Írta: Inkabringa
Ilyenkor már írni szoktunk a blogba. Csak mostanság annyira sok minden van és mindez egyszerre.
Ilyenkor, amikor április van, mindenféle életkedvek bukkannak
felszínre.
Ilyenkor azt gondoljuk, hogy nyárig megoldjuk a Föld jövőjét, jobb
belátásra bírjuk az otromba politikusokat és még otrombább híveiket, legyűrjük
a jóllakottak közönyét és a nélkülözők reménytelen beletörődését.
Ilyenkor azt gondoljuk, ezt mind ripsz-ropsz megoldjuk.
Ilyenkor hol napon sütkérezünk, hol ázunk-fázunk. Ilyenkor kigurul a bringa a világra. Ezért is gondolunk ilyesmiket. Nem
komolyan gondoljuk mindezt. Ez nem egynyári munka.
De legalább abban bizakodunk
ilyenkor, áprilisban, hogy a szeretteinket megóvjuk és nyugalmat adunk nekik lazán, kedvvel és
örömmel. A közel- s távollévőket is. Mert szeretni nem kötelező, de talán épp ezért van benne annyi öröm.
S félreértés ne essék, a fentiekben leírt nem egynyári ténykedéseket sem dobjuk sutba, hisz ha a természet ennyi gyötrés ellenére képes feléledni, előbb-utóbb az embereknek is észhez kell térni. A komfortos érdektelenség nem kompatibilis a tavasszal.
S félreértés ne essék, a fentiekben leírt nem egynyári ténykedéseket sem dobjuk sutba, hisz ha a természet ennyi gyötrés ellenére képes feléledni, előbb-utóbb az embereknek is észhez kell térni. A komfortos érdektelenség nem kompatibilis a tavasszal.