Írta: BikassyGergely
Természetesen a portugál tavasz és nyár vonz. Addig azonban várni kell. Ha van hely, ahova még el szeretnék menni, az nem valamely nagyon távoli szigetvilág, hanem Portugália.
Bánom, hogy csak háromszor voltam, abból is az elsőt szinte teljesen elfelejtettem. Igaz, nem Lisszabon volt az akkori úticél, hanem a coimbrai filmfesztivál. A vonat másfél-két órát késett Lisszabonból Coimbrába: 1982-ben Portugália kicsit (nagyon?) őrizte még gazdasági elmaradottságát.
 |
| Egyetem (Coimbra) |
A főváros azóta elképesztő módon fejlődött, ez sok szakkönyvben ellenőrizhető, még jobb azonban az életben ellenőrizni. Coimbra egyébként a régi főváros, és a leghíresebb, legjobb egyetemi város, a fesztiválnak is azért lett helyszíne. Nem sok mindenre emlékszem belőle: örültem, hogy odafelé útközben fél napot megálltam Lisszabonban. Szinte csak arra volt időm, hogy felbuszozzak a híres Várba. Ott az ember lába mellett díszes pávák sétálgattak házigazdai öntudattal.
 |
| Pávák a Szent György várban (Lisszabon) |
Azóta, nemrég még kétszer voltam, most már a nagyon megújult Lisszabonban. Egyszer Inkabringával, majd egyedül. Sajnos, rövid ideig mindkétszer. A kötelező turistalátványosságok mellett (mindenkit óva intek a legkötelezőbb 28-as villamostól, fél napot elrabol bárki idejéből feleslegesen) csak néhány nem kötelezőt és "nem-turistát" azért meglátogattam. Mondom máris.
Először is a Néprajzi Muzeumot (útikönyvekben nem szerepel). A Belém negyedben található, nem turistakötelezvény, nem is láttam turistákat. Maga a múzeum érdekes is, meg nem is: az érdekes része Afrika, látszik, hogy Angola sokáig portugál gyarmat volt, jó anyaguk van kiállítva az ottani népszokásokról.
Nem vagyok múzeumrajongó, így jobban megcsodáltam az épület szép parkját, novemberi narancsfáit.
 |
| Etnográfiai Múzeum (Lisszabon) |
Másodszor, és különösképpen sokáig bolyongva kerestem, nagy nehezen megtaláltam a Szenes-Vieira Alapítvány képtárát. Szenes Árpád nevét talán már hallottam régebben is (rövid ideig Kassákkal állt kapcsolatban), azt viszont egyáltalán nem tudtam, hogy feleségét a legnagyobb portugál festők közé számítják. Párizsban ismerkedtek meg, de 1940-ben hosszú évekre Braziliába kellett emigrálniuk, holott Portugália semleges állam maradt, s bár Szenes Árpádra sok országban a zsidótörvények vonatkoztak, épp Lisszabonban ezért nem üldözték volna. Párizsban kötött házasságukat azonban nem ismerték el, ez mindenféle korlátozottsággal járt.
 |
| Szenes Árpád és Maria Vieira da Silva |
Lisszabon kivagyi világkiállítást rendezett, hivalkodva semlegességével 1940-ben(!), a diktátori propaganda ellenére a világ alig figyelt rá. Épp a kiállítás megnyitásának hetében szállt hajóra Szenes Árpád és Vieira, a Belém negyedhez közeli állomáson - Braziliába. A festőpár életét és művészetét tárgyaló szakirodalom (magyar nyelven ilyen nincs!) hangsúlyozza, hogy a brazil számúzetés a vártnál jobban sikerült, értékes műveik születtek ott... Hazatérve sem telepedtek le Lisszabonban, Párizs visszavárta őket. Mégis, végakaratuk szerint minden alkotásuk a portugál állam tulajdona, a francia múzeumokban maradt múveik is.
Írtam már róluk korábban is ITT.
.jpg) |
| Szenes-Vieira múzeum (Lisszabon) |
Lisszabonban az Alapítvány gyűjteményén kívül több múzeumban is látható Szenes és Vieira-festmény - nem tudok róla, hogy a magyar művészettörténet és kulturális közvélemény erről igazán akarna tudni. Nem baj... aki akarja, meglátogatja (magyarként) az alapítványt, egy hatalmas (és érdekes) Víztároló közelében. Mindenesetre az alapítvány vendégkönyvében egyetlen magyar nevet sem láttam.
Legalább most, három év múltán és ilyen röviden felidézem. Szenes Árpád és Vieira élete meg életműve van olyan érdekes, hogy akár kalandregény hősei is legyenek. De még csak magyar művészetikönyv sincs róluk. Ha mégis, az én hibám is, hogy nem ismerem...
"Az ám, hazám!" - valahogy így kellene befejezni, bár nagyon remélem, hogy itt és így még semmi nem fejeződött be. Majd talán nyáron, Lisszabonban...
Kapcsolódó bejegyzés:
