Keresés ebben a blogban

2021. február 22., hétfő

Buñuel és utókora

Írta: BikassyGergely


Tavaly, a 120. születési évfordulóján közhelyes lett volna ünnepelni. Hozzá jobban illik, hogy most, a 121. születésnapján ünnepeljük. 

Luis Buñuel (1900-1983)

Zavarban van az ember, hogy ez, a mai idők, már utókornak számít-e? Talán nem, mert Buñuel nagyon jelenidejű tudott maradni. Minden spanyolságával és minden mexikóiságával. Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy több régi remekművét is Mexikóban rendezte. Los Olvidados... Nazarín... és néhány alig emlegetett, bár robbanóan ragyogó másik film, főleg az Oszlopos Simeon, meg az Archibald de la Cruz bűnös élete (a szeretett nő helyett elégetett viaszmással és a női viaszmás levágott lábával - ezért a jelenetért borult nyakába első találkozásukkor Alfred Hitchcock)... és mexikói a legtöbbet elemzett rejtélyes remeke, az Öldöklő angyal.

Kései, ünnepelt francia mestersorozata ellenére bizonyára inkább spanyol és mexikói ez a besorolhatatlanul vad, különös mester. Szürrealista korszakának nagy bámulója voltam, de már jó ideje a Tristanát tartom az életmű csúcsának, tavaly ismét vetítette a magyar tévé. Néznem kellett, tizedszer is maradtak titkai.

Sok cikket írtam róla, és egy könyvet is írtam róla. Szerencsésnek mondom magam.

Bikácsy Gergely: Buñuel-napló. Osiris Kiadó, Bp. 1997


Korábbi bejegyzések a blogban a 121 éves Buñuelről:

(A blog bal oldali sávjában elérhetők lesznek az alábbi bejegyzések)

Buñuelről téli éjszakán

Buñuel Mexikóban

Párhuzamos szenvedélyek - Hitchcock és Buñuel

Luis Buñuel diszkrét bája

Buñuelről zavaros időkben

Alagútban zsákkal

.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése