Keresés ebben a blogban

2021. március 21., vasárnap

Wim Wenders és a giccsfilm

Írta: BikassyGergely


Tengernyi nagy téma a giccs, könyveket, és lexikonokat is írtak már róla, néhányat én is beszereztem. De a giccset látni, hallani és olvasni kell. Beszélni róla, meg "értékelni" talán nem is olyan fontos. Nagykamasz koromban harcosan elítéltem a giccset, és nagy bátran szembeálltam vele hajnaltól éjfélig. Kicsit később már nem érdekelt ennyire. Ráadásul egy érdekes véleményt is olvastam, mely szerint "minden szerelmes vers vagy regény giccses, eredendően csak az lehet". Ez még mindig figyelemre méltó.

Sajnos mindannyiunknak magunknak kell eldönteni, mi a giccs. A legtöbb olvasó és néző szereti a giccset, de nem vallaná be. Én szeretem és utálom egyszerre. Az egyik legszebb francia film példaadóan, tankönyvszerűen giccs. 

De valahogy mégsem csak az. A Cherbourg-i esernyők valami rejtélyes okból sokkal több. Talán Michel Legrand zenéje miatt, és amiatt, hogy minden prózai jelenetét éneklik - azt hiszem, addig ilyen prózai film nem volt - de talán esős jelenetei és sok esernyője miatt. A filmművészet legszebb giccse, mindenesetre közelebb áll ízlésemhez, mint a hivatalosan közönségbajnok szuper-tragiko-limonádé, az Elfújta a szél.  Elismerem megdönthetetlen bajnoki címét, bár hidegen hagy. Minden idők legnagyobb nyáltragikuma, de legalább vállaltan az. Igazán azt utálom, amikor a nyálfilm vagy nyálregény művészetnek álcázza magát. 

Mindez a napokban azért jutott eszembe, mert betévedtem a "magyar filmalap" (?) - talán nem ez a hivatalos neve - filmtárába, ahol számtalan új vagy félig új híres magyar és nem magyar filmet ingyen és reklám nélkül meg lehet nézni. Az amerikaiakból behozhatatlan lemaradásban vagyok úgy két évtizede: ami akkor robbanó világsiker volt, arra már alig emlékeznek. De az sem jár jól, aki annak idején nem látta őket, mint én, mert most nagyon ordít a semmi voltuk, a talmiságuk (hogy szépen mondjam). Ilyenbe botlottam hát, rákattintva az Angyalok városa című pár évtizedes amerikai világhírességre.

Férfi főszereplője az (itt) nagyon gyenge formában domborító gülüszemű John (vagy nem John? Nicholiás? Jeremiás?) Cage - ha nem ez a neve, kövezzenek meg - és egy számomra zsigerileg, orvosilag taszító szőke, un. "intelligensen szép" állítólag nem cicababa-szerűre maszkolt (mintha szemüvege is volna!) híres, vagy egykor híres filmnő, akinek a nevét azonnal elfelejtettem (nekem nem baj.) Mindketten "nem giccset" játszanának, de a dolog nem megy. Vagy legalábbis nálam nem megy... Ezzel igazán semmi baj, van ilyen, és mindig lesz ilyen. A baj a filmalap (próbálkozom: Nava?) honlap kommentelőivel van - ismét csak: nálam. És nem azért, mert ájult örömmel a legmagasabbra értékelik a pocsékságot: hanem azért, mert láthatóan fogalmuk sincs, vagy ami sokkal rosszabb, van fogalmuk, de említésre méltónak sem tartják, nem említik, hogy ez az Angyalok városa nem más, mint Wim Wenders egykor bálványozott, és a filmművészet  csúcsának mondott (nem volt az), de ma is becsülhető opuszának, az Égbolt Berlin felett-nek (vajon tudom a helyes címét?) a "remake"-je. Lopás tehát, és nem titkoltan: a főcímen, meg reklámanyagban, plakáton is bevallott lopás. Van az a pénz, gondolhatta Wim Wenders... Dührohamom oka, mondom, nem maga a giccsfilm, taszító színészeivel, nem is az engedélyezett lopás. Az dühített majdnem őrjöngésig, hogy a mai nézők (legalábbis a Nava /?/ nézői) ezt mukknyira sem tartják szóra érdemesnek. Ja? - mondanák nyilván, ha megemlíteném. Ja, Wim Wenders...

Ma este csak ennyit angyalokról és butaságokról.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése