Keresés ebben a blogban

2018. február 19., hétfő

Ötvenöt éves a Nyolc és fél

Írta: Bikassygergel


1963 február 15-én mutatták be Rómában a Nyolc és felet. Fellini filmje aztán végigrohant Itálián és Európán, majd a világon. Nem érdektelen, hogy az akkoriban nyugati filmeket két éves késésekkel prezentáló magyar forgalmazás most nem is késlekedett igazán sokat: - a filmet előbb láthatta a magyar néző, mint például a japán - 1964 májusában.

Somlyó György írt róla hosszabb, "széptani" kérdésekkel vívódó esszét a Filmvilágban, bár az új Fellini-opusz most nem keltett olyan párt-irányította nagy vitákat, mint annak idején a Dolce vita, vagy Visconti Rocco-ja. Ekkorra már Federico Fellini (a szovjet fogadtatással megegyezően) a "tűrt" művészek között is nálunk az egyik legkedvezőbben tűrt olasz filmrendező. (Moszkvában gyakran kedvelt fesztiválvendég volt.)

A 8 és fél forgatókönyvét a korszak rendkívül színvonalas magyar világirodalmi folyóirata, a Nagyvilág is leközölte, ma is nagyszerű olvasmány. A film természetesen Mastrioanni különleges jutalomjátéka, de három nagyobb női szerep (Anouk Aimée, Claudia Cardinale és Sandra Milo) is vonzotta a közönséget. Sokunkat persze a film álomjelenetei: az álmok néhány mára klasszikus némafilm után Bunuel, Ingmar Begman és Fellini filmjeiben váltak meghatározóvá.

Sok mindenre kitérhetnék még e rögtönzött évfordulós jegyzetben, de leginkább a híres zárójelenetre, amelyben a cirkuszporondon Nino Rota zenéjére felvonul a film minden valóságos- és álomfigurája (Moravia érdekes megfigyelése szerint még Pirandello is jelen van!). És még valami: ez Fellini utolsó fekete-fehér filmje, valahogy ezért külön kalapemelést érdemel.
                                                                                   x
Záró megjegyzés: a blogban írtam már a Nyolc és fél legemlékezetesebb és csodásan riasztó figurájáról, Saraghináról, a Saját Róma című könyvem nyomán (ITT olvasható). Ajánlom az olvasó figyelmébe...



2018. február 14., szerda

Dithirambikus körmenet



Írta: Inkabringa


Két ünnepnek van most ideje. Az egyik ünnep tucat holmivá degradál egy különleges emberi érzést, ezért semmi értelmét nem látom. A másik ünnep a tucatembert érző-gondolkodó teremtővé emeli, és belesajdul a szívem, hogy nálunk nem létezik.

Valentin-nap van. Az egyik leggiccsesebb „ünnep” e kies honban. Plüssmaci hasára hímzett bársony szívecske. A Valentin-napi bóvlidivat ellenében most citátumok következnek Szentkuthy Miklós életművéből. Kacifántos a stílusa, emojikkal nem leírható, de nőknek és férfiaknak az ilyen sorokért és gondolatokért érdemes megtanulni olvasni.

„Nem érezzük-e a szerelmet néha semmi egyébnek, mint egyetlen kéjideg egyetlen rándulásának, s a legpártfogóbb jóakarattal sem tudunk egyebet látni benne? S nem érezzük-e a szerelmet máskor a bonyolultságok bonyolultságának, a logikai és természeti önellentmondások zűrzavarának, pszichológia és teológia őrült gobelinjének?”
(Fejezetek a szerelemről)

„Ismertség és ismeretlenség finom kémiája: ez a szerelem egyik legfontosabb része.”
(Fejezetek a szerelemről)

„Van-e szebb kifejezője a szerelem táj-jellegének, mint halálos csöndben a női arc?”
(Fejezetek a szerelemről)

„A séták a lánnyal tulajdonképpen dithirambikus körmenetek; a beszélgetések Plotinus-hallucinációk – vagyis az egész szerelmi állapot állandó hídépítés: a csillogó ív az életen kívül levő ösztön alaktalan tüzéből szikárlik elő, és átrepülve fehér iramban az élet széles folyamát, a szimbólumok üres rámái között hull ismét alá, túl az életen.”
(Prae)

 „… a „szerelem”: valami nagyon erős, halál mellett legerősebb titok az életben, érthetetlen (talán értelmetlen), igen-igen középpont, szinte testünkben testünktől idegen hatalom, Madame Minden és Szenyorita Semmi forognak örökké körülötte, és éppen ez az abszolút rejtélyesség és leírhatatlan ereje a fő-fő oka annak, hogy a Nagytermészetben (és az emberben) oly mérhetetlen sok ellentmondó és kísérletező változata van.”
(Szent Orpheusz Breviáriuma)
Kép: Jaco Putker
A másik ünnep a farsang, ami a mai napon, hamvazószerdán véget ért. Össztársadalmi szinten az idei farsangi időszak olyan volt, mint eddig mindig: rettentően unalmas.

A farsang elemi ereje és lényege pedig épp ez: az egyszerű földi halandók világfelforgató világteremtése.A karnevál szelleme és a szerelem ugyanabból a forrásból fakad.

Az idei farsang idején vesztettük el a farsangi szokások jelentős kutatóját, Ujváry Zoltánt. Ujváry professzor szerint a folklór mesebelien szép és ezernyi szálból álló szőttes, ami összeköti a Kárpát-medencében valaha is élt népeket. Érdekes adomái voltak a honi folklórkutatás buktatóiról, gyakran évtizedekre a prüdéria áldozatává váltak mégoly fontos kutatói eredmények is. Prűd az, aki nem ismeri a világmítoszokat, mondogatta. A bulvár meg olyan kapcsolatban van a világmítoszokkal, mint a hazai Valentin-nap a szerelemmel. Ujváry professzor a mára teljesen elfeledett farsangi népszokásokat, maszkos népi játékokat kutatta. Érdemes olvasni a könyveit. Élni tanítanak. Ő már az égiek karneváli szellemei között van.

A karneváli időszak utolsó napjai a világ számos helyén vidám és frivol ünnep. Szép is lenne, ha egyszer kis hazánk is erre az útra lépne, hiszen már annyiféle útra lépett, egyszer ezt is kipróbálhatnánk. Végre nem a kirakatban álló hatalmasokról szólna egy országos ünnep. 
Farsang idején az istenadta nép egymásra figyel. Ez a „démosz szabad, szatirikus, kritikus kitörése”, ahogy Szentkuthy írta. A hétköznapi halandó emberek szellemes játéka, „önmagának egy másik szabad (kötetlen) megvalósulása, saját újjászületése és jobb elvek szerinti megújulása”, ahogy Mihail Bahtyin, a karneváli szellem teoretikusa megfogalmazta. Túlkapások lehetnek, vélik az ellenzők. Az engedelmesen belenyugvó tehetetlenség nem túlkapás? Farsang idején az emberek származásra, vagyoni és társadalmi helyzetre tekintet nélkül egymással keverednek és egymásra figyelnek. Ez a civil kurázsi és öntudat ünnepe. Ha szabad ilyet leírni. Így, a farsang végén. Pláne, hogy nincs is farsang. Itt a böjtnek van divatja. 





2018. február 12., hétfő

Köszönet a bemutató estéjéért

Írta: Bikassygergel


Nagy köszönet. Ami általában nem jellemző rám, hálátlan típus vagyok. De most nem lehetek. "Külön köszönet" - olvassuk néha filmek végén, vagy könyvek elején. Ilyen külön köszönet most mindenkinek, főleg persze Pentelényi László áldozatos kiadói munkájának (jelző itt szó szerint értendő!), és Bárdos Judit értő-elemző esztétikai felvezetésének.
És külön köszönet Finta László Nyitott Műhelyének.
Köszönet mindenkinek, aki segítette és támogatta ennek a meglepetés-könyvnek a megjelenését és köszönet mindazoknak, sokan voltatok, akik eljöttek a könyv bemutatójára.
Szeretettel üdvözlök mindenkit:
Bikácsy Gergely (bikassygergel)
Fotó: Szilágyi Lenke

2018. február 5., hétfő

Az úgy volt, hogy… - Meghívó egy könyvbemutatóra



A blog egyik szerzője Bikácsy Gergely (Bikassygergel) évtizedek óta ír egyéni optikájú, eredeti hangú kritikákat, tanulmányokat, esszéket filmekről, filmrendezőkről, filmtörténeti korszakokról. Neki a film a fény-árnyék, a kameramozgás és a montázs nemes játéka, a filmről írás pedig korlátoltságokon átnéző, horizonttágító kultúrtörténeti kalandozás. 

Most a Francia Új Hullám Kiadó gondozásában jelenik meg Bikácsy Gergely évtizedek óta filmes szaklapokba írt írásaiból válogatott könyv első kötete. Erre szokták mondani, hogy hiánypótló könyv.

Az úgy volt, hogy…
Gergely pályatársai, barátai, tisztelői határozták el a könyv megjelentetését. Hosszú ideig a legnagyobb titokban készült, meglepetés lett volna Gergelynek. Jó tudni, hogy ott lent mélyen él még a karneváli öntudat és kurázsi, amikor különféle emberek felülről irányítás, marketinges terelgetés és készen kapott klisék nélkül, önzetlenül és minden akadályt legyőzve képesek egymással együttműködni és valami közös értéket létrehozni. Az utolsó simításoknál Gergely az internet egyik szegletében véletlenül rábukkant a készülő kötetről szóló rövid híradásra. Akaratlanul leleplezte a meglepetést. Hogy az együttműködés ezúttal az ő kedvéért jött létre, igazán meghatotta.

A könyv megjelenése már nem titok Gergely előtt, de a könyv és a könyvbemutató még tartogat meglepetéseket a számára.

Február 9-én, pénteken lesz a gyűjteményes válogatás első kötetének bemutatója. Akiknek a film még a fény-árnyék, a kameramozgás és a montázs nemes játékát jelenti, és akik szeretik az egyéni hangú, eredeti gondolkodású, horizonttágító filmírásokat, ott a helyük.
A Nyitott Műhelyben épp elférünk.