Meghitt kuckó a káoszban - Nyitott Műhely

Írta: Inkabringa

Akárhogy is csűrjük-csavarjuk modernitásunk fitogtatását, ha igazán lazulni, megpihenni szeretnénk, vagy csak végre egy kis csendre vágyunk, akkor mindig picinyke helyet keresünk. A grandiózus terek, csarnokok, stadionok nem alkalmasak az intimitásra. Ahhoz egy szoba, sőt inkább a szobának egy sarka, egy vánkos puhasága, vagy egy ölelő kar biztonsága kell.

Egy nagyvárosban, amilyen Budapest is, ami zúg, robog, csahol, vijjog, sikít és úgy általában hisztériás és mániás, de legalábbis mentálisan ingatag, jóformán lehetetlen ilyen intim helyeket találni a közösségi térben. Felkapott kávézók, éttermek, romkocsmák, klubok végtelen sora kínálja magát, és közöttük számos van, amit én is kedvvel látogatok. A társasági élet színterei, ahol fogyasztok és szórakozom.

Van azonban egy olyan helye Budapestnek, ami tényleg és igazán egy otthonos és meghitt fészek. Ez a Nyitott Műhely. A béke szigete ebben a nyüzsgésbe rokkant városban.

Talán azért, mert valójában is otthon, hiszen fenntartója, megtartója, ölelő karja, Finta László lakhelye is egyben. („Teljes személyzete, tulajdonosa és egyben lakója is én, Finta László vagyok” – ahogy ezt a honlapon írja.)

Semmi nem ígéri az utcán járva, hogy egy ilyen meghitt kuckó várja a Déli pályaudvar környékén bóklászókat. A nagyvárosi hektikus lüktetéstől iszonyodó, az utcán eltartott kisujjal közlekedő finomabb lelkek ezen a tájékon csak borzadni szoktak. Pedig aki befordul az őrjöngve bömbölő Alkotás útjáról a Ráth György utcába, mindjárt talál egy ajtót, lefelé vezető lépcsőkkel.

Ott lenn, az egykori bőrműves műhelyben, az egész vergődő város megszűnik, vagy inkább békésen elsimul.

Régi népi megfigyelésem, sosem volt még másként, és sehol máshol nem tapasztaltam ilyen magától értetődő rendszerességgel, hogy bármikor, bármilyen programra, ott levésre esek be a Nyitott Műhely ajtaján, mindig egy mosoly fogad. Bárkié, mindig másé. Ott ül valaki, egy szintén vendég, ismeretlen, és mosolyog. Nem pózból, hanem a szemével is. Ez jó.

Nem véletlen, hogy a számos felirat között ott van Petri György fájdalmasgyönyörű verse is a falon, ezt a részletét mindig átfutom: 

                                                     „A szem mohó, éhes kíváncsisága,

a nézés gyönyöre, hogy minden látvány

a maga más-más módján színöröm:

egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,

és egy kazánház tekergő csövei

burkolva üveggyapottal és sztaniollal.

Vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyők közt

és a levegő üveghidege.”

Megvan ebben a helyben a kötetlenség, intimitás, végtelen meghitt otthonosság, egyszerűség és természetesség, amire bárhogy is variáljuk az életünket, a legalapvetőbben vágyunk.

Olvashatunk könyvet, újságot, ihatunk, ehetünk. Mint otthon. Nincs séf ajánlata, meg divatos drink coctail és kacifántos kávécsoda, de a mi kérésünk szerint készül a szendvics, sül a hús, melegszik a tea, csobban a bor a pohárban. Finom az étel, jó az ital konzum csinnadratta nélkül is. Itt minden olyan személyes.

Nem beszélve a változatos és végtelen bőséges programkínálatról. A Nyitott Műhely a kortárs kultúra minden részletét befogadja, ami egy ilyen picinyke térben lehetséges. Revelatív és emlékezetes estek sorát őrzöm, ahol zenét hallgattam vagy izgalmas beszélgetések gondolatait fűztem tovább magamban, képeket, fotókat és hiánypótló, vásznon már nem is látható filmeket néztem.

Engem mindig azok a helyek vonzottak igazán, ahol az ötlet és a teremtő kreativitás érezhető, a semmiből létrehozott csoda gyönyörűsége, és nem a nagytőkés milliók gazdaságos befektetésének csillogó kirakata. Az is lehet értéket hordozó, mindenképp lehengerlő, de oda akkor is csak fogyasztani járok, akár ételt, akár programot.

Az igazán jó dolgok apróságokból állnak össze. Egy meghitt hely, barátságosság, szellemesség, eszesség, kreativitás, derű, otthonosság, természetesség. Máris van egy picinyke örömforrás, ahova mindig visszajárunk, ahova időről időre hazamegyünk. Csak néhány apróság kell hozzá. Ahogy a már idézett Petri vers utolsó sora mondja:

„Mert az angyal a részletekben lakik.”