A kortárs zene gentlemanje – Benjamin Britten

Írta: Inkabringa

Zegernye idők jönnek, már most is csípős hideg van. Ilyenkor a magukra valamit is adó cizellált műveltségű lelkek a kandallóhoz húzódva behunyt szemmel muzsikát hallgatnak.

Nem valószínű, hogy Stockhausen kerül a cd-lejátszóba, inkább a barokk és klasszikus mesterek adják a téli andalgás alapját, ha már mindenképp a komolyzenéhez ragaszkodnak.

Pedig kortársaik idegeit anno Bach és Monteverdi is borzolta, disszonánsnak és befogadhatatlanul modernnek tűntek sokak szemében.

Aki korát meghaladja, viselje annak következményeit. Nyavalygó értetlenség a jelenben, és a hálás utókor kényelmes pizsamába bújt közfogyasztása.

Ennyire azért nem rémes a helyzet, mert mindig vannak, akik mernek újítani, kipróbálni, és garantáltan mindig lesznek olyanok, akik ezt élvezni és érteni is fogják.

A kortárs zene, amin a 20. század óta létrejött komolyzenei alkotásokat értjük, szintén ebben a meg nem értett, felháborodást és gúnyt magára zúdító közegben töri a maga útját.

Reflektál a jelenünkre, a nem túl flancos ízlésű 20. századunkra, és az egyelőre kráterektől és sötét semmibe rohanástól reszkető 21. századunkra.

Nem photoshoppal szépített bájolgás, az biztos.

Sokan förtelmes kakofóniának, roppant lelki nyugalmukat megzavaró zaklatott zörejkeltésnek érzik a kortárs zenét.

A harmóniához és melódiához inkább kanyarodó ízlésűek meghőkölnek tőle. Zavart kelt, nem engedi, hogy elandalodjunk. Még a megrendítő érzelmek is pőre gyötrelemben hullanak ránk.

A kortárs zene nem az, amit tusolás közben dudorászhatunk.

Emiatt aztán valóban egy elzárt, kevesek által birtokolt, arisztokrata tartomány maradt mindmáig. Sajnos.

Azonban van egy olyan jelentős alakja, aki mégis széles rétegekhez tudott eljutni a zenéjével.

Ő Benjamin Britten.

Benjamin Britten

Nem az a komor zseni, akinek csak a hátát látjuk, ahogy szigorú és konok testtartással ballag felfelé elefántcsonttornya lépcsőin.

Benjamin Britten a kortárs zene gentlemanje.

Elegáns modorú, demokratikus szellemiségű angol úri embere a kortárs zenének.

Elefántcsonttoronyba vonulás helyett kitárta a zene hatalmas szalonját az érdeklődő közönség előtt, és az ajtóban származásra, képzettségre és ízlésre való tekintet nélkül mindenkit a legmagasabb szintű szívélyes eleganciával fogadott.

Benjamin Britten 100 éve született. Maradandót alkotott szerteágazó műfajú zeneműveiben és zenenépszerűsítő tevékenységében egyaránt.

Britten angol volt és az angol zene nagyon sokat köszönhet neki. A 20. századra teljesen kivéreztetett és elavulttá vált műfajok, mint a vokális zene vagy az opera, általa vérfrissítéshez és igazi újjászületéshez jutottak.

Britten úgy volt ízig-vérig angol, hogy percre sem adta fel világra való nyitottságát. Kozmopolita volt és a művészetek minden irányában kíváncsiskodó nyitott szellemű alkotó.

Széles látókörű, mindenre fogékony művészként, a zene csodásan ruganyos és éteri világát könnyedén tudta párosítani az irodalommal, a képzőművészettel, a színházzal vagy akár a filmmel.

Választékos magától értetődőséggel keresztezte műveiben a szakrálist és a profánt.

Benjamin Britten Aldenburgh-ban

A harmincas években került kapcsolatba a filmmel, a John Grierson nevével fémjelzett nagy hatású dokumentarista filmirányzat alkotóinak adott zenei hátteret. Máig számon tartott film a Basil Wright és Harry Watt által rendezett Éjszakai posta (Nightmail, 1936), melynek narrátora maga John Grierson volt.

Britten zenéje és W. H. Auden költői narrációja erős támaszát adja ennek a dokumentumfilmnek.

Az irodalom mindig is vonzotta, számos dalciklusának, egyéb műveinek adták alapját irodalmi művek. Ilyen volt a Thomas Mann alapján írt Halál Velencében című operája, és ilyen volt az Arthur Rimbaud verseire írt dalciklusa, a Les Illuminations.

Mégsem maradt öncélú széplélek, aki a művészi önkifejezését kényesen távol tartotta a világ zajától.

A társadalmi bajokra is érzékenyen reagált zenéjében.

Akadt témája bőven, hiszen a 2. világháborút átélt és annak nyomasztó következményeit tűrő és szenvedő korosztályhoz tartozott.

A Peter Grimes című operája közvetlenül a háború után született és az emberi szenvedés és kegyetlenség ábrázolásától későbbi műveiben sem riadt vissza.

Pacifista volt, az elnyomottak és számkivettek sorsának megzenésítője.

A Peter Grimes előadása az Aldenburgh-i tengerparton

A hidegháború éveiben nem dőlt be a bármely oldali propagandáknak, a zenét és a művészetet nem címkézte a közhisztériának megfelelően.  

Élet-és művésztársával, Peter Pears tenoristával életre hívta 1948-ban az Aldeburgh-i  Fesztivált, amit haláláig gondos és értő figyelemmel szervezett. A világ máig legszínvonalasabb zenei fesztiváljaként tartják számon, halála után is folytatják a hagyományait, idén nyáron is megrendezték.

Aldeburgh

Az Aldeburgh-i Fesztiválra meghívta az ún. szovjet blokk zenészegyéniségeit is, így lett a kiváló csellista Rosztropovics életre szóló művészbarátja.

Magyarország sem kerülte el szerteágazó figyelmét, Kodály Zoltánt is vendégül látta Aldeburgh-ban, sőt, Britten Budapesten is járt 1965-ben, és ennek életművében is nyoma maradt, a Gemini Variations című művét egy tizenkét éves magyar ikerpár kérésére írta.

Aldeburgh nem csak a zene, hanem a kortárs művészet fontos találkozóhelye lett. Irodalom, képzőművészet és a zene számtalan ága-boga találkozott itt. Dalok, kamaraművek, szimfóniák, meghitt koncertek és grandiózus operák váltják egymást ebben a tengerparti angliai kisvárosban.

Benjamin Britten, Aldeburgh bárója, aki a királyi családhoz és a moziba járó közemberekhez is képes volt közel vinni a kortárs zenét, impozáns életművet és példaadó szellemi örökséget hagyott maga után.

Visszanyúlt a múlt nagyjaihoz, újra színre vitte őket, és olyan feledésbe merült szerzőket, mint Henry Purcell, ismét felfedezett a világ.

Ugyanakkor végrendeletében intézkedett arról, hogy Aldeburgh-ban magas színvonalú intézményi keretek között  a tehetséges és a kortárs zenének elhivatott ifjú művészgeneráció képezhesse magát.

Benjamin Britten múltat és jövőt is adott annak, amit kortárs zenének hívunk.

Hallgassuk őt, mert utat nyit más szerzők felé is.