Nyári történet a rasszizmusról

Írta: Inkabringa


Nyár van, ilyenkor vízparton, fűben, fák között a legszebb az élet. Néhány kedves ismerősömmel találkoztam egy ilyen helyen, megbeszéltük, hogy a fűben ülve várjuk egymást. Megérkeztem a bringámmal (késve) és sietve egy nagy lombú fának támasztottam, hogy körbenézzek, merre lehetnek a többiek. Nem messze a fától üldögéltek néhányan a fűben és az egyikük megszólított: vigyázzak a biciklimre. Majd jelentőségteljesen a hátam mögé pillantott, hogy jelezze nekem a veszedelmet. Hátranéztem, és én is megláttam, amit a fa takarása miatt addig nem vettem észre.

Ott ült egy háromfős társaság, rögtön látszott, hogy ketten cigányok, a harmadik nem, de zöldeskék a hajszíne. Mindjárt megértettem, hogy mire vonatkozott a figyelmeztetés. Bólintottam az értem aggódóknak, gyorsan visszamentem a bringához, odatoltam a vegyes bőr- és hajszínű társasághoz és leültem közéjük. Ugyanis velük volt találkozóm.

Én egészen más szemmel néztem e „gyanús” társaságra, hisz tudom, hogy rendkívül értelmes, kvalifikált és empatikus emberek. Nemhogy a bringámat, de az életemet is rájuk bízhatom. A két cigány fiatal nagyon sokat küzdött azért, hogy tanulhasson. Sokszorosan kell teljesíteniük, hogy úgy-ahogy elfogadják őket. A zöldeskék hajszínű fiú pedig szép reményű tudósjelölt.

Természetesen ők is észrevették az engem óvó társaság velük szembeni bizalmatlan ellenszenvét. És lapoztak. A fegyelmezett önmérséklet az egyetlen ellenérvük az előítéletekkel szemben. Inkább amiatt aggódtak, hogy szembementem miattuk a ránézésre tőlem elvárt közízléssel és etalonnal. Megnyugtattam őket, hogy a magam szelíd módján, nekem ez a legfőbb passzióm ebben az országban.

Nem lehet elfogadni, ha embereket vagy emberek csoportjait méltatlan helyzetbe hoznak, de azt is tudom, hogy az indulatok árjában higgadtnak kell maradni. Mégis végtelenül zavar az ilyen helyzetek megoldatlansága. Régi megfigyelés, hogy a leggondosabban az ellenszenvüket tudják táplálni az emberek, és a legnehezebb a negatív sztereotípiákat lebontani. 

Hazafelé kerekezve furcsamód egy réges-régi vicces karibi dalocska jutott az eszembe, ami ilyenkor, a nyárba feledkezés kezdetén a legjobb érvnek tűnik a diszkriminatív másokra mutogatás és másokkal ijesztgetés ellen.