Gyarmathy Lívia emlékére

Írta: BikassyGergely

Kilencven éves korában meghalt a kiváló filmrendező, Gyarmathy Lívia.

Most egészen röviden csak két filmjét idézem fel. Az első (Ismeri a Szandi-Mandit?) a hatvanas évek megújuló magyar filmjének csodálatosan eredeti hangú és humorú alkotása volt. Tele finom, és néha tragikomikus jelenetekkel: a hatalma és ereje teljében levő (épp felfelé ívelő) Kádár korszak emblematikus helye: a gyár. Nagy vállalati ünnep. Mindenféle fura figurák jelennek meg. Kicsit a korabeli cseh filmekre hasonlít, magyar vonásokkal. Ragyogó fő-és mellékszereplők. Itt tűnt fel a kiváló Schütz Ila. Dayka Margit elképesztő néhány jelenése a vége felé. Ezt a filmet nem lehet elfelejteni.

Másik remekműve, minden idők egyik legnagyobb magyar dokumentumfilmje, a Recsk. Sztálinista büntető- és munkatábor, a Rákosi diktatúra éveiben. Férjével, Böszörményi Gézával közösen készítették (aki maga is recski rab volt). Először szólalnak meg filmben az egykori rabok mellett rabtartók, ávós őrök és verőlegények. Kegyetlenül tisztességes film, súlyos alkotás. Taps és díj-özön fogadta, joggal. Ma is emlékezni kellene rá.

Gyarmathy Lívia (1932-2022)

Farkasforrás - részlet a VadMecsek 1944 c. cserépregényből

 Írta: BikassyGergely

Farkasforrás, mint a darvak

Ha repülni tudok, mindent látok. Ami nincs, azt is. Gyönyörű hely Jakab-hegynél a Farkas forrás. Azt mondják, vize gyér, de nedvessé teszi a völgy alját, és dús növényzetet nevel. Fölfelé balra, széles kanyarral repülök tovább. Kopár mezőn széles kapu tárul ki. Dél felé a Dráván túl a Papuk-hegység kék fala. A Dráván túl másik ország, hatalmas hegyekkel. Más, mint a Mecsek. Haragos zöld és tengerkék, és kék és kopár mészhegyek. Más ott a táj, és én odáig ellátok. Élnek ott emberek, élni lehet ott, talán másképp, mint itt. Látom, vagy képzelem? Ne félj. Minden ellenséges, míg meg nem ismered.

Még itt vagyok. Sziklába vágott lépcsők visznek a Zsongorlőhöz. Ha repülni tudok, nem kell majd lépcső: Zsongorlő. Alattam meredek mélység, az alján folyó nincs, van kőfolyás. Nekem szebb a víz, a folyó és a tenger… Majd repülök, át a Dráván, egyenesen Délre. Mint a darvak… a Papuk-hegység kék fala.

A félelem virága (részlet a készülő regényből)

Írta: BikassyGergely

A bujkálás heteit, gondolja Noémi, a bujkálás heteit én virágok között töltöm. Pécsi piacon és titkos pécsi zárda kertjében. Ez a piac és kert olyan titkos, hogy mindenki láthatja. Engem is mindenki láthat. Furcsa, de még ez lehet a szerencsém. Jobb így, mintha pincében bujkálnék.

A virágpiac közepén állok, mint a „Rózsák királynője”. Ezt nem én mondom, ezt egy vihogó kamasz mondta (gúnyosan? komolyan?) a barátjának, mikor megpróbáltak lopni valamit, na nem rózsát, csak mezei virágot, ami persze ugyanolyan szép lehet, mint a többi. A mezei virágot a mezőn kell gyűjteni, gondoltam, vagy tán oda is mondtam nekik. Ha frisset hoznak, még meg is vehetem tőlük. Nyilván lógtak az iskolából, még nem volt dél.

Piac után esténként professzor Rabanusszal társalgok. Ez azért muris, mert nappal alig beszélek valakivel. Kofákkal, ha mégis. Rabanus azt mondja, ő nem tudna kofákkal szót érteni. Sajnos.

Létezhet olyan rózsa, amelynek rózsaformája sincs? Képzeletünkben minden létezhet, még ez is. De mi végre? Na, ilyesmit nem lehet kofákkal megbeszélni. Pedig nem buták. Csak más srófra jár az eszük.

Nem tudjuk, mi a rózsa - mondja Rabanus. Nem kell a céljáról töprengeni. Elég, ha a nevét ismételjük, mint a tibetiek pörgetik az imamalmot... mi pörgessük így: "Rózsa rózsa rózsa rózsa..." végtelenségig.

Tegnap a bolond Franyót láttam rózsát szagolgatni. Mintha kicsit beleőrült volna a rózsákba. A bolond, aki beleőrül valamibe, az már majdnem szent. A középkorban szentnek ábrázolták. Nekem fogalmam sincs, milyen a szent. De Franyótól csak néha félek. Nem hiszem, hogy gyilkos. Főleg rongyosnak és piszkosnak látom. Nyáladzik és dadog.

Lehet gyilkos a szent? Biztos, hogy a rózsa szentet varázsol a gyilkosból is? A legszebb verseket ezer évek óta a rózsához írták. A szépséget jelenti minden rózsa, és minden rajz a rózsáról. Egy anyuka mondta a piacon a kisgyerekének: „A rózsát a legszebb lányok és fiúk érdemlik csak meg.” Lehet, hogy csak nézni szabad nekik.

Rabanus holnapra azt a gondolkozni valót adja fel nekem, hogy mit jelképez a vörös, mit a sárga és mit a fehér rózsa. Hirtelen az jut eszembe, hogy nekem minden szín a félelmet. A rózsa minden színe.