket. Jó szándékból teszi ezt a maroknyi izraeli, mégsem tudnak egymással mit kezdeni, az együtt töltött időt leginkább a zavarban levés jellemzi.

Markó Ferenc Dávid kutatása antropológiatörténeti utazás is. A szudáni azande törzs híressé vált az antropológia berkeiben, mert itt végzett terepmunkát Evans-Pritchard, ami alapján megírta nevezetes könyvét a boszorkányokról (Witchcraft, Oracles and Magic Among the Azande, 1937). Markó Ferenc Dávid a változásokat és a változatlanságokat is vizsgálta. A generációváltást a főnökök között, ahogy huszonévesek vakmerő tetteikkel több ezres tábort gyűjtenek maguk köré, ami korábban elképzelhetetlen volt. A kutató a boszorkányságra is rátalált, épp ott jártakor folyt egy boszorkányper. Csirkét áldoztak a boszorkányság bizonyítására, de egyéb véres kegyetlenségre ne számítson senki. Máshogy néz egy európai és egy azande a boszorkányságra. Amit az egyik kultúra világszervező erőnek tart, egy másik kultúra megmosolyogja. Clifford Geertz józan észről írt tanulmánya azoknak is élvezetes olvasmány lehet, akik nem antropológusok (A józan ész mint kulturális rendszer).

Szántó Diana előadása izgalmas gondolatfutam volt arról, miként építi fel egy antropológus az összegyűjtött kutatási adatokból elemzésének sarokpontjait. Választott témája Sierra Leone egészségügyi reformjának vizsgálata. Kirajzolódott egy alapvető probléma: a nők magas gyermekágyi halandósága. A nők kiszolgáltatottak, megalázó bánásmódra panaszkodnak. Az egészségügyben dolgozók leterheltek, kevés az orvos, virágzik a paraszolvencia. Az állam pedig évek, sőt évtizedek óta küzd a reformért és a reformmal, de mégsem tud hatékony megoldást találni.

Két megoldási útvonal van a döntéshozók előtt. Az egyik a magánegészségügy előtérbe helyezése, ami mentesíti ugyan az államkasszát, de az egészség árucikké válik és kevesek kiváltsága lesz. A másik a közegészségügy színvonalának emelése, ami sokaknak segít, de sok pénzébe kerül az államnak.

 Szántó Diana kutatásának elméleti alapjául egy nigériai származású filozófus, Olufémi O. Táíwó Elite capture című könyvét választotta. Az „elite capture” fogalmát úgy magyarázza Táiwó, hogy egy közösség elitje az erőforrásokat kisajátítja és a saját érdekei szolgálatába állítja. Táiwó példája Andersen meséje, A császár új ruhája. Ilyen a hatalom természete, nem szól (vagy nem mer szólni) senki, hogy nincs itt semmiféle ruha. A hatalmon levő határozza meg a kommunikáció bázisát és irányát. A mese jótékony feloldása szerint egy kisgyerek (akire a hatalmi függés nem vonatkozik) az egyetlen, aki őszintén ki meri mondani az igazságot.

Táiwó az elnyomást arra vezeti vissza, hogy amennyiben a hatalommal bírók határozzák meg, ki válhat az alávetett rétegek közül az elit részévé, őt egyben le is választják közösségéről, hogy a javak feletti befolyáson ne kelljen osztozni széles néprétegekkel. A megoldás e helyett a társadalom általános jóllétének fokozása, a javakhoz hozzáférés szélesítése lenne. A Sierra Leone egészségügyi helyzetét vizsgáló kutatási anyagból indulva tágas horizontokra juthatunk.

Beszámolóm végére hagytam Biczó Gábor és Szabó Henriett dokumentumfilmjét. Sorrendben ez a tizedik filmje az alkotópárosnak, évekkel ezelőtt a Szimbiózis Napokon is vetítettek már ebből a sorozatból. A most bemutatott film címe Imola és én: Zsuzsa filmje. Régóta elkötelezettje vagyok a dokumentumfilmeknek, a blogban is sokszor írtam erről. Ez a műfaj a hétköznapi életek megőrzésének egyik legjobb módja, mert ezekből a hétköznapiságokból áll egy társadalom, egy élet, egy korszak.

A szerzőpárosnak kiváló érzéke van filmjeik szereplőinek és helyzeteinek kiválasztásához. Ez a film egy anya-lánya kapcsolatról szól. Zsuzsát csecsemőként az édesanyja bántalmazta, marandó sérüléseket szerzett. Az állami gondozás útvesztőiben keményszívű emberek szabad prédája lett. Védtelen volt, nem állt mögötte senki, és nem állt érdekében senkinek, hogy megvédje. Ilyenkor mindig ez a József Attila-sor jut eszembe: „Lásd, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy”. Egyetlen segítője volt, akit a tiszalöki gyermekotthonban hozott útjába az élet. Felismertem a fotókról, ő az a nevelő, akit az énekesnő Oláh Ibolya is megmentőjének tart. Mire Zsuzsa vele találkozott, már belenézett kisgyermekként az emberi rideg kegyetlenség mélységes kútjába.

Zsuzsa rettenetes gyermekkor után szülte meg Imolát. A lánya apja is bántalmazó volt. Zsuzsa küzdött a lányáért, a közös életükért, dolgozott erején felül, minden áldozatra készen. Munka mellett tanult, képezte magát, így ismerkedett meg a film alkotóival is. Imola, a lánya, mostanra elindult az önálló felnőtt élet felé, de a kettőjük közötti mély szeretet töretlen. Zsuzsa gyerekként és felnőtt életében is kapott bántást, alázást, hamis vádat, megvetést, fájdalmak, betegségek kísérik. Mégsem tudták megtörni benne a jóra törekvést. Nem lehet nem odafigyelni rá. Odaszögezte a tekintetünket a vászonra.

A lányának egy jobb életet teremtett, mint amit ő kapott. Ami a legtöbb, a szeretni tudás képességét adta neki. De van itt más is, és ezért lenne jó, ha sokan látnák ezt a filmet, ha sokan gondolnák át, hogy a pénz, pozíció nem lehet az egyetlen értékmérő, mert amire Zsuzsa képes, sokkal tiszteletreméltóbb. Valódi emberi teljesítmény. Minden létező helyen vetíteni kellene, mert ez a film a jóság forradalma.

🕂🕂🕂

Hét év után ismét volt Szimbiózis Napok, immár 15. alkalommal. Ahhoz, hogy a kulturális antropológia sok viszontagság után palántából lombos fává nőjön, fontos alap, hogy évről évre van egy seregszemléje a világban zajló antropológiai kutatásoknak. Meglehet, sokan még nem tudják, mi az a kulturális antropológia. Nos, ez a szemléletmód közelebb visz a hangyaboly bölcsességéhez, ami igazán szép adomány a Föld nevű bolygón.

Kurtág, a százéves tölgyfa

Írta: Inkabringa

Kurtág egyszer egy interjúban azt mondta, tízévesen úgy gondolta, a tangók mind egyediek, a klasszikus zene meg mind egyforma. Kilencven évvel később nem is kérdés, hogy Kurtág a klasszikus zene európai évszázadait foglalja magába sokszínű egyediségében. Mérhetetlen nagy ajándék ez nekünk, egyszerű földi hallgatóknak. Ha valakitől, tőle megtanulhatjuk, milyen nehéz és milyen szép kaland zenét hallgatni.

100 éves Kurtág György. „Térdet s fejet neki hajték…” Mindig ez a régi magyar verssor jut róla eszembe. És persze az a másik régi magyar verssor is, amit általa tanultunk újra mi, a 20. és 21. század gyermekei: „Virág az ember”.

Egykoron a Játékok finom-groteszk-szellemdús darabjain keresztül jutottam el hozzá. A zenéje hatalmas, terebélyes tölgyfává nőtt bennem. Alig mertem megmászni ágait, szédültem magasában, nem bírtam átkarolni törzsét, de mindig színes, lebegő, izgalmasan susogó, védelmező lombkoronát borított felém. Vonzott, érdekelt, pedig az alsó ágaihoz is alig értem fel. Kurtág által többet tudtam meg a zenéről, mint bármely iskolai stúdiumban.

Kurtág megtanít a zenét szeretni. Igazán, őszintén: a kínlódást, a küzdést sem letagadva, és a revelációt, az átélést, a szép és igaz felfedezését is megadva. Nagy művek világhírű zeneszerzője. De még ennél is több, mert zenéjével képes rámutatni a lényegre, megmutatja, mi az, aminek értelme van ebben a praktikus hétköznapokba züllött 21. században.

Kurtágot köszöntöttem a blogban a 90. és a 95. születésnapján is. Ma, a 100. születésnapja különlegesen nagy öröm.

Beckett, Kafka, Pilinszky… az irodalom hű kísérője Kurtág zenéjének. Ma Weöres Sándor soraival köszöntöm a 100 éves Kurtág Györgyöt.

„Lenn hárfa peng, a csillag-szárnyas éj

s a kedv magasban él, villogva reng,

hajnal dereng, a szívben ünnepély.”

Boldog 100. születésnapot Kurtág Györgynek! Köszönet mindazért, amit ebben a száz évben nekünk adott.

Kapcsolódó bejegyzések:

A kilencvenéves kortárs - Kurtág György

Játék és szabadság - Kurtág György 95 éves

Tarr Béla

 Írta: BikassyGergely

A Kárhozat elkészültével, és még inkább a Sátántangó premierjekor válik nyilvánvalóvá, hogy Tarr Béla a legjelentősebb mai magyar filmrendező.

Tarr Béla (1955-2026)

Még fel sem vették a Színművészeti Főiskolára, amikor huszonkét évesen már forgatta első filmjét, a Családi tűzfészket. A mannheimi dokumentumfesztiválon 1978-ban nagydíjat kapott. A nemzetközi kritika és szaksajtó éppen a Családi tűzfészek után nevezte el „Budapesti iskolának” e fikciós-dokumentáris eljárást, és következő két filmje (Szabadgyalog, Panelkapcsolat) után úgy látszott, Tarr a legmarkánsabb hazai képviselője.

Az Őszi almanach már sok mindent tartalmazott a rendező későbbi képi világából. Az emberi aljasság és gonoszság széles skáláján mozogtak a majdnem végig belső térbe zárt szereplői. Bár a film színes nyersanyagra készült, tompa, sötét, árnyaktól zsúfolt képeket látunk.

Tarr Béla megismerkedése Krasznahorkai László Sátántangójával, és magával az íróval, meghatározó fordulatot hozott művészetében. A Sátántangót már 1986-ban meg akarta filmesíteni, ami akkor nem volt lehetséges, ezért Tarr egy másik filmtervéhez nyúlt vissza, amihez Krasznahorkai írta a szövegkönyvet. Ebből született a Kárhozat. Medvigy Gábor operatőrrel a fekete-fehér film lehetőségeihez fordul. A film hősei, Pilinszky János szavaival: egyedül maradtak, „mint azok a lények, akik számára a világ már semmi más, mint tárgyi bizonyíték”. A Kárhozat rendkívül erős belső feszültséget sugároz. A lassú, megállíthatatlan pusztulás a tárgya. Lassú éber álom a Kárhozat: a túlvilágon játszódik, az egyetlen létező pokolban, amivé bennünk változik a pusztuló, de mindent túlélő külvilág. A felvevőgép mozgása hallatlanul következetes és ritmust teremtő, az lesz a továbbiakban is. A belső világ vigasztalan sötétjének kívülre vetített ábrázolásmódja jellemzi az alkotást. Ez a saját filmnyelv hegymagasságba emelte a nyolcvanas évek konzervatív-akadémikus magyar tucatmunkáihoz képest.

Kárhozat (1988)

1995-ben forgatott egy dokumentumfilmet az Alföldről (Utazás az Alföldön). Szikár esszéfilm. Behatároltság és végtelenség, körforgás és előrehaladás. A film egyik jellemző filmsora egy hosszú szekérút: a szekéren ülő embereket hátulról hosszan követi. „Az Alföldben az az őrjítő, hogy arról a nagy végtelenségről, ami előtted van, nem tudom eldönteni, hogy valódi távlat-e, vagy csak a reménytelenség perspektívája” – mondta Tarr Béla. Főbb filmjeire is érvényes dilemma.

Krasznahorkai regénye, a Sátántangó megjelenése pillanatától a legújabb magyar próza egyik főműve. Tarr filmje a lassúság, a részletező pontosság szokatlan példája. Hét és fél óra a vetítési ideje. Az idő nem megáll, hanem végtelenül körbefordul. A Sátántangó formája letisztult, A Tarr-képsorok védjegyként ható eljárása következetes formanyelv eredményeképpen jön létre. Az esőzuhatag a filmművészet néhány fontos alkotásában (pl. Kuroszava A Vihar kapujában) kiválóan egyesíti a szó szerinti realizmust és az elvontságot. A Sátántagóban végig szimbolikusan, parabolisztikusan zuhog az eső, poklot, elérkezett világvégét sugallva – az általános pusztulás erős képe túlzuhog a valóság egyensúlyán. A filmvégi táncban a valóságérzet és az elvontság egyensúlya kikezdhetetlen. Esetlen medverituálé, ázott és gyűrött világvégi kisemberek bálterme.

Sátántangó (1994)

Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című könyvének egyik fejezetét választotta Tarr a Werckmeister harmóniák témájául. A kisvárosi figurák jelentéktelen percemberkék és valamiképpen mégis soktitkú, súlyos életű hősök. Csontkemény téli hideg uralkodik a filmben, az árnyék, a sötét agresszívabb, keményebb, kontúrosabb. A csend is kemény, az is kontúros. Jelentékeny műben mindenképp megfogan valami ellenpontja a kétségbeesésnek. Tarr filmjében a végpont utáni olvadás tárgyilagos lehetetlensége, a szenvedések véget nem érésének tudomásul vétele a paradox vigasz.

Werckmeister harmóniák (2000)

A Londoni ember és a Torinói ló után lezárta az életművét. Ez az életmű soha nem fog eltűnni, elporladni, jelentéktelenné válni. Jancsó hatvanas évekbeli nemzetközi kritikai elismertsége óta nem volt magyar filmrendező, aki ilyen hatást tett volna a világ filmszakmájára. Mindehhez formaérzék kell, de a formaérzék csupán alapfeltétel az önálló világlátás kifejezéséhez.  Méltóság, szabadság: mi más lehet fontos a művészetben? Mi más fontos az életben? Tarr Béla filmjei ezt közvetítik nekünk. Mostantól mindörökké.

 Részletek: Bikácsy Gergely: A reménytelenség vigasza (Magyar filmrendezőportrék (Osiris, 2004) 

Grunwalsky meghalt...

 Írta: BikassyGergely

Az új magyar filmművészet nagy, szabálytalan, besorolhatatlan alakja. Máshogy látta, ezért máshogy alakította a képet, mint előbb itthon bárki. Merte megráncigálni, meggyűrni, szaggatni. Küzdött a képpel: volt hogy erőszakosan, de volt, hogy valahogy rábeszélte, elérte: áruljon el magáról többet a kép, mást, mint amit a moziban a néző látni szokott. Kezdhetném sorolni, az ellenfény gyakori használatától vagy a döntött lépmezőtől (mások is csinálták)… vagy nézzük, a kép centrumának eldugását (centrumból mellékes helyre, nagy szabadsága, sőt valahogy ’kívülre” helyezte), majdnem megszüntette - ez már szokatlanabb volt, nálunk ritka, Godard, majd Cassavettes tudta lidérces mesterfokon. Grunwalsky nem utánozta őket: magáévá tette képalkotó felfedezéseiket. Aki volt Grunwalsky-forgatáson, láthatta, hogy csak ott, a kamera mögött születik meg nála a kép, és csak ott és akkor. Nem forgatókönyvben, nem papíron, nem előbb.

Erős és különös alkotópárost alkottak ők Szomjas Györggyel. Mindketten a dokumentum-iskolából, a dokumentumfilm lényegét megismerve, a dokumentum eredendő hatalmát elfogadva dolgoztak fikciós anyagukkal is. Ezért tudtak képzett, profi színészeket amatőrfigurákkal együtt játszatni, vagy fordítva, amatőröket profi színészek közé „eresztve”, bátran és magabiztosan: mind a profik, mind az amatőrök a legjobbat hozták ki a helyzetből – és ez nem minden más rendezőnél sikerül. Óriási gyakorlatuk volt ebben a Balázs Béla Stúdióban végzett addigi munkájukkal. (Eperjes, Andorai, majd Bán János és Gáspár Sándor--- páratlan, különös remeklések, újra és újra lehet nézni...)

Andorai Péter (Könnyű testi sértés)

Grünwalsky  és Szomjas, mindketten bele mertek nyúlni a képbe, Feri gyakran a fénybe is, gyakran inkább a fény érdekelte, jobban, mint amit a fény megvilágít. Ugyanígy bántak a dialógusokkal: nem ismerek más magyar filmrendezőt, aki ennyire engedte-támogatta-kreálta és uralta a rögtönzött dialógusokat, akkor, kapásból felvett kis monológokat, akár ha némileg eltértek is a film addigi fővonalától. De nem tértek el, a dokumentarizmusra esküdött kamera uralt mindent s mindenkit, a rögtönzött dialogusok pompásan alkalmazkodtak hozzá, néha még vezethették is a kamerát… -

Bán János, Gáspár Sándor (Kicsi, de nagyon erős)

Na, ezt kéne majd megírni, kifejteni, elemezni, és rendszerezni. (De hisz magam is többször megpróbáltam a Filmvilág-beli írásaimmal… nehogy elfelejtsem…) --- És nehogy elfelejtsem, hogy Grunwalsky Feri a barátom volt évtizedekig, hogy Párizsban többször is napokat beszélgettünk át, több Cassavetes-filmet együtt láttunk, és például valamelyik kis moziból kijöve, kis utcákon bandukolva, mindenben a groteszk humort kerestük és láttuk meg, a moziban és az utcán, Párizsban és Pesten is.

Most, hogy Szomjas után Grunwalsky Feri is meghalt, félek, az idő lett kevesebb körülöttem, meg a mély, éles humor, meg minden mozgó gondolat...

Grunwalsky Ferenc (1943-2025)

Epizódok a világ életéből – Esterházy 75

 Írta: Inkabringa

1950

Esterházy Péter születésének éve.

Ebben az évben nyilvánítják április 4-ét és november 7-ét nemzeti ünneppé. Egyúttal több ezer családot kényszermunkatáborokba zárnak a Hortobágyon.

Államosítják a könyvkiadókat, és megalapítják a József Attila-díjat.

Brazíliában rendezik a futball világbajnokságot, ami Uruguay győzelmével zárul.

 

1956

Esterházy Péter iskolás lesz. És kitör a forradalom.

 

1964

Esterházy elkezdi középiskolai tanulmányait.

Ebben az évben lép Hruscsov helyére Brezsnyev a Szovjetunióban.

Budapesten átadják az Erzsébet-hidat, és először ünneplik József Attila születésnapját a Magyar költészet napjaként.

 

1968

Esterházy Péter érettségizik.

Ebben az évben az USA-ban merénylet áldozata lesz Martin Luther King és Robert F. Kennedy.

Franciaországban diáklázadások és tömegtüntetések zajlanak. A Varsói Szerződés tagállamai megtámadják Csehszlovákiát és véget vetnek a prágai tavasznak.

Magyarországon is elindul a Coca-Cola gyártása.

Kötetbe gyűjtve megjelennek Örkény István egyperces novellái.

 

1974

Esterházy Péter matematikus diplomát szerez.

Ugyanebben az évben zajlik Portugáliában a szegfűs forradalom és mond le a Watergate-botrány miatt Richard Nixon az USA-ban.

1976

Meghal Mao Ce-tung Kínában, és a vörös khmerek hatalomra jutnak Kambodzsában.

Magyarországon megnyílik a Skála és a Flórián Üzletközpont.

Megjelenik Füst Milán Naplója és Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio-ja.

A Viking-1 űrszonda landol a Marson és fotókat küld a Földre.

És ebben az évben megjelenik Esterházy első könyve, a Fancsikó és Pinta, benne azzal a mondattal, ami blogunk mottóját is adta: Híveim az Úrban, szeressétek az epret tejszínhab nélkül, és ne legyetek hülyék.”

 

1979

Ebben az évben Margaret Thatcher brit miniszterelnök lesz.

Bemutatják a Csillagok háborúját Magyarországon. Mellesleg már nem kell vízum Ausztriába.

Iránban Khomeini ajatollah vezetésével iszlám köztársaság alakul.

Csehszlovákiában börtönre ítélik a Jogtalanul Üldözötteket Védelmező Bizottság tagjait, köztük Václav Havelt.

Esterházy végképp az írói pálya mellett dönt, megjelenik a Termelési regény azzal a mondattal, amit azóta is gyakran idéznek a legkülönfélébb szövegösszefüggésben: „bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá”.

1986

Ebben az évben felrobban a csernobili atomerőmű. Stockholmban meggyilkolják Olof Palme svéd miniszterelnököt.

Mexikóban rendezik a futball világbajnokságot, Argentína a bajnok.

A Halley-üstökös a Föld közelében jár.

És megjelenik Esterházytól a Bevezetés a szépirodalomba, többek között ezzel a szép – szinte mítoszi - mondattal: „Élt egyszer egy Író, maga is Olvasó.”  

 

1991

Az első magyar internetes cím létrejöttének éve ez.

Ez az év elhozza a balti államok és Ukrajna függetlenségét.

Elkezdődik a visegrádi együttműködés Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország között.

Feloszlik a Varsói Szerződés és a KGST.  Jugoszláviában polgárháború tör ki.

Törlik a nemzeti ünnepek közül április 4-ét és november 7-ét. Távoznak a szovjet csapatok Magyarországról, és látogatóba érkezik II. János Pál pápa.

Ebben az évben jelenik meg Esterházytól a Hahn-Hahn grófnő pillantása, benne ezzel a gondolattöredékkel: „mi különböztetné meg a káoszt a föl nem ismert bonyolult rendtől?”

 

2000

Ebben az évben újból trendi lett a világvégét várni.

Vlagyimir Putyin lesz az elnök Oroszországban és George W. Bush az USA-ban.

II. János Pál pápa bocsánatot kér a keresztények által mások ellen elkövetett bűnökért.

És ebben az évben megjelenik Esterházytól a Harmonia cealestis, benne ezzel a mondattal: „A világban, bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá.”

 

2010

Ebben az évben Lech Kaczynski, Lengyelország elnöke és más magas rangú kormányzati vezetők repülőgép szerencsétlenségben életüket vesztik.

Magyarországon kezdetét veszi a NER-korszak.

És megjelenik Esterházytól az Esti, benne ezzel a rövid fejezettel:

„Esti Kornél szerelmes levele hazájához

Édes Hazám! De itt elakadt.”

 

2016

Megjelenik Esterházytól a Hasnyálmirigynapló: „Megállított egy férfi, hogy hadd fogna kezet velem. Elfutotta a könny a szemét, amikor jó egészséget kívánt. Jó helyen mondja, válaszoltam a szokott imbecillis derűvel. Lehet derűsnek lennem, de csak mellesleg. Tudva, hogy nem számít. Derűsnek lenni csak úgy – ha megy.”

Mindenféle történt ebben az évben is a világban, de a nyájas olvasók elvesztették Esterházy Pétert.

2025

Esterházy Péter idén (épp a mai napon) lenne 75 éves.

Ezeket a mondatokat már többször idéztem a blogban, de nem lehet elégszer. Fejből mondhatjuk, mint egy verset.

„Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékekben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.”

Mindenféle történik idén is ebben a világban, de a nyájas olvasók megőrzik Esterházy Pétert.

Kapcsolódó bejegyzések:

Egyedül maradtunk

Az olvasók egy éve - Esterházy Péter 

Esterházy 70