Keresés ebben a blogban

2017. március 7., kedd

Cédruskakas Rómában

Írta: Bikassygergel


A pesti moziműsor jobb, vontam le első két-három utamon a (félig igaz, félig hamis) tanulságot. A nagy premiermozik természetesen nem érdekeltek, a kisebbekre, az eldugottakra voltam kíváncsi. Na nézzük: Carlo Verdone-ciklus az Azzurro Scipione-ban, Hong-Kong művészete a Palazzo delle Esposizioné-ban, és „ötven éves a Policlinico Filmklub”. A híres Grauco egy betörés után bezárt, és most nem tud kerek évfordulóval nyitni. Azért is, a „legenda” minősítés a jubiláló Policlinico-t illeti (Via GB Tiepolo).
Azzurro Scipione
Carlo Verdone akkoriban teljesen ismeretlen volt Magyarországon, de itt, Rómában „életmű-omaggio” látható: Viaggi di nozze; Bianco rosso e Verdone (három figura véletlen találkozása egy választás vasárnapján – ekkoriban minden évben választások voltak); Sono pazzo di Iris Blond; Un sacco bello (Roma, ferragosto, három epizód kereszteződik, valaki valakit krakkói útra keres. – 1980-as, korai film, ezt tartják az igazán jónak – bár a rendező filmtörténész apja nem is ezeket tartja a legsikerültebbnek, hanem… elfelejtettem. A professzor papa örömmel beszélt nekem a fiú magyar témájú filmjeiről: egyiket sem mutatták be nálunk, erről okosan hallgattam.
Mario Verdone és fia, Carlo Verdone
Szimpatikus ez a Carlo Verdone, mert ünnepi rendezvényeire saját filmjein kívül a Vitellonit választotta és a Viale del tramontot (bevallom, ez utóbbit nem ismerem: ejnye.) Akkor a nagy mozikban ment Gallo cedrone (Cédruskakas) című komédiája. Iszlamisták halálra üldöztek egy rejtélyes link olaszt, akinek a film rekonstruálja életét és alakját. Ha jól emlékszem, mert most elbizonytalanodok. (Tizennégy éves emlékek.)

A Cinema Caravaggio-ban újraindul a „Caravaggio-i csütörtök” című program, melyet a Scuola Nazionale del Cinema (ex- Centro Sperimentale) tanárai és hallgatói rendeznek. (Via Paisiello 24., ha valakit érdekel).

Akkoriban, talán harmadik utamon figyeltem fel arra, hogy a filmklubok nagy részét az egyház tartja fent. Az egyikben Eisenstein-sorozatot tartanak. Azért a legjobb az Univ. Pontifica Salesiana (Piazza del Ateneo Salesiano, Aula Paolo VI.) Akkor tizennegyedszer került sor a Cinema tra paure e speranza című rendezvényre. Jó sok harmadik világbeli darab. A vetítések után beszélgetés.

Univ. Pontifica Salesiano
Akkor még nem laktam benne, sőt nem ismertem a szaléziánus Sacro Cuore egyházi szállást, ha ismerem, talán elmegyek a filmklubjukba. Így aztán a Tiberis Szigetre mentem, közelibb és közel-távol a legszebb hely. Mediterrán Fesztivál, Angelopoulos és Izlandi Fjord-filmek. Izland, mint mediterrán téma: Izlandban egy japán a szüleit keresi. Esküszöm, jó szaléziánus téma. VI. Pál nem ezt választaná? S ha nem ő (a „savanyú pápa”), de XXIII. János biztosan ezt választaná: akkor még ő volt a Vatikán feje.
Tiberis-sziget
Másik, kicsit eldugott hely a Camera Verde, közel majdani lakhelyemhez, mind a kettőhöz, a Via Bramante-i kisházhoz és a Protestáns Temetőhöz a Piramis mögött. Mindenesetre nem hiszem, hogy rokonszenvesebb program futna egész Rómában, ugyanis Kiarostami-filmeket adtak. Ma is, múlt időben is a világ egyik legnagyobb rendezője Pesten és Rómában egyaránt.


Jövök a Mediterrán fesztivál izlandi fjordos filmjéről át a Ponte Sistón.
Cédruskakas helyett patkány szalad át a Ponte Sistón alkonyatkor. Giccsesebb lenne a táj, az egész római alkonyat enélkül. S ha tudom, hogy évek múltán minden római filmklubba eljutok, és törzsvendég leszek a Trevi kúttól nem messze levő Cineteca-ban, melynek hatalmas oldalsó üvegfala régészeti árkokra nyílik, megtapsoltam volna a római patkányt. Mégiscsak ő itt a házigazda, én meg azóta is csak vendég. A Cédruskakas azért rokonszenvesebb maradt…
Cineteca
Kapcsolódó bejegyzés: Róma, Ponte Sisto




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése