Kutyaúszás

Írta: BikassyGergely

„Öcsi, vigyázz, figyel az úszómester...” Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor a Lukács „női medencéjénél” ácsorogtam, és e szavakkal lépett mellém egy másik gyerek. A „női medencét” azért rakom idézőjelbe, mert ma már egyre kevesebben hívják így, ma már inkább „kismedencének”. De már az én gyerekkoromban sem csak nők használhatták. Hogy miért figyel az úszómester, azt akkor sem tudtam, és az elmúlt hosszú évtizedekben sem jöttem rá. Azóta mindenesetre gyanakvó vagyok az úszómesterekkel, és ők is velem. Kölcsönösen szemmel tartjuk egymást.

Ma már egyébként kezdik „uszodamesternek” hívni őket. A fenti szó egyre többet szerepel úszómesterek pólóján. Így nyilván elegánsabb. 

Nekem sok bajom volt a mesterekkel, és nemcsak velük, meg a tanárokkal. Nem is volt mesterem, sajnos. Sem az iskolában, sem az uszodában. A fejemet ma sem tudom a víz alá tenni, csapnivalóan úszom. Kutyaúszás. Restellem, de egyszer a Császárban engem néztek úszómesternek, olyan magányosan ültem félórákig a medenceparton fehér trikóban. Márpedig, aki csak ücsörög, és nem úszik, az az úszómester. És mivel sohasem látnak úszni, egy más alkalommal egykori híres úszónak hittek: "Maga ugye Aknay, a volt pillangózó Újpestről?" szólított meg egy örvendező hang. Alig tudtam lebeszélni az örömről.

Uszodamester csak akkor kell, ha életmentő, de azt megvárni nincs nagy kedvem: ahogy évtizedek óta látom és hallom, inkább kiabálásuk a jellemző. A víz jól vezeti a hangot, így, ha az úszómester kiabál, akkor az nagyon kiabál. A budai uszodákban kiabálnak, és sípolnak is. Leginkább a sapka nélkül vízbe ereszkedők hozzák izgalomba a sípjukat: ekkor sípmesterekké válnak. 

A Lukács uszoda legendás sapkakövetelő sípmestere a kilencvenes évektől a kétezres évek elejéig teljesített szolgálatot. Ha jól emlékszem, Vas volt a vezetékneve, és vasszigorral büntette a sapka nélkülieket. Volt egy kánikulai nap, amikor otthon felejtettem a sapkát. Vas mester fenyegető nyugalommal figyelt, térdig juthattam a vízbe, amikor már élesen sípolt. Végül azt találtam ki, hogy amikor félóránként elhagyta őrhelyét, én azonnal berontottam a vízbe, a medence szélén tempóztam, és azonnal kijöttem, ha feltűnt kifogástalanul fehér öltözéke. Természetesen észrevette, mit művelek, de tűrnie kellett, amíg nem vagyok a medencében. Fülsértően sokat sípolt, szenvedélyesen üldözte a szabályszegőket: sem a kopaszoknak nem kegyelmezett, sem a napvédő sapkát használóknak. Csak úszósapkát engedélyezett. Állítólag ezek közül sem mindet ítélte szabványosnak.

Lukács uszoda

Kiabálni nem kiabált, hangos szava sem volt soha, viselkedése hidegen udvarias, távolságtartó volt. Fülsértő sípolása miatt nem volt nagyon népszerű. Többen az ő szabadnapján jártak csak a Lukácsba. Így telt a nyár. Amíg aztán éles fordulat történt: Vas úszómestert minden előzmény nélkül elbocsátották. Soha senki semmiféle túlkapáson vagy szabálytalanságon nem kapta, ilyenről hallani sem hallott senki, teljesen valószínűtlennek hitték. Én is. Vas maga volt a szabálykövetés és- betartatás példamestere. Elbocsátásnak híre villámgyorsan terjedt, és egyre nagyobb ellenérzést keltett. Zajongtak a törzsvendégek, talán petíciót is fogalmaztak érdekében. Ötven éves lehetett, és a Lukács elképzelhetetlen volt nélküle. Csak innen mehetett volna jó sokára nyugdíjba. Kitüntetést, életműdíjat, gyémántsípot érdemelt. Elbocsátása után megfogadta, haláláig nem teszi be lábát a Lukácsba. Így is történt, de más uszodában sem látta többé soha senki.

Lukács uszoda

A Császár uszodában egy joviális, sohasem sípoló, de harsogó és bömbölve nevető magas, drabális mester felügyeli a rendet. Cimborák veszik körül. Éles tenorja, váratlan és üvegrepesztően erős röhögése gyakran elüldöz a medencéből. Újabban az ő pólóján is „Uszodamester” felirat virít. Úgy látom, gyakran figyel.

Olyankor átsétálok a Lukács csendes kertjébe, és emléktáblát képzelek a régi, szigorúan sípoló Vas mesternek.

A Lukács uszoda kertje