Írta: Inkabringa
Tombol a járvány az országban. Minden eddigi társadalmi-kulturális határ és etalon megkérdőjeleződik. Ez a bejegyzés egy olyan kiváló tudósról szól, aki egész életművét a határsértéseknek szentelte. Nem közjogi és fizikai, hanem szimbolikus értelemben.
Mary Douglas, brit kulturális antropológus, a szimbolikus antropológia egyik tekintélye, a mai napon 100 éve született.
 |
| Mary Douglas (1921-2007) |
Ahogy minden antropológus, aki a 20. század közepén kezdte a pályáját, Mary Douglas is a gyarmati rendszerbe tartozó „primitív társadalmakban” keresett kutatási témát. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a kifejezést, mert Mary Douglas is hozzájárult ahhoz, hogy az antropológia kilépjen az „ők, a primitívek” és „mi, a haladók” etnocentrikus és fensőbbségesen lenéző szemléletmódjából.
A kulturális antropológiában nem a törvényalkotás, hanem a szemléletbeli nyitottság újabb és újabb tartományainak feltárása a követendő irány. A konstruktív kritika éltető eleme. Még az olyan nagy tekintélyek, mint Mary Douglas is, sokat tanult az őt ért konstruktív kritikákból. Az antropológiai szemléletmód egyébként sem ítélkező, hanem értelmező. Az antropológia a küszöbön állás tudománya és egy antropológus szükségszerűen határsértő.
Mary Douglas tudósi életpályája csodálatos példája ennek a szemléletnek. Az 1950-es években ő is Afrikába ment terepmunkára, a Kongó területén élő lele törzset kutatta. Aztán az élet kilendítette az előre kijelölt tudományos életpályájáról (a „primitív társadalmak kutatója”), mert az 1960-as évek elejétől megszűnt a gyarmati rendszer. Az antropológia és a korábbi akadémikus szemléletmód egyszerre légüres térbe került. És milyen jót tett ez a tudománynak!
Mary Douglas az elsők között fordult saját társadalmának kutatása felé, nem sutba dobva a „primitív” társadalmak kutatása során szerzett tapasztalatokat sem. Bájos pikírtséggel és kifinomult humorérzékkel tudta helyre tenni a dölyfös etnocentrista gondolkodókat, valamint a világ fejlődését lineárisan értelmező szemléletet, mely szerint a „primitív” az elmaradott és a „modern” a haladó.
Mary Douglas, ahogy Geertz és Turner is, a szimbólumok társadalmat szervező hatásait vizsgálta. (A szimbolikus antropológia másik két kiemelkedő gondolkodójáról, Clifford Geertzről (ITT) és Victor Turnerről (ITT) korábban már írtam a blogban.)
Douglas Rejtett jelentések című esszégyűjteménye (magyar fordításban csak ez jelent meg), 1955 és 1972 közötti írásait fűzi össze. Nyomon követhető szimbolikus antropológiájának kristályosodása. Kiinduló pontja volt Lévi-Strauss strukturalizmusa, Basil Bernstein szociolingvisztikája, Arnold van Gennep átmeneti rítus elmélete és Durkheimnek a „primitív” társadalmakról vallott nézete. (Durkheim a „primitív” társadalmakat statikusaknak tartotta, amelyek merőben különböznek a „modern” társadalmaktól).
Mary Douglas szerint a „primitív” társadalmak egyáltalán nem merev kulturális rendszerek. Antropológiai terepmunkák sora bizonyította, hogy a „primitív” törzsek között is szép számmal vannak individualizált, változatos világnézetű közösségek. Vagyis általánosan érvényes a társadalmakra, hogy a társadalmi szabályok egy folyamatos alku folyamatában jönnek létre és alakulnak át. Douglas szerint, ha egy társadalom nem jól működik, igazságtalan, elnyomó, kirekesztő, akkor nem csupán egyes szereplőit kell kritika alá vennünk, hanem a társadalmi organizmus egészét. Mert a társadalomra kártékony vezetőket a rosszul működő társadalom termeli ki magából.
Douglast az érdekelte, ahogy a társadalomban élő egyének saját cselekedeteik igazolására és mások ellenőrzésére használják a kulturális és társadalmi szabályokat, fogalmakat és hiedelmeket. Példának okáért kis hazánkban manapság különféle értelmezése van a család fogalmának. A család definiálásának egyoldalú kisajátítását a sokféle értelmezés jótékonyan megakadályozza.
Mary Douglas a szimbólumok révén a társadalom legkülönfélébb szegmenseit kutatta - máig referenciaként használható megállapításokat téve - a fizikai test, a zenei ízlés, a környezetvédelem, a fogyasztói kultúra témájában is. Douglas - Baron Isherwood közgazdásszal együttműködve – arra jutott, hogy a fogyasztói kultúra célja a fogyasztás növelése, és ennek eléréséért a tárgybirtoklás örömforrássá és a társadalmi pozíció megerősítésének alapjává válik. Douglas nyomán elindulva érdekes figyelni napjaink fogyasztói szokásainak hangsúlyeltolódásaira. Például az X generációra nagyon jellemző a tárgyhalmozás élvezete, ellenben a Z generációra sokkal kevésbé, ami új utakra indítja a marketingeseket a fogyasztásnövelés generálásában (élményszolgáltatások, virtualitás stb.).
Mary Douglas első jelentős tudományos műve az 1966-ban megjelent Purity and danger című könyve. Minden társadalom és minden közösség elkülöníti a tiszta és szennyezett kategóriákat a fogalomrendszerében. A szennyezett – szimbolikus értelemben is – veszélyezteti a közösséget. A társadalmon belül az is megegyezés kérdése lehet, hogy más etnikumhoz, bőrszínhez, vagy épp a szegénységhez kötik a szennyezettséget, amitől a többség elzárkózik, mint a társadalomra veszélyes elemtől. Klasszikus magyarázat, hogy a szegények maguk tehetnek a szegénységükről, a tisztátalanság fogalmát tehát áttolják a szegények térfelére.
A test határait is vizsgálta Mary Douglas. Az emberi test nem a természet része. A test a társadalmi érvényesülés egyik formája. A vegetatív természethez kötődő testi megnyilvánulásukat száműzik a társadalmi térből. A tisztátalanság fogalomkörébe kerülnek. A nők és a férfiak is a társadalmi kommunikáció eszközeként használják a testüket. Ezzel együtt pedig a társadalom korlátozza az egyén szabadságát saját testével kapcsolatban is, ami a rasszizmus (bőrszín, etnikum) vagy a tömegemberré válás veszélyét hordozza magában. Gondoljunk csak bele, egy hímsovén társadalom miként kolonizálja a női testet, vagy a fogyasztói kultúra macsó ideálképei miként kolonizálják a férfitestet.
Mary Douglas a Natural Symbols című könyvében a grid/group fogalmakkal magyarázta egyén és társadalom viszonyrendszerét. A group a csoportnak való megfelelést, illetve ennek kényszerítő erejét, míg a grid a társadalomban élő egyén pozícióit és szerepfelfogásait jelenti. Mary Douglas – épp szemléleti nyitottsága okán –óvott a grid/group elmélet rigorózus elemzési keretként való használatától, hiszen kutatások sora bizonyítja, hogy a leghagyományosabbnak tartott közösségek is számos egyéni (implicit) túlélési és érvényesülési lehetőséget rejtenek magukban.
Mary Douglas gazdag tartalmú örökséget hagyott hátra az antropológusok és a társadalomban tudatosan élni akarók számára. Kutatásaiból és tanulmányaiból kiolvasható jó tanácsa, hogy ne csak a felszínt nézzük, és ne váljunk sodródó tömegemberré. Merjünk határsértők lenni, fedezzünk fel újabb és újabb nézőpontokat a saját kultúránkon belül és azon kívül is, hogy ne csak a magunk, hanem mások számára is nyitottabbá és rugalmasabbá tehessük a társadalmat, amelyben élünk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Aki életet vitt a tudományba - Victor W. Turner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése