Keresés ebben a blogban

2021. január 25., hétfő

Az irokéz álom

Írta: Inkabringa


Jókai Mór legnagyobb bölcsességét idézem: „Mit lehet tenni a tél ellen? Várni kell a tavaszt.” A járvány sújtotta téli hangulat derítésére kiváló módszer a smoke dance, mert igazi örömforrás ezt táncolni. A smoke dance irokéz tánc, van női (lásd ITT) és férfi (lásd ITT) változata is. Magyarországon, és a világ bármely pontján táncolhatja, aki néhanapján szereti jól érezni magát. Ha egyszer majd ismét szabadon keveredhet és táncolhat egymással az emberiség, az indián táncoknak is helyet kell adni a táncrendben. Én mindig az indiánokkal vagyok.


Az irokézek az USA északkeleti részén és az ezzel határos kanadai területeken élnek az Ontario-tó környékén. Az irokézeké matrilineáris társadalom, nőágon vezetik a családfát, és a közösséget érintő döntésekben fontos szerepe van a nőknek. Már csak az irokézek miatt sem kell elhinni, hogy a világ úgy lett megteremtve, hogy a férfi minden dolgok egyedüli tudója és irányítója. Hazai hímsovén kirakatban állóinknak nagy lecke lenne egy irokéz törzsben élni.

Nem is beszélve arról, hogy az irokézek már akkor is részvételi demokráciában éltek, amikor ezt Európában még ki sem tudták mondani. (Kis hazánkban még most sem tudják.) Amikor a Nagyhatalmú Fehér Ember Amerika földjére lépett, az irokézek demokráciában és békés törzsszövetségben éltek, amit az európaiak alaposan szétziláltak ugyan, de teljesen romba mégsem tudták dönteni. Én is fehér vagyok, tudom, hogy a fehér ember sok jót is adott az emberiségnek, csak ne lenne olyan pénzéhes, öntelt és önimádó.

Az irokéz törzsek évszázadokkal az európaiak megjelenése előtt békét kötöttek egymással, véget vetettek a „bosszú bosszút szül” háborúskodásainak. Létrejött az Irokéz Szövetség, amibe a kajuga, szeneka, mohawk, oneida és onondaga törzs tartozott, majd, a 18. század elején, hatodikként csatlakozott hozzájuk a tuszkaróra törzs. A szövetségük irokéz elnevezése Haudenosaunee.


Az irokézek ünnepei a holdjáráshoz igazodnak, vagyis mozgó ünnepek. Az év első ünnepe a télközépi, ami az első holdtölte utáni ötödik napon kezdődik és általában kilenc napig tart. Idén január 28-án lesz az év első holdtöltéje, tehát február elejére, az irokéz Midwinter ünnepére, már e magyar hon minden polgára megtanulhat néhány irokéz táncot. A részvételi demokrácia és az egymással békében élés elsajátításához sajnos kevés ez az idő.

Az irokéz ünnepek lényege, lelke és értelme a közösség megtartó és megerősítő ereje. Az egyén aktívan részt vesz a közösség ügyeiben és a közösség is odafigyel az egyénre. Követendő példa.

Természetesen a Midwinter ünnepnek is központi része a zene és a tánc, amit közösségben, egymás kedvére, egymással versengve énekelnek és táncolnak. Minden a közösség és a közösségben élő egyének jóllétéért történik az irokéz ünnepeken.

Az év első ünnepén, az irokézek hálát mondanak az addigi jóért, és áldást kérnek az új esztendőre. A hálaadás része a dohány is, amelynek füstje az emberek üzenetét viszi az égieknek. Ilyenkor adnak az előző évben született gyermekeknek indián nevet egy ceremónia keretében. A Big Heads is fontos része a téli ünnepeknek. Maszkban körbejárnak és mindenkit invitálnak az ünnepre. A maszk, mint a világon mindenhol, az ártó szellemek ellen véd, és viselőjét felruházza azzal a képességgel, hogy védelmezni tudja a közösségét. A maszkos alakok bemennek a házakba és felkavarják a tűzhelyek hamuját, ettől remélve áldást és szerencsés jövőt, valamint az égieknek szóló hálaadást is kifejezik. Régebbi korokban állatáldozatot is bemutattak az égiek kegyének elnyeréséért. Egy fehér szőrű kutyát öltek meg és égettek el, de ez mára egy fehér színű kosár elégetésévé szelídült.

Irokéz maszk (Big Head)


Az ünnep központi helyszíne a hosszúház, ami az irokézek jellegzetes épülete. Annak idején az egész klán, több nemzedék is, ilyen hosszúházakban élt együtt. Mai felfogásunk szerint nem a legegészségesebb építmény. A kéreggel fedett hosszú épületnek ablakai nincsenek, a tetőn vannak nyílások a fény beengedésére és a tűz füstjének kiengedésére. Itt zajlanak az ünnepeik is.

Egyébként a télközépi ünnepen választják meg az Irokéz Szövetség vezetőit is. Az irokézek nem engedik, hogy valaki hosszasan kezében tartsa a hatalmat, vagy átörökítse a neki tetszők számára. 


Irokéz hosszúház

A közösség figyel az egyénekre, a közösség együttesen óvja a bajba jutottakat. A télközépi szertartás része a Medvetánc, amikor férfiak és nők összegyűlnek egy bajba jutott vagy beteg ember kedvéért, hogy az égiek segítségét kérjék neki. Az óramutató járásával ellenkező irányban körtáncba kezdenek, a férfiak fején medvemaszk. Egy másik télközépi gyógyító rítusuk, amikor a férfiak félelmetes maszkokba bújnak és a közösség valamely tagját gyötrő bajt imígyen igyekeznek elűzni. Az égiek vagy segítenek, vagy nem, de az biztos, hogy a bajba jutottnak egyetlen percig sem kell azt éreznie, hogy magára hagyta a közössége.

Irokéz Medvetánc

Az irokéz télközépi ünnepek legszebbike az álmok mesélésének szertartása. A részvételi demokrácia és az egymással békében megférés mellett ezt a bizalmat is meg kellene tanulnunk tőlük széles e világban. A hagyományos irokéz társadalomban ugyanis az egyén megbízik a közösségben. Olyannyira, hogy az álmait is megosztja velük. Összegyűlnek a hosszúházban, és az egyének elmesélik a törzs tagjainak az álmaikat. A közösség pedig igyekszik megfejteni az álmok jelentését, hogy segítse az egyént bajainak vagy életben elakadásainak megoldásában. Pszichoterápia a javából. Van úgy, hogy az álommesélő előadja, táncolja, énekli az álmait, máskor a törzs tagjait kéri, hogy játsszák el az elmesélt álmát, ezzel is segítve életének megoldását. Ezt hívja a művelt Nyugat pszichodrámának.

Mintha Yeats az irokéz szertartásról írta volna ezt a gyönyörű verssorát: „lépj lágyan: amin jársz, az álmaim.”

Ha már az irokézeknél tartunk, épp ideje megemlíteni a blogban egy nagyszerű irokéz származású énekesnőt: ő Pura Fé. Anyai ágon a tuszkaróra törzshöz tartozik. Nőági felmenői közül hetedíziglen mindenki énekelt. Saját bevallása szerint előbb tanult meg kommunikálni énekkel, mint beszéddel. Dalaiban a blues és az őslakos indián zene elemeit keveri. Ha őt hallgatom (például ITT), mindig az jut eszembe: ez a Földanya hangja. Ugyanezt érzem, ha az Ulali nevű formációt hallom, ahol Pura Fé más tuszkaróra énekesnőkkel dúdolja-süvölti az indián dalokat. (Például ITT és ITT). Milyen jó lenne egyszer a fűben ülve hallgatni (mondjuk a hányatott sorsú Városligetben) Pura Fé - Földanyát idéző - hangját. Talán a betonkeverők és markológépek is meghátrálnának.


Pura Fé, amellett, hogy zenész és énekesnő, tanár is, aki a felnövekvő indián nemzedékeknek tanítja nyelvüket és kultúrájukat. Mindemellett polgárjogi aktivista, az indián közösségek szószólója (példa erre az Idle no more című dala, ami egy azonos nevű őslakos társadalmi kezdeményezés támogatására született.) Pura Fé az amerikai őslakosok egységének követe az amerikai kontinens déli és északi felén. A The Condor Meets The Eagle című dalban egy régi indián próféciát énekel meg (Floyd Favel spanyol és cree nyelvű beszédhangjával). A kondor az Andok indiánjainak szent madara, a sas az észak-amerikai indiánoké. A prófécia szerint ha az Amerika déli és északi felén élő indiánok összefognak, megmenthetik a Földet. Szó se róla, levehetnék ezt a nagy terhet az emberiség válláról, hiszen mindenki más csak tehetetlenkedik és egymásra mutogat. Akkor pedig az emberiség többi részének - beleértve a Nagyhatalmú Fehér Embert is - nincs más dolga, mint megőrizni ezen a Földön az indiánokat. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése