Keresés ebben a blogban

2015. augusztus 13., csütörtök

Penderecki crossover

Írta: Inkabringa


Sokan még nyaralnak, ilyenkor illetlenség fajsúlyos témát felhozni, de megkerülni is botorság. A múlt héten diszkréten köhintve átdöccentünk egy évfordulón: hetven éve tudjuk, milyen pusztításra képes az atombomba. Megtanult az emberiség  ezzel is együtt élni, az alkalmazkodóképességünk szinte szégyellni valóan tökéletes. A 20. század poklait azért nehezen tudjuk feldolgozni. Az ötvenes években féltünk egymástól, a hatvanas években felváltotta a béke és szeretet, aztán jött az elidegenedés, majd a virtualitás. A kortárs művészet minderre reagált, nem az álomgyár részeként, és nem is a pokol kapujaként. Ennél nehezebb szerepet választott: tükör.
Anish Kapoor: Sky mirror
A kortárs zene sem aszfaltúton halad: andalító vigasztalás helyett inkább játszik, provokál, kísérletezik, és szereti a józan szembenézést. Ijesztő, torz, elviselhetetlen sokak számára, mert nem adja meg könnyen a feloldódás és a feloldozás élményét. Mostanra igazi klasszikusai is lettek, akik megvívták a harcaikat a zenei tradíciókkal és a tradicionális közönséggel is.

A 2. világháborút lezáró „fő mű”, John Cage „4’33” című opusza, erről már a blogban is szót ejtettünk. Van egy másik kulcsműve is ennek a korszaknak, a Threnody to the victims of Hiroshima. A mű szerzője Krzysztof Penderecki, a mai lengyel zenei élet világszerte legtöbbre becsült alakja. Ez a megbecsülés minden tekintetben kijár neki. Ripityára törte-zúzta a zene évszázados hagyományait, és aztán képes volt ebből egy teljesen új értéket létrehozni. Ez csak kevesek kiváltsága. Mondhatnám úgy is, ezt hívják teremtésnek.
Krzysztof Penderecki
A Threnody 1960-ban valósággal sokkolta a közönséget. A mű címe némiképp kimódolt, de ennyi marketingfogás engedtessék meg a kortárs zenének is. Eredetileg a „8’37” címet kapta. Penderecki egy barátja tanácsára változtatta meg a ma ismertre a címet, így az ENSZ égisze alatt mutatták be, és azonnal a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Utólag mondhatjuk, kitűnő címválasztásnak bizonyult. A pusztító erő legalább annyira benne van, mint a nyüszítő félelemé. Sikoly, vigasz nélkül – kérdőjel, megoldás nélkül.

Penderecki felforgatta a korábbi évszázados zenei sablonokat. A színpadon 52 vonós hangszer áll, ezt a borzongató hangzást ők adják. A kottázás korábbi hagyományait is felülírta. A kotta olvasása és írása Penderecki esetében vertikálisan és horizontálisan is értendő. Ezt a hangzást nem lehet a klasszikus jelzésekkel visszaadni.

Pendereckit a Threnody tette világszerte ismertté, és a későbbi művei újabb építőköveket adtak máig tartóan kísérletező és világfirtató életművéhez. Számos zenei műfajt kipróbált és átalakított, írt zenét Milton Elveszett paradicsoma és Jarry Übü királya alapján, de Szophoklész, Aldous Huxley és Lukács evangéliuma is megihlette. Szimfóniák, operák, kamaraművek, kórusművek sorjáznak az életműben. Ha nem talál egy hanghoz kifejezőeszközt, akkor feltalál egy hangszert. A színek, hangok, a különféle nyelvek, a lehető legtágabb értelemben vett zenei műfajok, a világ kultúrái egyformán érdeklik. Ízlés- és identitásbeli hovatartozásra való tekintet nélkül. Zenévé oldja magában a világot.

Pendereckinek megvan az a szerencsés jellemvonása, hogy még most, nyolcvan fölött is, kreatív nyitottsággal él. Hagyja, hogy őt is formálja a világ. Kíváncsi, képes a másfélét megismerni, elfogadni, a világot, és benne magát, változásában szemlélni. Nem saját eszményeit kéri számon a világon, hanem a világ megismerését kéri számon magán.

A 20. századtól a művészetet övező egyházi-főúrit felváltotta a popkultúra „légköre”. A kortárs zene nem illeszkedik oly komfortosan e térbe. Szerencsés találkozások azért akadnak. A Polyphormia című művét Penderecki 48 vonós hangszerre írta. Egyébként egy orvosi műszer, az enkefalográf (EEG) volt az „ihletője”. ITT meghallgatható. Stanley Kubrick Ragyogás című filmjében a Polyphormia sikít. A filmművészet többször is erősítést kapott Penderecki zenéjétől, Andrzej Wajdánál is felhangzik, de a horror is felfedezte (William Friedkin Ördögűzője).

A Radiohead gitárosa, Jonny Greenwood valóságos rajongója Penderecki zenéjének. Néhány éve felkereste a mestert Krakkó melletti otthonában. Penderecki az unokájától tájékozódott Jonny Greenwood és a Radiohead zenéjéről, meg is hallgatta, és nem zuhant le magas trónjáról, megtalálta benne a neki érdekeset. Ennek a találkozásnak 2012-ben egy közös lemez lett az eredménye. Penderecki két alapművére (Threnody és Polyphormia) Greenwood variációt írt. ITT meghallgatható. A lemezbemutató koncerten sok ezer fiatal hallgatta Penderecki zenéjét. A popkultúra mindent átható légköre ezúttal jótékonyan segítette a kortárs zenét.
Jonny Greenwood és Krzysztof Penderecki
Penderecki az elmúlt fél évszázadban zeneszerzőként és karmesterként beutazta az egész világot, művei talán már többször is megkerülték a Földet. Bevallása szerint 1960 óta minden nap ír zenét. Jövő héten például Thaiföldön adják elő, októberben ő maga vezényli néhány művét Londonban. Világra nyitott, érdeklődő és elfogadó, mint mindig. A világ meg olyan, amilyen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése