Kultúrtombolda és tengertánc! Irodalom és antropológia. Filmművészet és kortárs művészet. Orson Welles, Bunuel, Fellini, Cassavetes, Weöres Sándor, Clifford Geertz, Sol Tax és Boglár Lajos... Párizs, Róma és Lisszabon. Szajna, Tevere és Tejo. És az Andok.
Füstölgések, gondolmányok, mindenféle vidám vagy komor dühöngések az élet apró-cseprő és röhögően komoly dolgairól, amit láttunk, éreztünk, hallottunk, olvastunk. Együtt megélni és értelmezni is jobb az életet.
1963 február 15-én mutatták be Rómában a Nyolc és felet. Fellini filmje aztán végigrohant Itálián és Európán, majd a világon. Nem érdektelen, hogy az akkoriban nyugati filmeket két éves késésekkel prezentáló magyar forgalmazás most nem is késlekedett igazán sokat: - a filmet előbb láthatta a magyar néző, mint például a japán - 1964 májusában.
Somlyó György írt róla hosszabb, "széptani" kérdésekkel vívódó esszét a Filmvilágban, bár az új Fellini-opusz most nem keltett olyan párt-irányította nagy vitákat, mint annak idején a Dolce vita, vagy Visconti Rocco-ja. Ekkorra már Federico Fellini (a szovjet fogadtatással megegyezően) a "tűrt" művészek között is nálunk az egyik legkedvezőbben tűrt olasz filmrendező. (Moszkvában gyakran kedvelt fesztiválvendég volt.)
A 8 és fél forgatókönyvét a korszak rendkívül színvonalas magyar világirodalmi folyóirata, a Nagyvilág is leközölte, ma is nagyszerű olvasmány. A film természetesen Mastrioanni különleges jutalomjátéka, de három nagyobb női szerep (Anouk Aimée, Claudia Cardinale és Sandra Milo) is vonzotta a közönséget. Sokunkat persze a film álomjelenetei: az álmok néhány mára klasszikus némafilm után Bunuel, Ingmar Begman és Fellini filmjeiben váltak meghatározóvá.
Sok mindenre kitérhetnék még e rögtönzött évfordulós jegyzetben, de leginkább a híres zárójelenetre, amelyben a cirkuszporondon Nino Rota zenéjére felvonul a film minden valóságos- és álomfigurája (Moravia érdekes megfigyelése szerint még Pirandello is jelen van!). És még valami: ez Fellini utolsó fekete-fehér filmje, valahogy ezért külön kalapemelést érdemel.
x
Záró megjegyzés: a blogban írtam már a Nyolc és fél legemlékezetesebb és csodásan riasztó figurájáról, Saraghináról, a Saját Róma című könyvem nyomán (ITT olvasható). Ajánlom az olvasó figyelmébe...
Két ünnepnek van most ideje.
Az egyik ünnep tucat holmivá degradál egy különleges emberi érzést, ezért semmi
értelmét nem látom. A másik ünnep a tucatembert érző-gondolkodó teremtővé
emeli, és belesajdul a szívem, hogy nálunk nem létezik.
Valentin-nap van. Az egyik
leggiccsesebb „ünnep” e kies honban. Plüssmaci hasára hímzett bársony szívecske.
A Valentin-napi bóvlidivat ellenében most citátumok következnek Szentkuthy
Miklós életművéből. Kacifántos a stílusa, emojikkal nem leírható, de nőknek és
férfiaknak az ilyen sorokért és gondolatokért érdemes megtanulni olvasni.
„Nem érezzük-e a szerelmet
néha semmi egyébnek, mint egyetlen kéjideg egyetlen rándulásának, s a
legpártfogóbb jóakarattal sem tudunk egyebet látni benne? S nem érezzük-e a
szerelmet máskor a bonyolultságok bonyolultságának, a logikai és természeti
önellentmondások zűrzavarának, pszichológia és teológia őrült gobelinjének?” (Fejezetek a szerelemről)
„Ismertség és ismeretlenség
finom kémiája: ez a szerelem egyik legfontosabb része.” (Fejezetek a szerelemről)
„Van-e szebb kifejezője a szerelem táj-jellegének, mint halálos
csöndben a női arc?” (Fejezetek a szerelemről)
„A séták a lánnyal
tulajdonképpen dithirambikus körmenetek; a beszélgetések Plotinus-hallucinációk
– vagyis az egész szerelmi állapot állandó hídépítés: a csillogó ív az életen
kívül levő ösztön alaktalan tüzéből szikárlik elő, és átrepülve fehér iramban
az élet széles folyamát, a szimbólumok üres rámái között hull ismét alá, túl az
életen.” (Prae)
„… a „szerelem”: valami nagyon erős, halál
mellett legerősebb titok az életben, érthetetlen (talán értelmetlen), igen-igen
középpont, szinte testünkben testünktől idegen
hatalom, Madame Minden és Szenyorita Semmi forognak örökké körülötte, és éppen
ez az abszolút rejtélyesség és leírhatatlan ereje a fő-fő oka annak, hogy a
Nagytermészetben (és az emberben) oly mérhetetlen sok ellentmondó és
kísérletező változata van.” (Szent Orpheusz Breviáriuma)
Kép: Jaco Putker
A másik ünnep a farsang, ami
a mai napon, hamvazószerdán véget ért. Össztársadalmi szinten az idei farsangi
időszak olyan volt, mint eddig mindig: rettentően unalmas.
A farsang elemi ereje és
lényege pedig épp ez: az egyszerű földi halandók világfelforgató
világteremtése.A karnevál szelleme és a szerelem ugyanabból a forrásból fakad.
Az idei farsang idején
vesztettük el a farsangi szokások jelentős kutatóját, Ujváry Zoltánt. Ujváry professzor szerint a folklór mesebelien szép és
ezernyi szálból álló szőttes, ami összeköti a Kárpát-medencében valaha is élt
népeket. Érdekes adomái voltak a honi folklórkutatás buktatóiról, gyakran évtizedekre
a prüdéria áldozatává váltak mégoly fontos kutatói eredmények is. Prűd az, aki
nem ismeri a világmítoszokat, mondogatta. A bulvár meg olyan
kapcsolatban van a világmítoszokkal, mint a hazai Valentin-nap a szerelemmel. Ujváry
professzor a mára teljesen elfeledett farsangi népszokásokat, maszkos népi
játékokat kutatta. Érdemes olvasni a könyveit. Élni tanítanak. Ő már az égiek karneváli szellemei között van.
A karneváli időszak utolsó
napjai a világ számos helyén vidám és frivol ünnep. Szép is lenne, ha
egyszer kis hazánk is erre az útra lépne, hiszen már annyiféle útra lépett,
egyszer ezt is kipróbálhatnánk. Végre nem a kirakatban álló hatalmasokról
szólna egy országos ünnep.
Farsang idején az istenadta
nép egymásra figyel. Ez a „démosz szabad,
szatirikus, kritikus kitörése”, ahogy Szentkuthy írta. A hétköznapi halandó
emberek szellemes játéka, „önmagának egy
másik szabad (kötetlen) megvalósulása, saját újjászületése és jobb elvek
szerinti megújulása”, ahogy Mihail Bahtyin, a karneváli szellem teoretikusa
megfogalmazta. Túlkapások lehetnek, vélik az ellenzők. Az engedelmesen
belenyugvó tehetetlenség nem túlkapás? Farsang idején az emberek származásra,
vagyoni és társadalmi helyzetre tekintet nélkül egymással keverednek és
egymásra figyelnek. Ez a civil kurázsi és öntudat ünnepe. Ha szabad ilyet
leírni. Így, a farsang végén. Pláne, hogy nincs is farsang. Itt a böjtnek van
divatja.
Nagy köszönet. Ami általában nem jellemző rám, hálátlan típus vagyok. De most nem lehetek. "Külön köszönet" - olvassuk néha filmek végén, vagy könyvek elején. Ilyen külön köszönet most mindenkinek, főleg persze Pentelényi László áldozatos kiadói munkájának (jelző itt szó szerint értendő!), és Bárdos Judit értő-elemző esztétikai felvezetésének.
És külön köszönet Finta László Nyitott Műhelyének.
Köszönet mindenkinek, aki segítette és támogatta ennek a meglepetés-könyvnek a megjelenését és köszönet mindazoknak, sokan voltatok, akik eljöttek a könyv bemutatójára.
A blog egyik szerzője Bikácsy Gergely (Bikassygergel) évtizedek óta ír
egyéni optikájú, eredeti hangú kritikákat, tanulmányokat, esszéket filmekről,
filmrendezőkről, filmtörténeti korszakokról. Neki a film a fény-árnyék, a
kameramozgás és a montázs nemes játéka, a filmről írás pedig korlátoltságokon
átnéző, horizonttágító kultúrtörténeti kalandozás.
Most a Francia Új Hullám Kiadó gondozásában jelenik meg Bikácsy Gergely évtizedek óta
filmes szaklapokba írt írásaiból válogatott könyv első kötete. Erre szokták
mondani, hogy hiánypótló könyv.
Az úgy volt, hogy…
Gergely pályatársai, barátai, tisztelői határozták el a könyv
megjelentetését. Hosszú ideig a legnagyobb titokban készült, meglepetés lett
volna Gergelynek. Jó tudni, hogy
ott lent mélyen él még a karneváli öntudat és kurázsi, amikor különféle emberek
felülről irányítás, marketinges terelgetés és készen kapott klisék nélkül, önzetlenül
és minden akadályt legyőzve képesek egymással együttműködni és valami közös
értéket létrehozni. Az utolsó simításoknál Gergely az internet egyik
szegletében véletlenül rábukkant a készülő kötetről szóló rövid híradásra. Akaratlanul leleplezte a meglepetést. Hogy az együttműködés ezúttal az ő kedvéért jött
létre, igazán meghatotta.
A könyv megjelenése már nem titok Gergely előtt, de a könyv és a
könyvbemutató még tartogat meglepetéseket a számára.
Február 9-én, pénteken lesz a gyűjteményes válogatás első kötetének
bemutatója. Akiknek a film még a fény-árnyék, a kameramozgás és a montázs nemes
játékát jelenti, és akik szeretik az egyéni hangú, eredeti gondolkodású, horizonttágító
filmírásokat, ott a helyük.