Írta: Inkabringa
Idén a migráció volt az Uránia Filmnapok témája, a magyar filmek tükrében. Aktuális téma, magyarázzák is százan ezerféleképpen. A filmek között voltak régiek is, újak is. Mivel a dokumentumfilmek sajnos nem integráns részei a közbeszédnek, talán érdemes időnként felemlegetni őket.
Idén a migráció volt az Uránia Filmnapok témája, a magyar filmek tükrében. Aktuális téma, magyarázzák is százan ezerféleképpen. A filmek között voltak régiek is, újak is. Mivel a dokumentumfilmek sajnos nem integráns részei a közbeszédnek, talán érdemes időnként felemlegetni őket.
A közös pont a filmekben az
illúzió, többnyire a hamis illúzió. Úgy hiszem, illúzióépítésben kis hazánk világviszonylatban
is verhetetlen, ám ez gyakran mákony és agressziót eredményez.
Pedig az illúziórombolás felszabadító tud lenni, valóságérzékhez vezet,
ami mégis csak az élet alapja.
A dokumentumfilmek migránsokról
szóltak, akik elnyomó, hatalmaskodó, személyes életüket korlátozó viszonyaikból
akartak kitörni, miután rádöbbentek, ez az egyetlen életük van. Hogy jön ahhoz
egy pöffeszkedő hatalom, hogy ezt semmibe vegye?
Megérkezve ábrándjaik földjére,
valamennyien szembesültek azzal, hogy az illúziók mindig színesebbek és mégis
mindig sekélyesebbek, mint a valóság. Illúziókat kergetve menekültek szűkös
életviszonyaikból, és a valósággal szembenézve találták meg a boldogulásukat.
Időnként hasznos dolog bizonyos
távolságból nézni a világ és a saját dolgainkra. Ez lehet térbeli és időbeli
távolság is. Segíti a tisztánlátást. A madártávlat csodákra képes.
Erre mutatott példát az Across the border (A határon át) (2004) című dokumentumfilm, amiben öt kelet-európai ország
viszonyait mutatták be a rendezők az Európai Unióhoz csatlakozás küszöbén. Mindenki
tudja, hogy irigységek, előítéletek, kivagyiskodások szabdalják szét a
kelet-európai országok egymásról alkotott reális képét. Ez a film megmutatta,
hogy a lengyel, cseh, szlovák, magyar és szlovén történetek ugyanazt a „kelet-európaiságot”
hordozzák magukban. Mindegyik szkeccsfilmben valahogy a saját viszonyainkra
ismerhetünk. Ebből a perspektívából olyan egyformák vagyunk, hogy nem is értem miért
teremnek mindig könnyebben hívei az ellenségeskedésnek.
A migrációról főként a más
kontinensekről érkező emberek és az általuk felvetett problémák kapcsán esik
szó manapság. Almási Tamás 2004-ben készült Valahol
otthon lenni című dokumentumfilmje egy évtizedekkel korábbi migrációs témát
dolgoz fel: magyarok áttelepülése Magyarországra. Négy magyar életsorsot
láthatunk, akik Romániából, Ukrajnából és Szerbiából menekültek hozzánk, hogy bántás
nélkül élhessenek. Szülőföldet, családot maguk mögött hagyva menekültek a
szabad életért. Jéghideg folyót úsztak át, életüket kockáztatva szöktek a zöld
határon, látszat-válást vállaltak az áttelepülésért. Valamennyien mesebeli
világnak képzelték Magyarországot. Itt aztán szembesülniük kellett
szűkkeblűséggel, ellenérzésekkel, sztereotípiákkal is. A magyar hazáról
dédelgetett korábbi mesés illúzióikat reálisabb életlátásra cserélték.
Manapság kedvvel emlegetik a
„gazdasági menekült” kifejezést. Tulajdonképp Forgács Péter Hunky Blues (2009) című filmjének is ez
a témája. A 20. század elején a megélhetésért több százezer magyar kelt át az
óceánon, hogy Amerikába, az álmok földjére léphessen.
Forgács Péter filmje képileg egy műalkotás, korabeli filmfelvételekből és fotókból összeállított
művészi montázs. A narráció azonban rendkívül alapos és informatív, mintha egy
gondosan szerkesztett tanulmánykötetet lapozgatnánk. Visszaemlékezések,
levelek, újságcikkek adják a hitelességét. A kép és a szöveg
egymást erősítik. A pergő képsorok álomszerű áradást adnak a filmnek, de ez nem
is álom, nem a tudatalatti megnyilvánulása, hanem a gondolkodás, töprengés
nagyon is tudatos folyamata. Mindezt tovább színezik a korabeli dalok eredeti
hangfelvételekről és Másik János szuggesztív előadásában. Őt mindig jó hallgatni. (Ízelítő ITT)
A film tanúsága szerint a 20.
század első évtizedeiben 700 ezer magyar vándorolt ki Amerikába, és közülük 500
ezren végleg ott maradtak. Pedig nem volt könnyű megkapaszkodni, hazára lelni, mert
sem a nyelvet, sem az életviszonyokat nem ismerték. Hivatali vesszőfutás,
hatósági megalázó procedúrák, a helyiek lenézése és – olykor tettlegességig
menő – ellenségessége mellett léptek álmaik földjére.
Vajon mi kellett ahhoz, hogy még
ezt is vállalják? Például a hazai viszonyok gyalázatosan kisemmiző és porba
rántó állapota és a változás lehetetlensége. Amikor egy napszámos hajnali 3-tól
este 9-ig keményen dolgozik, és mégsem tudja eltartani a családját, amikor
kiszolgáltatottak a hatalmi arroganciának és emberszámba sem veszik őket, akkor
fogják azt az egyetlen életüket, és faképnél hagyják az anyaföldet. Ez csak
elkeseredésből és életösztönből megy.
A korabeli országgyűlési
jegyzőkönyvek és újságcikkek tanúsága szerint a hatalom a nemzeti és keresztény
érzés gúnyos sárba tiprásával és a pénzéhes bérkövetelésekkel magyarázta a
kivándorlást. Ismét elgondolkodhatunk azon, vajon van-e esély arra, hogy ez az ország
változik, amíg egyben áll a Naprendszer.
A szabad és egyenlő életre való
lehetőség reménye – ez csendült ki az Amerikába vándorlók visszaemlékezéseiből.
Voltak persze kalandvágyók, sőt kalandorok is közöttük, de az elsöprő többség csak
emberhez méltóan akart élni és dolgozni. Nekivágtak a világnak, ahelyett, hogy senkit
nem zavarva, diszkréten éhen haltak volna. Keményen megdolgoztak minden egyes
dollárért és minden egyes napért az álmaik földjén. Az otthonról hozott illúzióikat
felváltotta a realitásérzék és így képesek voltak az álmaikat valóra váltani.
Ha úgy veszem, a cudar 20.
századi szcéna jótékony feloldása és megoldása lehetne a Parador Húngaro (2014) című dokumentumfilm szemléletmódja. Milyen
jó lenne, ha a 21. században ilyen szemmel néznénk a világra, bár jelenleg sajnos
továbbra is inkább jellemző ránk Ady verssora: „Óh, hályogos szemek, mikben a múlt lőrét pancsol”.
A Parador Húngaro szemléletmódja egy lehetőség a másokkal, a másmilyenekkel
való szót értés reménytelennek látszó megoldására.
Vérpezsdítő, szívdobogtató példa.
A következő bejegyzésben
folytatása következik…
Kapcsolódó korábbi bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése