Írta: BikassyGergely
Steril cím, valahol rég olvastam, most felhasználom. Talán jó a gyász pátosztalanítására, a fájdalomgiccs elkerülésére.
Váratlanul meghalt az egyik legnagyszerűbb magyar költő, Kovács András Ferenc. Erdélyben élt, és a magyar nyelv olyan virtuóz mestere, akit joggal Weöres Sándorhoz hasonlítanak. Nem olyan rég a becsült irodalomszervező és kritikus, Reményi József Tamás halt meg, és szinte csak tegnap Onagy Zoltán, az esztergomi író-költő. Róla szeretnék most röviden megemlékezni.
Talán húsz-huszonöt éve, az azóta elhalt Terasz.hu irodalmi honlap egyik szerkesztője volt, így ismerkedtünk meg. Akkoriban még újdonság volt az online irodalmi lap, azt hiszem, a Terasz a legelső, amelyben írásom jelent meg. Érdekes szerzői közé tartozott a másik szerkesztő, Norman Károly, szerintem a kispróza egyik kevéssé ismert mestere. Vele is rég megszakadt sajnos a kapcsolatom. Onagy-gyal tovább tartott, és időnként, úgy tízévenként felújult az ismeretségünk.
Szerkesztett egy "Írók emlékei Esztergomról" tematikájú kis kötetet, annak a bemutatójára utaztunk a városba néhányan, Benedek Szabolcs kocsiján és irányításával. Zuhogó, nagy felhőszakadások voltak aznap, nem is tudtunk későig maradni, pedig Onagy szivesen invitált. A vendégek közül élénken emlékszem az akkor még alig ismert költőnőre, Kiss Judit Ágnesre.
Egy ideig rendszeresen emailt váltottunk Onagygyal, kéziratot kért az online-lapokba, melyeknek munkatársa vagy szerkesztője lett. Nem küldtem, ezért barátian megrótt. Dehát elég keveset publikáltam, hasonlóan Normanhoz, meg a hajdani Terasz.hu más szerzőihez. (Mentségem, hogy ezalatt rendszeresen írtam filmkritikákat.)
Onagy talán maga sem volt tehetségéhez mérten elég ismert. Pedig rendszeresen jelentek meg könyvei, ezek közül a Babits-sal foglalkozó kötetére emlékszem leginkább. A Covid-járvány kezdetén kiderült, hogy súlyosan beteg lett, és hetekig az esztergomi kórházban, majd otthon is ápolásra szorult. Ekkor és erről írt versei-prózaversei döbbenetesen erősek voltak. Később a betegség egy újabb hulláma megint meggyötörte. Bizakodva arra gondoltam, hogy ezzel a többszöri szenvedéssel legalább nagyon erős védettséget szerzett.
... Már évek óta nem leveleztünk, nem tudtam, mi van vele. Most haláláról megdöbbenve, hihetetlenkedve értesültem, mint annyian. Ezzel a pár sorral emlékezem rá.
Kapcsolódó korábbi bejegyzések:
