Írta: Inkabringa
Nyár van, ilyenkor vízparton, fűben, fák között a legszebb az élet. Néhány kedves ismerősömmel találkoztam egy ilyen helyen, megbeszéltük, hogy a fűben ülve várjuk egymást. Megérkeztem a bringámmal (késve) és sietve egy nagy lombú fának támasztottam, hogy körbenézzek, merre lehetnek a többiek. Nem messze a fától üldögéltek néhányan a fűben és az egyikük megszólított: vigyázzak a biciklimre. Majd jelentőségteljesen a hátam mögé pillantott, hogy jelezze nekem a veszedelmet. Hátranéztem, és én is megláttam, amit a fa takarása miatt addig nem vettem észre.
Nyár van, ilyenkor vízparton, fűben, fák között a legszebb az élet. Néhány kedves ismerősömmel találkoztam egy ilyen helyen, megbeszéltük, hogy a fűben ülve várjuk egymást. Megérkeztem a bringámmal (késve) és sietve egy nagy lombú fának támasztottam, hogy körbenézzek, merre lehetnek a többiek. Nem messze a fától üldögéltek néhányan a fűben és az egyikük megszólított: vigyázzak a biciklimre. Majd jelentőségteljesen a hátam mögé pillantott, hogy jelezze nekem a veszedelmet. Hátranéztem, és én is megláttam, amit a fa takarása miatt addig nem vettem észre.
Ott ült egy háromfős
társaság, rögtön látszott, hogy ketten cigányok, a harmadik
nem, de zöldeskék a hajszíne. Mindjárt megértettem, hogy mire
vonatkozott a figyelmeztetés. Bólintottam az értem aggódóknak,
gyorsan visszamentem a bringához, odatoltam a vegyes bőr- és
hajszínű társasághoz és leültem közéjük. Ugyanis velük volt
találkozóm.
Én egészen más szemmel
néztem e „gyanús” társaságra, hisz tudom, hogy rendkívül
értelmes, kvalifikált és empatikus emberek. Nemhogy a bringámat,
de az életemet is rájuk bízhatom. A két cigány fiatal nagyon
sokat küzdött azért, hogy tanulhasson. Sokszorosan kell
teljesíteniük, hogy úgy-ahogy elfogadják őket. A zöldeskék
hajszínű fiú pedig szép reményű tudósjelölt.
Természetesen ők is
észrevették az engem óvó társaság velük szembeni bizalmatlan
ellenszenvét. És lapoztak. A fegyelmezett önmérséklet az
egyetlen ellenérvük az előítéletekkel szemben. Inkább amiatt
aggódtak, hogy szembementem miattuk a ránézésre tőlem
elvárt közízléssel és etalonnal. Megnyugtattam őket, hogy a
magam szelíd módján, nekem ez a legfőbb passzióm ebben az
országban.
Nem lehet elfogadni, ha
embereket vagy emberek csoportjait méltatlan helyzetbe hoznak, de
azt is tudom, hogy az indulatok árjában higgadtnak kell maradni.
Mégis végtelenül zavar az ilyen helyzetek megoldatlansága.
Régi megfigyelés, hogy a leggondosabban az
ellenszenvüket tudják táplálni az emberek, és a legnehezebb a
negatív sztereotípiákat lebontani.
Hazafelé kerekezve
furcsamód egy réges-régi vicces karibi dalocska jutott az eszembe,
ami ilyenkor, a nyárba feledkezés kezdetén a legjobb érvnek tűnik
a diszkriminatív másokra mutogatás és másokkal ijesztgetés
ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése