Emlék Gross Arnoldról

Írta: Inkabringa


Ez egy személyes búcsú Gross Arnoldtól. Biztos vagyok benne, hogy sokan őriznek magukban hasonlóan kedves emléket róla.

Egyszer lerajzolt engem.

Mikor pályakezdőként afféle kultúraszervező lettem egy panelrengetegben (igazi kihívás volt) fejembe vettem, hogy képzőművészeti kiállításra van szüksége az itt élőknek. Úgy gondoltam, hogy Gross Arnold időtlen, derűs harmóniát árasztó grafikái még a betonrengeteg szívéhez is utat találnak.

Gross Arnold: Ablakban

A kultúrintézményben működött egy festő szakkör, aminek egyik művésztanára ismerte őt személyesen. Addig rágtam a fülét, amíg beleegyezett, hogy átadja neki kissé szemtelen meghívásomat: fizetségre sajnos semmi módon nem számíthat tőlünk, de itt is élnek emberek, akik még nem látták a munkáit, ezért jöjjön el körülnézni a betonrengetegben, talán kedvet kap egy kiállításhoz. Magam is meglepődtem, amikor megüzente: szívesen fogadja a meghívást.

Eljött, személyesen is találkoztunk. Megmutattam az emeleti galériánkat (valójában egy szerencsés fényviszonyokkal megáldott szobácska volt), meséltem a panelrengeteg lakóinak életéről, ami nehéz, néha nehezebb, ezért hosszan kell sorban állnia a művészeteknek, mire sorra kerülnek. Mégis úgy döntött, ő itt kiállít. Az indokát sosem felejtem el: „Azért, mert ön nagyon szeretné ezt a kiállítást. Én meg szeretnék örömet okozni.”

A kételyek csak ezután törtek rám. Mi lesz ebből? Nem okozhatunk neki csalódást. Belevetettem magam a szervezésbe. A megnyitóra meglepően sokan eljöttek. Gross Arnold egész egyszerűen elbűvölő volt. Mintha ez a kopár panelépület lenne a természetes létközege, kedélyes közvetlenséggel mindenkivel szót értett. Érthető módon nem a galériák beavatott közönsége gyűlt itt össze, esetlen feszengésre voltam felkészülve, ehelyett érdeklődő, vidám baráti hangulat kerekedett. A végén kettesben körbejártuk még egyszer a kiállítást, beszélgettünk, majd búcsúzóul kedves szavak kíséretében lerajzolt.

Aztán végképp megnyugodtam, mert a kiállítás ideje alatt az emeleti szobácskába vezető lépcsőn állandó volt a forgalom. Nagyon sokan megnézték Gross Arnold grafikáit a betonrengeteg lakói közül. Sokan kérték azt is, adjuk át neki köszönetüket.

Gross Arnold: A művészet dicsérete

A kiállítás után megint eljött és ajándékot hozott nekem: a saját albuma mellett - mivel akkor épp filmtörténetet tanultam - egy Buster Keaton filmjeiből összeállított fotóalbumot.

Lazán tartottuk a kapcsolatot továbbra is, beszélgettünk filmekről, a képei burjánzó világáról, mindenféléről. Később más vizekre sodort az élet a betonrengetegből. Akkoriban még egyszerre szerettem volna mindenhogy élni az életet és nem tudtam belemerülni szívélyes barátságába, de ezt a vadóc szeleburdiságomat ő természetesnek tartotta.

Gross Arnoldra mindig mosolygós szeretettel fogok emlékezni. A rajz most is ott pihen egy fiók mélyén. A panelrengeteg és a szeleburdiságom iránti kedves nyitottságát pedig a szívem mélyén őrzöm mindörökre.

Gross Arnold (1929-2015)