Keresés ebben a blogban

2021. április 19., hétfő

Buñuel és a gyilkosság angyalai

Írta: BikassyGergely


Szándékosan rejtettem el itt (könnyű keresésre) az egyik legnehezebb Buñuel-film címét. Most olvasom hogy Bodó Viktor valahol Európában színpadra vitte. Jó volna látni. Valaki talán azt is tudja, vitték-e már színpadra régebben? (Én nem tudom). Operaszínpadon azonban már előfordult, néhány éve az Uránia híres városokból operákat közvetítő sorozatában látni lehetett. Különös volt, mint az eredeti.

Öldöklő angyal (rendező: Bodó Viktor)

A rejtélyes mexikói film több, mint ötven éve nagy feltűnést keltett (talán) Cannes-ban. Akkorra csak a nagyon profik emlékeztek egy 1930-as években botrányos avantgarde filmeket rendezett ifjú spanyolra, Dalí egykori barátjára. Luis Buñuel hosszú viszontagságok után az európai néző számára itt született újjá. Ki ismerte itt féltucatnyi Mexikóban készített remekművét? Utólag lehet ugyan felfedezni remekléseket, de sohasem ugyanaz, mintha akkor, ugyanakkor, épp időben!

Buñuel aztán egy még nagyobb, jótékony botránnyal visszatért Madridba és Párizsba: mellesleg ez a filmje (Viridiana) korszakos remekműve lett a filmművészetnek, és ezt legalább fél Európa rögtön megtapsolta. A másik fele (ahova mi tartozunk), csak később, és csak filmklubokban. A hőkölés népe mindenről lekésik. Mindig? A jövőben is? Nem tudom, de ilyes gondolatokkal kezdem most írni "Buñuel és a gyilkosság angyalai" munkacímmel a Filmvilág számára nyári dolgozatomat. Lesz nyár, lesznek angyalok...



2021. április 14., szerda

Gül Baba utca 10

Írta: BikassyGergely


A Budai cukrászda című 1935-ös Kabos-film szerint ott található a címadó budai cukrászda. Mivel egy másodpercnyi külső felvétel alig van az épületről, valószínűleg fiktív cím, és még Zágon István regényét sem fogom elolvasni, hogy ebben bizonyos legyek. A Gül Baba utca mára egyébként teljesen megváltozott, sorozatos bontások után sokkal kétségbeesettebb, mint bármikor. Érdekessége ma a szomszédban nemrég megépült Gül Baba türbéje, az legalább szépen sikerült. Csak nehogy tovább építkezzenek és bontsanak, ennyi elég volt.

A filmről alig van mondandóm, sajnos zsigerileg taszít a harmincas évek magyar filmje. (Szőts István és Radványi később érkezik... nekem túl későn). A Budai cukrászda úgynevezett "jól megcsinált" film, tele magyar nevetéssel és búsongással. Somlay Arthur sikeres festőművész, aki mindenki "méltóságos uramnak" szólít. A cukrászda kávés kisasszonya Perczel Zita, az ő "papukája"  Gózon Gyula, elszegényedett egykori szabadkai földbirtokos. Erőltetett fordulat ugyan, de arra jó, hogy a filmtől teljesen idegen módon harsány irredenta képsorok is belekerüljenek. Előbb egy vén kintornás, majd kisgyerekek, majd cserkészek, végül masírozó katonák éneklik egyre hangosabban a "Szabadkai udvaron..." kezdetű nótát.

Gaál Béla filmjét annak idején ez a motívum (nemcsak Perczel, Kabos és Gózon) még inkább sikerre vitte. 1945 után sokáig egy ideig sehol nem vetítették, a hetvenes-nyolcvanas években állítólag már feltűnt a tévében is (lehet, a cserkészek és a katona mars) ki lett vágva, mindegy, a film - nem ettől - nagyon idegen a számomra. A fenti probléma politikatörténet. Van annak is érdekessége, de nekem a Budai cukrászdából csak a Gül Baba utca volna érdekes (ha benne volna...)

Gül baba utca - Budapest


2021. április 8., csütörtök

Szomjas György meghalt

Írta: BikassyGergely


 Ha pontos címet, csak ezt, csak így.

Nemrég írhattam róla nyolcvanadik születésnapján. Azt hiszem, azóta nem találkoztunk, de ilyenkor kicsit felbomlik a naptári időrend. Nagyon rég ismertük egymást. Sokáig, évtizedeken át - részt vettem a munkáiban, belemerültem a filmjeibe. 

Váratlanul meghalt. Csak azt a közhelyet tudom elmondani, hogy a filmjei itt maradnak. 

-.-

Szomjas György (1940-2021)




2021. április 4., vasárnap

Vörös Hadsereg a Piazza Farnesén

Írta: BikassyGergely


Róma a legkatolikusabb város, és Róma ugyanakkor egyházellenes tüskékkel teli város. Hagyomány szerint mindennap délben ágyút sütnek el a Gianicolo dombon, és az ágyú csöve jelentőségteljesen a Vatikán felé céloz. Garibaldi hagyománya.

A "Vörös Hadsereg Frakció" olasz megfelelője, (Brigate Rosse - egykori nevüket kezdik feledni), sok gyászt és kárt okozott Rómában, de az "igazi" Vörös Hadsereg soha nem jutott el ide. Vagy mégis? 2005 vagy 2006 húsvét vasárnapján szabadtéri hangversenyt adott a híres Alekszandrov-együttes a Farnese téren. Régi Róma főtere, mondanám, némi joggal. 

Farnese tér - Róma

Most régi Róma főtere zengve harsogott az érces orosz (mi több: szovjet) katonanótáktól. Remegtek az ősi falak, porladoztak a reneszánsz szökőkutak vízcseppjei. Talán nem sorolnám a címeket. Hej, Katyusa, gyönyörű Katyusa... A folyónál állt Dunjuska, Dunjuska-a, Dunjuska...  Poljuska, Poljuska, végtelen mezőkön szél jár...  Amuri partizánok dala: És a várost elfoglalta sokezernyi partizán..

Ércnél ércesebb férfihangok, fényes szovjet egyenruhába öltözve szálltak a római égre. Nagyszombat, Húsvét. Rómában fel sem merült, hogy nagyszombaton nem énekelhetnek a szovjet érchangok. A nézők talán félig töltötték meg a teret, de tetszéssel hallgatták. Róma minden utcáján és terén több a külföldi, mint a helybéli, itt is sokan ácsorogtak, helybéliekkel vegyesen. Dübörgő, zajos sikert nem észleltem, inkább jóindulatú figyelmet. Ez az Alekszandrov együttes minden idők és a világ legjobb, leghíresebb katonakórusa. Elképesztő a maga műfajában, egyebet nem lehet mondani. Tátott szájjal? És vegyes gondolatokkal? Én, kelet-európai néző Róma nagy húsvéti ünnepén tátott szájjal és elegyes gondolatokkal tapsoltam a Katyusát, a Poljuskát, a Dunjuskát, a Kalinkát, a "Verve fut már sok kozák atamánt"... Világverő, gyönyörű érchangok. (Például ITT) Érzelmek vitustánca fülemben. Oh, Róma, Róma, az örök város...

Tíz évvel később "robbant" a hír. Repülőszerencsétlenség áldozata lett a teljes Alekszandrov-együttes, valahol a Földközi tengeren. Kegyetlen robbanás. Mintha a világ verhetetlen olimpiai együttese semmisült volna meg. A hivatalos Szovjetunió egyik nagy hagyománya. Ilyenkor úgy tíz évig nincs méltó folytatás. Állítólag már másnap százak jelentkeztek a kórusba. Bizonyára így volt, és hamar talpra álltak, de nagy hangversenyükre azóta nem emlékszem. Ezt, a rómait nem felejtem.



2021. március 30., kedd

Passiójáték 2021

 Írta: Inkabringa


Néhány nap múlva Nagypéntek. Húsvét hetében vagyunk. Sablonos köszöntések sorjáznak ilyenkor a bohókás locsolóversektől a bibliai idézetekig és Pilinszky-sorokig.

Pár napja olvastam egy kulturális antropológiai weboldalon a The New Gospel című filmről. (ITT) Elhatároztuk, hogy erről a filmről írunk a húsvétvárás hetében.

A film egy passiójáték. Rendezője Milo Rau, és ez már önmagában sokat sejtet, hiszen ő – szerencsére – nem a társadalmi elvárások sablonjainak megfelelni akaró alkotó. A filmbeli passiójátéknak a dél-olasz ősi város, Matera a helyszíne. Itt forgatta Pasolini a Máté evangéliumát és Mel Gibson a Passiót. A The New Gospel tehát egy Materához és a passiójátékhoz köthető filmtörténeti tradícióba is belehelyezi magát, de nem emiatt igazán érdekes.


Ez a film olyan nézőpontot, közeget és módszert választott a húsvéti passiójátékra, amire szüksége van a 21. századnak, még Magyarországon is. Képessé teheti a nézőit arra, ami a legnehezebben megy: kilépni a komfortzónából és a kizárólag saját nézőpont egysíkúságából. Mi ketten egyáltalán nem vagyunk vallásosak, de nem kérdés, hogy Jézus tanításai az emberiség legszebb ideái között vannak. Ezért is zavar a hazai közbeszédet elárasztó kenetteljes álszenteskedés, ami ráadásul meg sem próbálja elfedni, sőt, fennen hirdeti a tőle eltérő embercsoportok kirekesztését és lenézését.  

Milo Rau az általa alapított International Institute of Political Murder (IIPM) produkciójában számos színházi előadást, filmet, kiállítást hozott már létre. A világban mindenhol meglevő hatalmi visszaélések, az emberi kiszolgáltatottság és a társadalmi igazságtalanságok végtelen sora adják témáit. Milo Rau két színházi rendezése, a Hate Radio és a Five Easy Pieces is látható volt az elmúlt években a Trafóban.

A The New Gospel olyan szemlélettel készült, ami nagy megoldása lehetne a 21. századnak. Mindenekelőtt határozott kiállás ez a film a kirekesztettek, peremre szorítottak és kizsákmányoltak mellett. Nem eszmékre, nem véleményvezérekre, nem celebekre és celebbé vált politikusokra figyel, hanem a méltóságukért küzdő hétköznapi emberekre, akik képesek a megvetett helyzetükből is emberi méltósághoz jutni. Régi meggyőződésem, hogy fordítani kellene a nézőponton, és nem a hétköznapi embereknek kell figyelnie az aktuális kirakatban állókra, hanem fordítva. A civil szférában óriási potenciál van, itt, Magyarországon is és a világ bármely pontján. Ennek a szemléletnek lehet egyik művészi példája Milo Rau filmje.

A film formabontó, nyilván lesznek, akik szerint botrányos, szerintem hiánypótló. Nézzük a közeget. A film szereplői és közreműködői nagyrészt amatőrök. Afrikából érkezett menekültek, akiket illegálisan, éhbérért, rettenetes munka- és életkörülmények között dolgoztatnak a dél-olasz paradicsomültetvényeken. Közreműködtek a filmben afrikai menekültek, helyi lakosok, civil szervezetek, valamint előadóművészek, mint Enrique Irazoqui, Maia Morgenstern vagy Vinicio Capossela. Keresztények, zsidók, muszlimok, több generáció, a világ különféle pontjairól érkező emberek, afrikaiak és európaiak dolgoztak együtt a passiójátékon. 

Jézus tanítványait afrikai menekültek játsszák és Jézus szerepében a kameruni Yvan Sagnet az első fekete bőrszínű afrikai ember, aki európai filmben Jézust alakítja. 


Yvan Sagnet élete példaadó, ezért is kell megismernie a nevét e kerek világnak. Kamerunból érkezett Olaszországba. Az embertelen élet- és munkakörülmények miatt hatékony mozgalmat szervezett a jogfosztott menekültek között és elérte életkörülményeik jobbra fordulását. Képes volt visszaadni a méltóságát kirekesztettségbe szorított társainak. Azóta könyvet írt, magas rangú kitüntetést kapott az olasz államtól, és most ő Jézus Milo Rau filmjében. Európa tanulhat tőle. Széles körben kellene megismertetni Yvan Sagnet nevét kis hazánkban is. Minden ablakot kinyitni, hogy tűnjön el ez a pállott, arrogáns és kirekesztő légkör, ami megrekedt itt mifelénk.

A film módszere igazán lenyűgöző. Az antropológiában résztvevő kutatásnak nevezett módszerre épül, amit az akcióantropológia és a vizuális antropológia is használ. A résztvevő kutatásban a kutatott közösség egyben kutató is. Az antropológus célja, hogy a közösség ne csak passzív megfigyelője és elszenvedője, hanem aktív alakítója legyen saját közösségének. A tettre kész, közösségi céloknak elkötelezett civil közösségek hálózata a legjobb ellenszere a hatalmi manipulálásnak. Erre magyar civil szervezetekben is van példa, és éjjel-nappal ezekről kellene beszélni e honban, nem a politikusok szómenéseiről.


A menekültek és a helyi lakosok nem pusztán szereplői, hanem alkotói is a filmnek. Milo Rau nem csak szerepeket osztott rájuk, hanem a történetfűzésbe, a megvalósítás minden mozzanatába bevonta őket. Ez a film az ő filmjük is. Többek között Jean Rouch, Edgar Morin, David MacDougall foglalkoztak ezzel a dokumentumfilmezésben és Augusto Boal a színházban. MacDougall szerint a dokumentumfilmnek a végső célja, hogy általa a néző túllásson saját nézőpontján és átlépjen megkövesedett sztereotípiáin. Azt reméljük, hogy Milo Rau filmje megadja nézőinek ezt az élményt. 

A 21. században a részvevő szemlélet (a participáció) talán a legfontosabb tudás. Sherry Arnstein részvételi létrája fokozatokra osztja a társadalmi döntéshozatalba való bevonódást. Úgy tűnik, a filmben szereplők a közösségi döntéshozatalban való részvétel teljes hiányából eljutottak a teljes részvételig. A filmnek és saját életüknek is alkotói és alakítói lettek. Mennyivel jobb lenne, ha a társadalmak fejlettségét nemcsak GDP-ben, hanem a közösségi részvétel fokozataiban is mérnénk.


Yvan Sagnet és Milo Rau

A húsvét a feltámadás és a megváltás ünnepe. Én úgy hiszem, hogy a földi életben a megváltást egyik ember a másiknak tudja megadni. 

Őszinte kíváncsisággal várjuk a filmet. A legjobb lenne széles e hazában vetíteni. Mi már azzal is beérnénk, ha a jelenleg nem működő Menedék Filmklub, vagy a tavaly óta szünetelő Szimbiózis Napok, netán a DocuArt vetítené, ha még létezhetne. 

A film online megnézhető húsvét idején ITT.



Kapcsolódó bejegyzések:

Így legyen

Példa(pár)beszéd - Augusto Boal színháza

Nagy tudós a kamera mögött 

Csak ábránd?

Még egy ábránd

Értük (Arról, hogy mi a civil)


A bejegyzés URL-címe: https://inkabringa.blogspot.com/2021/03/passiojatek-2021.html