Tánc a világ körül

 Írta: Inkabringa

A szilveszter és az új esztendő köszöntése a világ minden táján fontos esemény. Táncolni is szokás ilyenkor (is), mert a tánc egyike az emberre jellemző tevékenységeknek. Ahány ország, ahány kontinens, ahány kultúra és népcsoport, annyiféle tánc létezik. A táncok körbejárják a Földet, egymástól tanuljuk, véget nem érő táncparti az emberiség története.

Bárcsak így lenne.

Mivel nem vagyunk normakövető blog, mi most (is) a táncot választjuk a rajongva gyűlölködés helyett. (Pedig micsoda divatja van ennek kis hazánkban és szerte a világon!) A szilveszteri bulik előtt jól jöhet néhány új tánclépés. Minden kontinensről mutatunk egy táncot. Azért, hogy a szilveszteri mulatságok közben is észben legyen, hogy más országok/kultúrák népeivel akár táncolni is lehetne a rosszindulatú fogcsikorgatás helyett.

Az első állomás Ausztrália. Távoli kontinens, de ott is táncolnak az emberek. Úgy is mondhatnánk, hogy nemzeti táncuk egy 1973-as Tina Turner dalra szerkesztett koreográfia, ami ötven éve generációról generációra száll az ausztrál kontinensen. Tanítják az iskolában, táncolják esküvőkön, és úgy általában véve mindenféle társas összejövetelen.

Ausztráliában már az 1950-es években azon töprengtek, miként lehetne olyan táncot találni az iskolai oktatásban, amire még a két ballábasok is alkalmasak, és laza, felszabadult mozgásra nevel. Aztán az 1970-es években Új-Dél-Wales államban bevezették egy egyszerű sortánc tanítását. Tina Turner Nutbush City Limits című dalára kreált tánclépések máig ható sikertörténetté tették a tánctanítást az ausztráloknál, immár ötven éve. ITT egy példa.

Ez a tánc nemzeti összetartó erővé és generációk közötti kapoccsá vált. Mindenki ismeri és mindenki táncolja. Az már más kérdés, hogy az én szívem annak örülne igazán, ha az aboriginalok (őslakosok) is ilyen magától értetődő részei lennének az ausztrál társadalomnak. Idén elutasították az ausztrálok az aboriginalok jogegyenlőségét. Az igazán szép az lenne, ha néhány évtized múlva minden ausztrál iskolában tanítanák, és a generációk együtt ropnák például EZT az aboriginal táncot.

Lépjünk tovább Afrikába. Afrika pompázatos tárháza az emberiség zenei és táncos gyökereinek. Afrika adja a Föld ritmusát. Remélem, nincs olyan ember e kerek világon, aki ne tudná, hogy a ma divatos tánctrendeknek is Afrika a bölcsője.

Az idei normaszegő szilveszteri mulatságunkra egy Ugandából származó táncot hoztam. Főként azért, mert a tamenaibuga nevű tánc a barátság és az egymást támogató szövetség tánca. A tánc eredete egy ősi mese két ember igaz barátságáról. Nem győzöm mondani, mennyit tanulhatna az emberiség egymástól, ha a pökhendi kivagyiskodás helyett a barátságos egymással keveredést választaná. Erre lenne jó a tánc. Az agyongyötört Afrika, ahogy a világ más részei is (például a szomszédos Ukrajna), háborútól és agressziótól sújtott.  Pedig Afrika csodás táncmintát adhatna nekünk az egymás iránti jóindulatú barátsághoz. Jelen állapot szerint a világ egyik legfontosabb táncának tartom a tamenaibugát.  Példa ITT.

Lendüljünk át Amerikába, annak is a déli részére. Aki a tamenibuga lépéseiben a szamba riszálását vélte felfedezni, nem téved nagyot. A tánc már csak ilyen javíthatatlanul határsértő. A brazilok nemzeti tánca a szamba, ami az afrikai, amerikai és európai kultúra keveredésének egyik gyöngyszeme. Úgyhogy aki a tamenaibuga révén megtanult riszálni, annak semmiség a szambát elsajátítani és nagyon fog tetszeni neki a Samba de roda. Ez a brazil fieszta 2008 óta az UNESCO kulturális örökség listáján is szerepel.

A Samba de roda Bahia államban alakult ki és gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. Az afrikai rabszolgák ritmusai és tánclépései keveredtek a portugál gyarmatosítók költészetével és hangszereivel. Aztán az embertömegek vándorlása során Rio de Janeiróban kialakult a ma is ismert szamba, ami a legfontosabb kötőeleme a brazil társadalomnak. (Bővebben a szambáról ITT.)

A Samba de roda vallási és világi összejöveteleknek is kísérőeseménye Brazíliában. A résztvevők körben állnak, énekelnek, és ringó táncmozgással kísérik a dallamot. Mindenki részt vehet a táncban, a kezdők és a mesterek is. A kör közepén táncolók igyekeznek bemutatni tudásuk legjavát. (ITT egy példa.) Jellegzetes mozdulatuk az umbigada, amikor hasukat összeérintve átadják egymásnak a táncteret. Ez is afrikai örökség. A szamba az egyik legjobb példa arra, hogy a zene és a tánc képes kultúrákat egyenrangúvá tenni egymással.

Nem hagyom említés nélkül a brazil őslakosokat sem. Az ITT látható táncuk a legszebb szimbóluma az amazonasi őslakosok esőerdőket és egymást védelmező példaadó küzdelmére.

Következő állomásunk Ázsia. Azon belül a hatalmas és végtelen gazdag kultúrájú India. Bollywood egy külön világ. Fel sem tudjuk mérni, itt, a mi kis provinciális nagyravágyásunkban, micsoda birodalom ez. A bollywoodi filmek elengedhetetlen tartozékai a zenés-táncos jelenetek, aminek lépéseit megtanulják a nézők milliói és baráti-családi összejöveteleken együtt táncolják.

A bollywoodi tánc egyrészt a modern showtáncok egyik formája. Ami különlegessé teszi, hogy bármilyen blockbuster indíttatású is legyen, az indiai tánctradíciók adják az alapját.  Csoportban táncolják, összehangolt, egységes mozgássorokból épül fel. A kéz, láb és test mozgása is kifejez valamit, ahogy ez az indiai táncokra általában jellemző. Meghatározó alapja többek között a Bharatnatyam, ami egy dél-indiai templomi tánc, és a Khatak, ami egy észak-indiai szerelmi tánc. Mindamellett a Broadway, az arab hastánc, a latin táncok és a legújabb táncdivatok is hatással vannak rá. Bollywood egy világolvasztó tégelye a táncnak, miközben őrzi az indiai tánckultúra semmivel sem összetéveszthető jegyeit. Shah Ruhk Khan, Bollywood legnagyobb sztárja (Bővebben róla ITT) laza eleganciával táncolja ezt a stílust. (Íme a példa.) Egy dolgot el kell ismerni: Bollywood tud táncolni és ismeri a tánc erejét.

Világkörüli táncpartink végén visszataláltunk a mi jó öreg kontinensünkre, Európába. Az a tánc, amit ajánlunk az idei szilveszteri mulatságokba, talán a legismertebb európai tánc, a szirtaki. Saját tapasztalatból mondom, hatalmas élmény összekapaszkodva másokkal együtt táncolni. Méltóság és szenvedély is van benne. A görögök leghíresebb „néptánca”, ami valójában egy kreálmány, az 1964-ben bemutatott Zorba, a görög című filmhez Mikisz Theodorákisz zenéjére Giorgos Provias koreografált tánclépéseket. Némiképp változott az eredeti koreográfia a főszereplő, Anthony Quinn lábsérülése miatt, de ez a filmen meg sem látszik. A színészek elképesztő dolgokra képesek a kamera előtt vagy a színpadon. Aztán Jean Vassilis egy komplett koreográfiát készített Theodorákisz zenéjére, amit azóta Görögországban és az egész világon táncolnak. A szirtaki nem eredeti néptánc, de nemes kombinációja a görög tánchagyományoknak.

Egyre gyorsuló tempója miatt magával ragadó táncforma. A szirtaki nevet állítólag Anthony Quinn adta a táncnak. A szirtaki alapját egy valóban több ezer éves görög tánc, a hasapiko, valamint a sirtos, az ugyancsak az ókorra visszavezethető tánc, és a dinamikus ritmusú, ugrásokra és forgásokra épülő pidikhtos adja.  

A szirtaki nem hagyható ki az idei szilveszteri táncmulatságunkból, hiszen hatvan éves lesz ez a tánc a hamarosan beköszöntő új esztendőben. A görögök nemzeti büszkesége, Európa tánca, és a világ kedvence. Ehhez a tánchoz mindenki hozzátett valami értéket. Így is lehetne élni, az acsargó, soviniszta indulatokkal manipuláló hataloméhes pitiánerségek helyett. A világbarátság jegyében táncolhatnánk összekapaszkodva a szirtakit a világ minden táján. Lesz elég dolgunk, hogy a következő évet barátságossá tegyük.

Ezúton köszönjük határon inneni és túli olvasóink egész éves figyelmét! 

Jövőre igyekszünk szorgosabb blogírók lenni.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Óévi tánclépések az új évért

 Írta: Inkabringa

Mit is mondhatnánk ilyen viharvert év végén? Boronghatnánk, epésen megjegyzéseket tehetnénk, és persze sírva vigadhatnánk, ahogy állítólag egy derék magyar embernek viselkedni illik. Egyikhez sincs kedvünk. Nem volt ez könnyű év. 

Valami reményt és szépséget mégis találni kell az életben, mert akkor mi értelme van az egésznek?

Óévi táncrendünket e kies hazában is ismert Zaz dalával kezdjük (Qué vendrá). Táncba hívó ritmus. Pedig nem épp táncba ringató volt ez az év. Ez a dal azokért a nőkért szól, akik Ukrajnában és a világ más háborús helyein küzdenek a családjukért, gyermekeikért, szüleikért, férjükért, a szeretteikért és az elvesztett nyugalomért. Azokért a nőkért, akik két kezünkben tartják a szeretni tudást egy olyan közömbös, kapzsi és kegyetlen világban, amilyenné a miénket tettük.

Öröm, hogy pedzegetni kezdik egyre többen a civil szféra megerősödésének fontosságát kis hazánkban. Évek óta ezt epedem én is, írtam róla megannyiszor. Az érzi ennek az erejét, aki megtapasztalta már, hogy milyen pozitív energiák vannak a fedő alatt tartott civil szférában. Csodálatos dolog lenne, ha több mint harminc év után eljutna ez a társadalom addig, hogy a levegőben lógó (épp ezért rendkívül labilis) demokratikus jogi-politikai intézményrendszer alapjainak megteremtésére is hajlandóvá válna. Ez pedig Toqueville és Kant óta sem más, mint a civil szféra. A hétköznapi emberek közös célokért való szervezkedése. E nélkül lehet akármilyen a jogrendszer és az intézményi struktúra, inkább előbb, mint utóbb hordószónokok, Cipollák és egyéb válogatott gazemberek játékszerei lesz örökkön örökké ez a drága nép.

Ha a civil emberek egymásra figyelnek végre, felszáll a köd a fejekben, és képes lesz az ország népe szolidárisan viszonyulni egymáshoz és az egész kerek világhoz. Ez nagy feladat, nem ismerős terep mifelénk, energia kell hozzá, hogy belefogjunk. Úgyhogy a legjobb kezdőgyakorlat Gogol Bordello energiaébresztő Shot of solidaritine szerzeményére ugrálni teljes odaadással ott, ahol éppen vagyunk.

Jövőre újra koncertezik a Fekete Vonat. Lehetnének egy újabb szimbolikus nyitás a cigányok és nem cigányok között, ami majdnem elkezdődött az 1990-es években. Mostanra nagyon visszaestünk ebben az egymás felé fordulásban, de mégis úgy van, hogy a Forró a vérem mindenkihez szól ebben az országban. 

Folytatva eklektikus óévtől szabaduló zenei kalandozásunkat, gondoljunk arra a játékos, virtuóz és eredeti zeneszerzőre, akinek a napokon belül megérkező új esztendőben lesz a születési centenáriuma. Ligeti György elment ebből az országból, de sosem szakadt el ettől a kultúrától. Mindvégig teremtő ember maradt. Élete végén csodás játékba keveredett Weöres Sándor (a másik teremtő ember) verseivel. A Síppal, dobbal, nádihegedűvel pompásan guruló kreativitását már egyszer megidéztük a blogban, és most itt az ideje, hogy ismét felidézzük. Tanuljunk Ligeti Györgytől kreatív játékosságot, könnyed teremtőerőt ebben az elnehezült, lomha erejű, magába forduló országban. Ránk férne a játékos könnyedség.

Végül pedig emlékezzünk arra az emberre, aki a brazil szambát bevitte a futballpályára. Pelét most elveszítette a világ, de hagyott hátra nekünk egy tudást, hogy a merev izomzatú erőből akarnokság helyett a laza könnyedség világhódító lehet. 

Kívánjuk mindenkinek, hogy játékos teremtőerő, a másokkal együttműködés energiája, és a szamba lazasága vezesse az új esztendőben! Legyen mindenkinek nyugalma és egészsége!

Ahogy a népdal mondja: "mitől félünk, mentsen meg, amit várunk, legyen meg"!

Egyben megköszönjük szertefutó témájú blogunk határon inneni és túli olvasóinak egész éves figyelmét!

Boldog Új Évet Kívánunk! 

Normaszegő szilveszter

 

Szilveszterezni tánc és zene nélkül is lehet, de azért tánccal és zenével sokkal jobb a sodrása az újévbe való átmenetnek. Kiscsoportos, netán páros szilveszter javallott idén is a világjárvány miatt. Mi is ezt fogjuk tenni. Ez most egy normaszegő szilveszteri táncrend lesz. A világban bőven akadnak peremre szorított és bűnbakká tett társadalmi csoportok, az ő zenéikből válogatunk most, a teljesség igénye nélkül.

Talán a legnagyobb és legrégebben peremre szorított csoport mifelénk a cigányság. Fontos helyük van normaszegő szilveszteri mulatságunkban. A paszabi Parno Graszttól a Muro Kiki még azt is felrázza, aki csak bágyadozik élethosszig. A Parno Graszt koncerteken nehéz tartani a decens résztvevő megfigyelő szerepét, de a Muro kiki-t moccanatlanul és mosolytalanul teljesen lehetetlen végighallgatni.

Parno Graszt

Normaszegő mulatságunk során ne feledkezzünk meg azokról, akik, bár csodás zenéik és táncaik vannak, nem élvezhetik ezeket a kincseket. Afganisztán fura urai tiltják a táncot és a világi zenét. Mintha lakatra zárnák a lelkét egy ország népének. A hazarák különösen üldözött népcsoport Afganisztánban, ezért normaszegő szilveszteri mulatságunkon az ő szép és önfeledt táncuk is helyet kap. Példa ITT.

Brazília őslakosait már többször megpróbálták eltörölni a föld színéről, de az itt élő indiánok több száz év alatt megedződtek, és küzdenek a jogaikért és a természeti környezetért. Brazília északkeleti részén él a fulni-ô törzs, akik mindmáig megőrizték sajátos nyelvüket. Az UNESCO 2019-et az őslakos népek évének nyilvánította, és ha ebből csak annyi haszna lett ennek az oktondi emberiségnek, hogy kiadtak egy lemezt (Cafurnas fulni-ô) a fulni-ô törzs zenéivel és nyelvével, már nem volt hiábavaló. Az ITT látható mozdulatsor pedig a kezdő táncos szilveszteri mulatozók számára is élmény lesz, mert a zene ritmusa viszi a lelket és vele a lábat.

A szilveszteri mulatság résztvevői tudták egykoron, hogy ha átlépnek az újévbe, nagy és fontos feladatuk van. Kolomppal, dobszóval, ostorcsattogtatással, lábdobogással, kiáltozással el kell kergetniük a gonosz erőket, amik az új esztendőt fenyegetik. Manapság ez petárdadurrogtatássá silányult, ami ráadásul halálra rémíti a kutyákat, pedig ők a világon az egyetlenek, akik odaadó türelemmel viseltetnek a hinci-hánci emberekkel. Már csak a kutyákra való tekintettel is jobb lenne a petárdázás helyett valami kreatívabb ördögűzést kitalálni az új esztendő kezdetére. Például a moldvai magyarok Ördög útja táncát kellene ropni és dobogni éjfél után a szilveszteri mulatságokban, mert ha kellőképp nagyot dobbantunk az egyre gyorsuló tempójú zenére, talán megszabadulunk a démonjainktól kis hazánkban.

De ne feledjük, hogy a 21. században élünk, a fogyasztói kultúra ormain. Mondhatjuk, hogy ez az ország még Kádár országa, ahol az „autó, telek, SZOT-üdülés” szentháromságának 2.0-ás verzióját éljük, és a materiális státuszszimbólumokhoz képest mellékesek a demokratikus szabadságjogok. Sajnos úgy tűnik, ez világjelenség, ahogy a manipuláció, a jól értesült tudatlanság, gyűlölködés és kirekesztés is egyre inkább az. Ezért ne hagyjuk ki a szilveszteri táncrendből a bosnyák Dubioza Kolektiv Himna generacije című szerzeményét. Szerencsére már többször jártak Magyarországon, és reméljük, jönnek is még, szükség van rájuk a józan eszünk megőrzéséhez.

Heteroszexuális házaspárként képtelenek vagyunk megérteni, miért kellene nekünk acsarkodni az LMBTQ közösségek ellen. Sosem ártottak nekünk. Sosem éreztük, hogy fenyegetnék a társadalmat, annál inkább látjuk, mennyire fenyegeti őket, ha elhatalmasodik a társadalmi diszkrimináció. Helyet kap normaszegő szilveszteri táncrendünkben az I Am What I Am című dal is.

A patriarchális, hímsovén mentalitásnak nagy divatja van most is e honban. Mi ebben is normaszegők vagyunk. Szerintünk hatalmi játszmáknak nincs helye az emberi kapcsolatokban, és senki nem csorbíthatja a másik ember méltóságát. De a mi környezetünkben is vannak, akik bántalmazó kapcsolatban élnek vagy éltek, nagyon nehéz ebből szabadulni és felszabadultan élni. Tina Turner, a rock nagymamája is szenvedett bántalmazó kapcsolatban, és óriási lelki erővel kimenekült belőle. A Proud Mary című dala nagyjából félévszázados, de most is nagyon jól lehet rá táncolni.  

Az újévet köszöntő normaszegő táncmulatság nem létezhet Afrika ritmusa nélkül. Rengeteg zene és tánc gyűjtőhelye az emberiség bölcsőjeként tisztelt kontinens. Sose feledjük, hogy bárhol, bármilyen bőrszínnel is élünk a Földön, Afrikából indult az emberiség története. A napokban elhunyt Desmond Tutu emlékére, aki félig xhosa ősöktől származott, most ennek a dél-afrikai népcsoportnak a zenéjét és táncát ajánljuk a szilveszteri mulatsághoz. (ITT megnézhető) Máskor is mondtuk, most is mondjuk, aki Afrika táncaiból csak egyet is eltáncol, örök életében érezni fogja a Föld ritmusát.

Ha pedig vége a mulatságnak és valami emelkedett újévköszöntőre vágyunk, semmiképpen ne nézzünk hervadt államfői beszédet és egyéb kedvlohasztót. Helyette, normaszegő újévköszöntőként, egy alaszkai őslakos áldást is énekelhetünk és táncolhatunk a nehézségek hárítására (példa ITT), elvégre a Föld nevű bolygón élünk valamennyien, akár tanulhatnánk is egymástól jót és szépet.

Köszönjük szertefutó témájú blogunk határokon inneni és túli olvasóinak egész éves figyelmét!

Boldog Új Évet Kívánunk!

Sweet happy life

Írta: Inkabringa

Végére értünk ennek az évnek. Ilyenkor szokott jönni a mulatozás, az emelkedett hangulatú újévi köszöntés. Most némiképp másként alakul. Világjárvány van. Ez nem az egymással keveredés és a táncmulatságok ideje. Az idei szilveszter visszafogott lesz. Ámde szűk körben, akár kettesben is át lehet táncolni az új esztendőbe. Szentkuthy Miklós a náci megszállás alatt levő Budapesten egyik szerelmével egy lakásba zárkózott és commedia dell'arte darabokat vittek színre - egymás kedvére. A szokásaiból kilökték ugyan, de a lelkét nem tudták megtörni. A lényeg, hogy még ennek a furán cudar évnek az utolsó napján se adjuk meg magunkat a nyekergő rosszkedvnek. 

Most az év végén azokért a nemzedékekért táncolunk itt a blogban, akik a leginkább kiszolgáltatottak a világ bumfordiságának. Táncolunk az idősekért, akiket elzártak szeretteiktől és a világtól egy életüket fenyegető veszély árnyékában. Szembe kellett nézniük a magánnyal, a feleslegesség érzésével és a halállal. Ez az év nekik volt a legnehezebb.

Ilyenkor mindig eszembe jut a szüleim tánca egy családi esküvőn. Apámnak fájt a lába akkoriban, botra támaszkodva járt. Aztán úgy éjféltájban megszólalt egy hamisítatlan keringő. A keringő volt az ő kedvenc táncuk. A lábfájós apám felkérte anyámat táncolni. Keringőztek úgy, mintha a parkett forogna alattuk, és csak siklanának ezen a forgó színpadon. Lebegtek, forogtak, lehengerlő eleganciával. Bámulva csodáltuk őket. Minden gondjuk, bánatuk, fájdalmuk elmúlt a tánc idejére. Későn született harmadik gyerekként nekem csak ez a tánc jutott a szüleim egykori táncmulatságaiból. Apám január 1-én született, s bár már évek óta nem él, ez a keringő minden Újévkor eszembe jut. Életem legnagyobb táncélménye.

És táncoljunk a gyerekekért és a fiatalokért. Ők sokkal lazábbak, nyitottabbak, kreatívabbak, szabadabbak, mint a felnőttek. Mi lenne, ha a következő évtől a felnőttek tanulnának tőlük némi görcsös tradíciók nélküli életkedvet? A gyerekek nem annyira a világjárványt szenvedik meg, bár a szorongás észrevétlenül az életük része lett. Azok a gyerekek pedig, akiknek szülei jövedelem nélkül maradtak, mára a szegénység vasmarkába kerültek. Ez a világ, ha nem vigyáz, a nélkülöző és a jómódban élő gyerekek jövőjével is packázik pillanatnyi érdekekért.

Ezen a szokatlan szilveszteren húzódjanak félre a táncparkettről az omnipotens felnőttek, és figyeljenek arra, milyen táncra vágynak az utánuk következő és az előttük járó nemzedékek. 

A mostani szilveszterhez csak egyetlen zenét ajánlunk, nem az idei TopHits slágerek egyikét, hanem a 100 éve született Peggy Lee Sweet happy life című dalát, az idősekért, a gyerekekért, és az észhez tért emberiség jövőjéért. Meg azért is, mert szilveszteri mulatozó társaság nélkül is varázsos élmény erre a dalra kettesben áttáncolni az új esztendőbe. Jövőre majd bepótoljuk az idén elmaradt összes táncmulatságot, lerázzuk magunkról a bilincseket kis hazánkban és nem zabáljuk tovább élvetegen a Földet. Mikor legyünk bizakodók, ha nem egy új esztendő küszöbén?

Önmagunkon túllátó bölcsességet kívánunk mindnyájunknak! 

Egyúttal köszönjük trendetlen blogunk olvasóinak határainkon innen és túl egész éves figyelmét!

Boldog Új Évet Kívánunk!

Újévi táncrend

Idén összeállítottunk egy táncrendet, mely átvezet minket az óévből az új esztendőbe. Mert akárhogy is van, az élet él és élni akar. A tánc pedig az életkedv és az emberi tetterő egyik csodás megnyilvánulási módja.

A legjobb lenne, ha éjfélkor, amikor átlépünk az új évbe, senkinek eszébe nem jutna, hogy hervadt lelkű politikusok televíziós beszédét hallgassa, vagy közösségi oldalakra biggyesztett üzeneteiket böngéssze. 

Passzív befogadókból váljunk sorsunk aktív alakítóivá. Szimbolikus lépés lehetne ehhez egy régi jó hagyományhoz visszanyúlni, ami ráadásul a világ legkülönbözőbb pontjain ismert, felkutatott és dokumentált. Nevezetesen az, hogy az új esztendő beköszöntekor az emberek zajt csaptak: csörömpöltek, dudáltak, doboltak, ostort csattogtattak, lábbal dobogtak, és ehhez még ön- és közveszélyes pirotechnikai eszközökre sem volt szükségük. Tették ezt azért, hogy elkergessék a jövőjüket fenyegető gonosz erőket.

Ez a gonoszt űző ősi rítus a civil tetterő szimbolikus megnyilvánulása volt, és az lehetne most is ebben a kurázsiját vesztett- és kereső országban. 

A lábbal dobogás és a teremtő aktivitás kiváló módja a tánc is. Nem véletlen, hogy számos országban isteni attribútumnak tekintik. Úgyhogy szilveszter éjjelén mindenki táncoljon át az új esztendőbe. Sopánkodás, áskálódás, ármánykodás, dühöngés és lemondás helyett lazaságra, könnyedségre, elegáns nagyvonalúságra lenne szüksége ennek az országnak. Erre jó a tánc.

Egyszer egy zeneszerző, nem tudom már ki, de komolyzenei, sőt, talán kortárs zenei művek értékes alkotója volt, azt nyilatkozta, hogy végső soron minden zeneszerző szeretné megtáncoltatni egyszer a közönségét.

Most ajánlunk néhány táncra termett zenét a szilveszteri mulatsághoz.

Kezdjük mindjárt két klasszikussal. 2020-ban lesz Sammy Davis Jr. halálának harmincadik évfordulója. Anno a világ legjobb szórakoztatójának nevezték. Az bizonyos, hogy az ő előadásában a Love me or leave me minden futurisztikus jövőbe irányzott táncmulatságnak méltó kísérője lehet sok-sok évtized távlatában is.

Erre a zenére egy szobát, egy termet, egy utcát, és egy egész várost is keresztül lehet táncolni.

Tökéletes párdarabja Sammy Davis dalának a Hallelujah, I Love Him So, mely Ray Charles szerzeménye, de Peggy Lee feldolgozása is tökéletes mestermű. Peggy Lee-nek 2020-ban lesz születési centenáriuma, úgyhogy ő is megérdemli az emlékére tett tánclépéseinket.

Ha pedig már tetőfoka felé kúszik a hangulat, jöhetnek az electro swing mesterei. Parov Stelar és a Clap Your Hands révén bárki Fred Astaire-nek képzelheti magát. Ha pedig még tovább akarjuk fokozni a tempót, ne hagyjuk ki a táncmulatságból a Caravan Palace Rock It For Me című fergetegét.

Vinicio Capossela hol a filozófia, az emberi kultúrák, vagy épp a lélek legsűrűjébe vezet, máskor meg táncra késztet. Az biztos, hogy sosem esik ki a ritmusból. Így aztán az All’una e trentacinque circa az egyik legtökéletesebb zene a szvingre. Pompásan lehet rá táncolni.

S mivel latin-amerikai ritmusok nélkül úgysem érdemes átlépni az új évbe, a Guiro, a Medusa cha cha cha, vagy az E allora mambo a hajnalra elfáradó mulatozókat is táncra perdíti.

Tom Waits nélkül a Föld sem forog, és így az új évbe sem léphetünk át nélküle. A Jockey full of bourbon vagy az Ice Cream Man egyetlen szilveszteri táncrendből sem hagyható ki.
A világ helyrebillen, ha Tom Waits zenéje szól.

Végezetül egy olyan zeneszerző két művét ajánlom, aki bevallottan nem tudott egy kicsit sem táncolni, nem is írt igazán táncra alkalmas zenéket, de nélküle mégsem lehet egyetlen szilveszteri mulatság sem.

Ő Frank Zappa.
2020-ban lenne 80 éves. 

Van egy olyan ősi hiedelem is, amit nyilván valamennyi kontinensen ismernek, bár nem kutatott és nem dokumentált. Nevezetesen, ha Újév napján Zappát hallgatunk, abban az évben lassabban hülyül az emberiség. Egy próbát megér.

Ezért szilveszter éjjeli mulatság táncrendjébe feltétlenül ajánljuk felvenni a Vowie Zowie-t.

Újév napjára pedig kihagyhatatlan a Blessed Relief  című zenemű.

Mindenkinek boldog új évet kívánunk!

Idén is köszönjük blogunk olvasóinak figyelmét határainkon innen és túl!

Táncoljátok át lazán, felszabadultan, teremtő aktivitással az új évet!

Újévi koncert

Az emberiség egyik legnagyobb vigasza az időszámítás. Hiszen, még aki egyszerre veszíti el a hazáját és a családját, az is új reményekkel néz az új esztendő elé.
Reménye mindig van az emberiségnek. Tennivalója most a leginkább: családban, hazában, társadalmakban és a bolygón. Úgyhogy kapjuk össze magunkat.

Nézzünk bizakodva a jövőbe!
Ilyenkor ezt illik mondani.

Idén is megköszönjük határokon innen és túl blogunk olvasóinak figyelmét!

Mindenkinek boldog új esztendőt kívánunk!

Újévi koncert

Hagyományosan formabontó újévi koncertünk következik két részben, egy ráadással. Idén koreográfusokkal köszöntjük az új évet. A tánc kiapadhatatlan örömforrás és egyben érzékeny kifejezőeszköz is. Olyan koreográfusokat választottunk, akiknek minden munkáját érdemes megnézni. Eredetiek, világra érzékenyek, újítók és sablonmentesek. Legyen ilyen az új esztendő is!

Johann Strauss Kék Duna keringője talán az egyik legelcsépeltebb dallam Magyarországon. Amint meghalljuk, elálmosodunk. Vonszolja magával a kiirthatatlan toposzokat, a hófehér tüllruhás, kristálycsilláros fényes palotatermek édeskésen unalmas műpompáját. Thierry Malandain jótékonyan visszaadja nekünk a Dunát és ezt a keringőt is. Ez a koreográfia tényleg mélykék, úgy árad, ahogy a Duna hullámai fickándoznak és hömpölyögnek, még ha a Duna már nem is kék, inkább szürke, de szeretik minden országban, ahol áthalad. A folyókat mindenhol szeretik, a Gangeszt is, az Amazonast is, a Nílust is, a Dunát is, mert összekötik azt is, amit az emberek szétválasztanak. Thierry Malandain szokatlan, szabálytalan és bizarr koreográfiájában mindez benne van: ez maga a Duna. Megszabadítja a zenét az unalmas közhelyektől és mi rádöbbenhetünk, milyen csodaszép ez a Strauss-keringő. Mert aki már keringőzött, az tudja, egy igazi sodró dallamra olyan méltósággal hömpölyöghetnek a táncospárok, ahogy a vén Duna átszeli Európát, és olybá tűnik, nem is ők forognak, hanem a táncparkett. A Föld forog.

Köszönjük, Monsieur Malandain!

Ezotériában járatos ismerősünk szerint 2018-ban a Vénusz lesz az uralkodó bolygó, mindenki szerelmes lesz és az emberek úgy általában egymás megértésére és segítésére fognak törekedni. Kiábrándító lehet a hozzáállásunk, de egyrészt az az érzésünk, hogy ilyesmit minden évben kiolvasnak a bolygók jövés-menéséből. Másrészt az emberek bolygóállás nélkül is szerelmesek lesznek, és mindig akadnak, akik másokhoz megértéssel és segítő szándékkal fordulnak. Ámde ezek olyan fontos megtartó erők az élethez, hogy szívből kívánjuk, hogy akár a Vénusz miatt, akár a maguk akaratából, békében férjenek meg egymással a világban az emberek. Alexander Ekman okos iróniával, szellemes pofátlansággal nyúl klasszikushoz és divatoshoz egyaránt. Az emberek közötti kapcsolat örök téma és soha nem lehet kimeríteni, mert annyi árnyalata és változata létezik, ahány ember él a világon. A legnagyobb kreativitás és találékonyság a másik ember megértéséhez kell.

Mourad Merzouki a hiphop elemeit vegyíti a kortárs tánccal és ebből az ötvözetből nagyon mély gondolatokat tud a nézők fejébe táncolni. Az Agwa jó példa erre, a víz ember általi birtoklása felelősséggel is jár, a jólétben pancsikálva is kegyeskedjünk ezt észben tartani. Mi most mégis más megfontolásból mutatjuk ezt a táncrészletet újévi koncertünk ráadásaként. Elvégre, ha van alkotói szabadság, akkor lehet befogadói szabadság is. Aki egy átmulatott szilveszter után az üres üvegek és poharak között képes ilyen laza attrakciókra, akkor máris készülhet a farsangi mulatságra. Bár mi vagyunk az az ország, ami száműzte és el is felejtette az igazi farsangi mulatságot, ellenben a böjtnek egyre nagyobb respektje és divatja van. Ezt is lehet méltányolni, még ha mi nem is tudjuk. Azon a véleményen vagyunk, hogy a hatalmasokat fricskázó farsangi vigadalom nagyon is jót tenne ennek az országnak az idei tavasz érkezése előtt. Lélekszabadító lenne.

Állítólag az emberek arról szeretnek olvasni, amit már ismernek. Mi meg azt mondjuk, amiről mindenki ír, arról mi már minek írjunk? A világ ezertémájú és izgalmas, sokszínű és vonzó.

Nagy szerencse, hogy ezen a szép bolygón élhetünk. Vigyázzunk rá és egymásra is az új esztendőben!

Idén is megköszönjük olvasóink szertefutó témájú, trendeken túli blogunk iránti figyelmét!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!