Írta: Inkabringa
Új hét kezdődik, tavasz van. Kora tavasz. Ez a kora tavaszi nap igazán alkalmas időpont az ünneplésre, mert jön a kikelet, nyomában a nyár: az élet szép.
Március 8. a Nemzetközi Nőnap. Egyben a járvány miatti újabb teljes lezárás első napja kis hazánkban. Tombol a vírus, ezért mi nem tombolhatunk. A virágboltok is bezárnak, de ma még nem, mert a nőknek virágot kell adni, ahogy a legfőbb kirakatban álló országló kegyesen tanácsolta és engedélyezte. Ez a gesztus szépen illeszkedik a múltba süppedt évtizedek zsírszagú nőnapi beszédeihez és gulyásosztásához, amikor az ünnepség végeztével a nők – kókadt szegfűvel a kezükben – visszatérhettek a harmadik műszakba dolgozni, ha meg hazamentek, várt rájuk a mosás-főzés-takarítás. „Köszöntsön a Nőtanács.”
Országló kirakatban állóink jobban tennék, ha az Isztambuli egyezmény ratifikálásával és a járvány miatt sokszorosan sújtott nők helyzetének javításával köszöntenék a Nőnapot. Bár a virágárusok legalább keresnek egy kis pénzt. Közöttük is sok a nő. Szó se róla, én is szoktam köszöntést kapni ezen a napon, de olyanoktól, akikről biztosan tudom, hogy nem patriarchális kegyeskedésből teszik.
A Nemzetközi Nőnap nem az udvarias hozsannázás napja: ez a szolidaritás napja. Sok férfi megtette a múltban és megteszi ma is. Annak idején - 100-120 évvel ezelőtt - a nők nem kellemkedésből és kacérkodásból vonultak az utcára (pedig azt minden nő szereti), hanem azért, hogy tanulhassanak, tisztességes bérekért dolgozhassanak, felszabaduljanak a patriarchális gyámkodás alól, és beleszólhassanak a közügyekbe a szavazataik révén. Az emberiség fele nő. Miért lennének mindezekből kizárva? Érdemes beleolvasni a korabeli sajtóba: a férfiak egymás szavába vágva gyártották a rémképeket, hogy mivé lesz a világ, ha a nőket is a közelébe engedik. Kis hazánkban most sem nagyon engedik. Csak úgy módjával.
Európa és a világ számos pontján lesznek ma a nők jogaiért tüntetések, például Portugália több városában. Ők már túl vannak a járvány harmadik hullámán, mi épp most sodródunk bele. Mexikóban vasfallal várják a nőket, akik megelégelték a gyilkos erőszakok sorát. Bizarr. Itthon nem lesz rá szükség, mert a pandémiára hivatkozva megint csak a csönd cseng majd a fülünkben. Pedig már a két kezemen sem tudom megszámolni, mi mindenért kellene tüntetni e honban.
A korábbi évszázadokra gondolva mégis óriási szerencsének érzem, hogy nőként a 21. században élek Európában. Itt és most sokkal szabadabban élhetek nőként, mint a világ sok más pontján vagy az elmúlt korok bármelyikében. Ez felelősségre és a nehéz helyzetben levő nőkkel melletti szolidaritásra kötelez. Volt miért küzdeni anno és van még most is miért küzdeni világszerte, sőt itthon is: erőszak, bántalmazás, diszkrimináció, egyenlőtlenségek. Hálával tartozunk azoknak a nőknek, akik törték az utat, és hálával tartozunk azoknak a férfiaknak, akik – dacára a társadalmi elvárásoknak – támogatták őket.
Nagy hiba, ha szembeállítják a nőket és a férfiakat. A nők szeretik a férfiakat. A férfiak szeretik a nőket. Én rendíthetetlenül ezen az állásponton vagyok. Már csak a rögzült viselkedésmódokat és ártó sztereotípiákat kell átlépni, és megvan a világraszóló szövetség.
Évekkel ezelőtt egy nagyon macsó férfi azt mondta méregdrága márkás autójára, hogy ez teszi a férfit férfivá. Szerintem meg az egészséges erek. Egy kutatócsoport (mellesleg három nő: Kopp Mária, Susánszky Anna, Susánszky Éva) a férfiszerepekből fakadó stresszhelyzeteket vizsgálta. Megállapításuk szerint a férfiak fizikai és mentális egészségére nem a nők egyenlő jogai, hanem a mérgező macsó mentalitás a veszélyes. Azok a férfiak, akik a nőkkel konstruktív szövetséget kötnek (Liberté, Égalité, Fraternité – mert csak így szövetség a szövetség), napsugaras hosszú élethez jutnak ezen a földön.
A tavaly tavaszi karantén alatt Gergellyel (aki e blogban is társam) kényszerűségből el kellett szakadnunk egymástól nyár elejéig. A nyár volt a nagy találkozás. A kettőnk közötti férfi-nő szövetség időről időre megújul és megerősödik (évek óta házasok is vagyunk) és összekovácsol minket. Talán ez a tartós kapcsolat titka. Pedig sok bántást, megjegyzést és hitetlenkedést kaptunk (olyanoktól is, akiknek semmi köze az életünkhöz), a köztünk levő korkülönbség miatt. A normaszegés büntetendő. Pedig ha egy férfi egészséges és nyitott gondolkodású, a kor nem számít. Bajt okoz, ha a szűklátókörűség a rosszindulattal találkozik. De legalább nem zártak kolostorba, nem kényszerítettek feleségül más férfihez, nem küldtek máglyára és nem vágták le a fejemet.
Ezért aztán szerte e világon az újabb és újabb férfi-nő szövetségeket mindig boldog örömmel üdvözlöm. Ha sok-sok ilyen szövetség lesz világszerte, akkor a végén még kiderül, hogy nem hiába él ember a földön. A fele nő, a fele férfi, és élnek szabadon, egyenlőségben és egymást erősítő szövetségben.
Kapcsolódó bejegyzések:
A bejegyzés URL-címe: https://inkabringa.blogspot.com/2021/03/nonap-nemzetkozi.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése