Keresés ebben a blogban

2017. január 22., vasárnap

A krónikás - Citátumok 13.

Elias Canetti a 20. századi európai ember egyik mintája volt. Végigélte a századot. 


A század elején Bulgáriában született spanyol származású zsidó szülők gyermekeként. Azon a területen számos nyelv és kultúra keveredett egymással. Canetti élt Ausztriában, Angliában és Németországban. Aprólékos, mélyreható, elemző figyelemmel követte kora színeváltozásait. Ő maga a Tömeg és hatalom című írását tekintette legfontosabb művének, az olvasói a három kötetes önéletrajzi regényét. 1981-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, bár mindig hangoztatta, hogy Robert Musil jobban megérdemelte volna. Ő is azok közé az írók és tudósok közé tartozott, aki inkább menekült a rangos elismerésektől és az ezzel járó népszerűségtől. Élete végén teljesen elvonult a nyilvánosságtól. Az évtizedeken át írt feljegyzéseiből, gondolattöredékeiből, regényötleteiből, nagy íróktól és gondolkodóktól vett idézetekből, sőt újsághírekből összefűzött kötet Feljegyzések címmel már halála után jelent meg.

Ebből a rendkívül különös és gondolatkavaró könyvből citálunk most.

- - - - - -

Aki gyerekként fogadta magába a halál élményét, annak nyitott seb marad egész életében, seb, amely tüdővé tágul, azon át veszi a levegőt az ember.

A Nap egyfajta ihletforrás, ezért jobb is, hogy nem süt mindig.

Minket a klasszikus ókor eszelt ki, minden erőfeszítés nélkül, mi a görög-római kultúra véletleneinek egyike vagyunk. Az antik világ megvet bennünket, csak már nincs benne uralomvágy.

Azért gyorsult fel minden, hogy több időnk legyen. És egyre kevesebb időnk van.

Nem a legmélyebb gondolatok hatnak legtovább a világra.

Az ember azzal fejezi ki legjobban a korát, amit nem vesz át tőle.

Nem kell mindig a legvégső konklúzióig elmenni. Annyi minden van közben is.

Nincs visszataszítóbb a fülemben a jóllakottság dialektikájánál.

Senki sem tudja felmérni, milyen mértékű a költő megaláztatása a nagyurak között.

Az író szempontjából minden gyávaság, minden tartózkodás bűn. Az író merészsége abban áll, hogy kimondja a dolgokat. Jóllehet minden kimondott szóért felelősséggel tartozik, elhallgatnia a véleményét akkor sem szabad.

Ott van Stendhal erkölcsi nyíltsága, amely nem hallgat el semmiféle alávalóságot, mégis mindig azonnal a nagylelkűség pártjára áll.

Mondd azt, ami a legszemélyesebb, csak ez a fontos, ne szégyenkezz, ami közérdekű, az benne van az újságban.

Senki sincs elmaradva a korától, akit az emberiség sorsa miatti aggodalom emészt. Az van elmaradva a korától, aki ócska frázisokkal vigasztalja magát.

Az életben az a megalázó, hogy amit az ember szenvedélyesen és büszkén megvetett, azt végül elfogadja.

Alapjainkban megkérdőjelezni és más szemével érzékelni önmagunkat.

Minden felelősség rejtett. Mivel rejtett, ezért el sem pusztítható.

Patakjaira bontani szét egy folyót. Megérteni egy embert.

Egy olyan ég, amelyik kétségbeesésében egyre távolabbra boltozódik az embertől.

Vajon milyen Biblia kellett volna ahhoz, hogy az emberiség ne jusson ilyen messzire az önpusztításban?

Az én istenem: tömérdek szem és mindegyik csukva.

Egy olyan Isten, amelyik nem teremtette az embereket, hanem rájuk talált.

Mióta golyóbis lett a Föld, minden gazember a kezébe veszi.

A leghamisabb szólamok bírnak a legnagyobb vonzerővel – már ameddig vannak olyanok, akik komolyan használják ezeket.

A hatalom szörnyűséges szerkezete úgy alakult ki, hogy egyes emberek megpróbálták elkerülni a halált. Egyetlen ember életben maradása számtalan ember halálát követelte. Az ebből keletkező zűrzavart hívják történelemnek. Ezen a ponton kellett volna kezdődnie a valódi felvilágosításnak, amely megindokolja, miért van joga minden egyes embernek az életben maradáshoz.

„Már mindenki volt csak én nem” - erre a cinikus alaptételre épül a hatalom.

Von Den Steinen (német orvos, utazó, néprajzkutató):
Amikor a bakairi indiánok elégedetlenek a főnökükkel, otthagyják a falut és megkérik, hogy kormányozzon egyedül.

Pascal:
A sokféleség, ha nem zárul össze egységgé, zűrzavar, az egység, ha nem függ a sokféleségtől, zsarnokság.

Parasztok a dél-indiai Karnatakában:
Miután egy hónapig tartó tiltakozó megmozdulásaik nem vezettek eredményre, a parasztok a parlament épülete elé vonultak, és két órán át hangosan kinevették a kormányt.

Amíg léteznek olyan emberek a földön, akiknek semmilyen hatalmuk nincsen, addig nem esem teljesen kétségbe.

Kitalálni, vajon mi dicsérnivalót találnának bennünk az állatok.

Ami hozzáférhetetlen az állatokban: az, ahogyan ők látják az embert.

Minél több minden választ el bennünket tőlük, az állatok annál inkább kincset érnek.

A platánok köztársasága.

Kétely-esztergályos.

A szembe-gondolkodó.

Egy gondolatpacsirta.

Aki úgy érzi, eleget tanult, az nem tanult semmit.

Csak a tétovázó tudás számít. Ez az, ami a leginkább hiányzik a komputerből: a tétovázás.

Megrázó élmény egy igazságos ember. Én egyet ismertem.

A legnagyobb igazságtalanságokat személyesen ültetjük el és öntözgetjük.

A nem alkalmazkodók, ők a föld sója, ők az élet színe, a maguk szerencsétlenségére, de a mi szerencsénkre.
René Magritte: A látóhatár titkai



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése