Farsangi konfesszió

Írta: Inkabringa


Két neandervölgyi sétál a virtuális térben.

Ez akár egy vicc bevezető mondata is lehetne. A poént mindenki találja ki ízlése és humorérzéke szerint.

A neandervölgyiek természetesen mi vagyunk: Inkabringa és YGergely.

Semmiképp sem lehetnénk digitális bennszülöttek, talán jobb kifejezés a digitális hajótörött a mi esetünkben.

Eljött az ideje egy farsangi konfessziónak.

Jóindulatúan érdeklődő olvasóinknak talán nyújt némi adalékot rólunk. Reméljük, rosszindulatból senki nem jár ide.

Amikor belekezdtünk, a bloggerkedés technikai csalafintaságairól szégyenszemre semmit nem tudtunk. De azt mára már tudjuk, hogy ezek ménkű fontos dolgok. Némely szakírók szerint fontosabbak, mint maga a tartalom. Az ilyesmin átsiklunk, nem kell mindenben az okosak után menni.

Bevalljuk azt is, nem vesszük mindig komolyan a digitáliskor elvárásait, sőt, olykor dacosan fütyülünk rá. Gyakran lusták vagyunk, máskor ügyetlenek, nincs mit tagadni.

Kezdetben, ha technikai problémát kellett megoldanunk, rendre elbújtunk előle. Majd kínlódva próbáltunk megküzdeni azokkal az elsőre teljesen érthetetlen tanácsokkal, amit rendkívül türelmes és segítőkész barátaink és ismerőseink adtak nekünk. Hiszen ezt mindenki tudja, használja, álmából felkelve is, mi sem egyszerűbb… Na, ja.

Elég régóta élünk már a földön, de hál’ istennek még mindig van mit tanulnunk. Ez örömteli dolog. Vigasztaltuk egymást, hogy nem vagyunk azért kirívóan tompa eszűek, még ha technikát menedzselő szorgalmunk gyenge közepes is. Azért tudunk már eleget, túlzottan ostobának sem szeretném beállítani magunkat, bár ez mindig kecsegtető humorforrás. Valahogy majdcsak megleszünk a virtuális térben, és annyi nekünk elég is belőle. 

Egy blog működtetése olykor órákig tartó szöszölést igényel, aminek jóformán nincs is látszatja. Nagyon időrabló, ezért a legalapvetőbbeken kívüli ténykedéseket egyszerűen ellógjuk. Ha valamit megtanulunk használni, akkor úgyis egész beleszomorodunk, hogy amit óriási dolognak gondoltunk előzőleg, belelátva csupán mechanikus kattintgatást jelent. Tapasztalataink szerint a digitális korhoz végtelen monotónia tűrésre és időre van szükség. E kettőből mi elég rosszul állunk.

Örülünk, hogy virtuális bárdolatlanságaink ellenére is akadnak olvasóink. Kész csoda, hogy egyáltalán ránk találnak. Ők az ügyesek, nem mi.

A témáink sem olyanok persze, amiért szétszedni szokás a kerítést. Mivel nem ebből élünk, így nem kell mérlegelnünk egy bejegyzés piaci értékét. Írjuk, ami eszünkbe jut, függetlenül és szabadon. Ez elég kellemes érzés. Körhintavirágzás…

Kíváncsiság van bennünk a világ minden ága-boga iránt, nem baj az sem, ha nem trendi, nem menő, nem decens, és kerüljük a szemellenzőt, az egyetlen igazságot, a társadalmi-kulturális-etnikai-ízlésbeli-stb. kizárólagosság minden válfaját. A barátaink hasonlóan szertefutó érdeklődésűek, így bátran belevágtunk. 

Az internet nagy találmány és egyben rejtély is. Az ember feltalálta, belevetette magát, és mostanra úgy tűnik, mintha megijedt volna tőle. A félelemnek két megnyilvánulása van. Az egyik szerint az internet veszélye, hogy nyomasztóan tolakodóvá válik, a magánéletünkbe is benyomul, úgy viselkedik, mint egy spion, mint pók a hálójában. Ez minket is elborzaszt.

Másokat az internet túlzott demokratizálódása rémiszti meg. Mindenki szóhoz juthat, véleményt mondhat. Hiszen ilyen még az ókori görögöknél sem volt. Ez viszont egyáltalán nem zavar minket, sőt. Semmi kivetnivaló nincs benne, amíg nem akarnak mások vesztére törni. A világ ugyanis mindig ilyen volt: sokszínű, sokértékű, sokvéleményű. Csak az internet előtt ez nem volt ennyire szem előtt. Most teljesen más szemléletekkel, életmódokkal, világlátásokkal, ízléssel stb. szembesülhet bárki a neten. Van, akit ez sokkol, és bezárkózásra késztet, van, akit inspirál, és nyitottá tesz.

Nagy kísérlete és szép lehetősége lehetne ez a sokféle véleményközegű internet az emberiségnek. De úgy tűnik, a szűk körű véleményformálás internet előtti reflexei erősödnek. A világ megint félni kezdett, ami mindig a kíváncsiság és tág horizontúság rovására megy, ezzel pedig utat engedhet a korlátozó szigornak.

Az internet nagy kihívása az emberiségnek: el kell viselni a másik, a másféle jelenlétét, és ez sajnos mindig nehezen ment. A világháló a sokféleség terepasztala, de könnyű egérutat is kínál: egyetlen kattintással be lehet zárni az oldalt és megszűnik a zavaró tényező. Ami nem tetszik, nem kell nézni. Mindenki szabadon választhat a virtualitás végtelen kínálatából nyitottságának, avagy elkötelezettségének megfelelően.

Úgyhogy a blogunkban a kurzor mozgatásával továbbra sem fog Batman átrepülni a monitoron, a témáink pedig szertelenek maradnak, mintha friss tavaszi fűben bukfenceznénk.

Sétálgatunk két kíváncsi neandervölgyiként a virtuális rengetegben...