Írta: Inkabringa
Januárban megnéztem a Romengo online koncertjét, meghívott zenésztársakkal, akik a népzene és a jazz jeles képviselői: Bognár Szilvi, Palya Bea, Dresch Mihály és Lukács Miklós. Lakatos Mónika nemrég kapta meg a WOMAX életműdíját. Alig vártam, hogy láthassam őket. Nem is okoztak csalódást. Nagyszerű zenészek valamennyien, élvezték is a közös zenélést. Egyenes adásban a színpadon születik valami, ami csak akkor és csak ott jöhet létre. Az élő előadások örök misztikuma ez. Egy valami mégis hiányzott: a közönség. Most, a pandémia alatt látszik csak igazán, mennyire fontos alkotórésze a közönség egy élő előadásnak, akár koncertről, akár színházról van szó.
Ott álltak ezek a kiváló zenészek a színpadon az üres nézőtér előtt, és az elárvult közönség nézte őket a monitorokon keresztül, távol tőlük és távol egymástól. Voltam épp elég Romengo koncerten, hogy tudjam, mikor robbanna be a hangulat, ha ott lehetne a közönség. A Romengo koncertjein mindig így van. (Írtam is már róla a blogban ITT) Most is csodás zenét adtak nekünk és nem kaphatták meg a közönség közvetlen lelkes visszajelzését.
A kultúra nem csak egy fogyasztási cikk, sosem szabad fafejű haszonelvűséggel gondolni rá. A kultúra egy pezsgő párbeszéd, egy gondolatokkal és érzelmekkel átitatott tér. Ez nem pusztán pénzkereset az előadóknak (bár most a megélhetésük forog kockán) és nem csupán kellemes időtöltés a nézőknek (akik így gondolnak rá, kiperegnek a kultúrateremtés szövetéből): ez alapvető emberi szükséglet. Szükségünk van egymás társaságára, a gondolatok és érzelmek áramlására, és ennek a kultúra és a művészet a legjobb terepe. A pandémia ezt az emberi tulajdonságunkat teszi próbára. Várjuk a végét mindannyian. Vigyáznunk kell egymásra.
Ámde az elszigeteltség oldására megadatott nekünk az internet. Az emberiség egyik legcsodálatosabb találmánya. Ezernyi sötét, sőt undorító bugyra van, de mégis a világra nyitottság lehetősége. A pandémia idején sokat segít az emberek közötti kapcsolattartásban, de az ízlelhető-tapintható személyességet nem tudja pótolni. Gondoljunk csak bele, egy online beszélgetés alatt látjuk ugyan egymás szemét, de mégsem nézhetünk egymás szemébe.
Az internet ugyanakkor lehetőséget ad azoknak, akiket a hivatalos térből száműznek. Példa erre a Klubrádió esete. Kis hazánkban jövő héttől a rádiófrekvenciákon szinte kizárólag a hatalom által ránk erőltetett szólamokat, és szinte kizárólag az aktuális slágerek fejünkbe darálását hallhatjuk majd. Felháborító, sivár és unalmas. Hol van az egykori sokszínű, a lokális és egyedi tartalmakat is felvonultató rádiózás? Az internetre költözött.
Karneváli időszak van, amit néma csendben él meg idén is az emberiség. Az internet segítségével nyomon követhetjük, milyen virtusosan oldják meg mégis a világ különböző pontjain a karnevál szellemének életben tartását. Például New Orleansban sem lesz idén karneváli felvonulás, de helyette feldíszítik a házaikat. Talán a karneváli szolidaritás szellemében a videochat közben macskává változott ügyvéd helyzetét is megoldhatták volna tárgyalópartnerei, ha ők is bekapcsolják a filtert, amíg helyrehozza a technikai bakit. Elvégre karnevál idején a maszkoknak helye van az életünkben. A mi karneváli vállalásunk pedig, hogy a blogban próbálunk gyakrabban írni új bejegyzést.
 |
| Ház New Orleansban - 2021 karneválja |
A jelenlegi magyar valóságunkból végképp hiányzik a játékosság. A kirakatban álló hatalomgyakorlók és holdudvaruk széles köre minden játékosságot nélkülöznek, ha van rajtuk maszk, ha nincs. Ellentmondást nem tűrő hőbörgők és körmönfontan higgadtságot mímelő haszonleső manipulátorok uralják a terepet. És mindent átjár a pökhendi nyárspolgáriság unalma.
Jelenleg a karnevál szellemének őrzői a nyilvános térben (már amennyi jut nekik belőle) a FreeSZFE hallgatói, akik minden támadás ellenére is megőrizték játékosságukat. (Van még valaki, de róla majd máskor.) A játékosság nagy kincs, nem szabad negligálni, mert magával hozza a szellemi rugalmasságot, a világra nyitottságot, az empátiát, a kritikai gondolkodás képességét, a sértett agresszió helyett a másokra figyelés nemességét. Íme, ez a karnevál szelleme.
A materiális státuszszimbólumok hajszolásának görcsösségében és a kirakatban állók autokratikusan nyárspolgári unalmasságában ilyen most Magyarországon 2021 karneváli időszaka.
Kapcsolódó bejegyzések:
Axiómán innen és túl (Rubens/Esterházy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése