Csavargás Dél-Amerikában

Írta: Inkabringa


A hagyományok szerint június első vasárnapján kis hazánkban Dél-Amerikára gondolunk. Ha pedig még nem létezik ilyen hagyomány, akkor épp ideje megteremteni.

Úgyhogy a mai napon Dél-Amerika körül járnak a gondolataink. Tudományos konferencia majd jövőre lesz, most inkább csavarogjunk kicsit.

Dél-Amerika rendkívül izgalmas földrész, bizonyára az egy főre eső GDP alakulása szempontjából is, de ami igazán érdekes benne a zagyva-kevert sokfélesége.

   

Ennek a földrésznek ritmusa van, az egyszer biztos. Nem is akármilyen. 

Mielőtt nekivágunk, azért ismételjük át még egyszer a Dél-Amerikával kapcsolatos sztereotípiáinkat. A legtalálóbb összegzést a kolumbiai Gabriel Garcia Marquez fogalmazta meg:

„Az európaiak szemében Dél-Amerika egy bajszos, gitáros meg revolveres ember.”

Kezdjük a csavargást Brazíliával. Hatalmas ország, lakják is sokan, sokféleképpen.

Amikor az argentin bíborost Ferenc pápává választották egész Dél-Amerika ünnepelt. Annak ellenére, hogy a saját bíborosukat várták a pápai trónra, a brazilok öröme mégis őszinte volt. Azt azért hozzátették a csalódást esdve kereső szenzációéhes újságíróknak, hogy nem bánják, ha a pápa argentin. Mert Isten brazil!

Na ja, ide születni kell.

Boglár Lajos, aki kiváló volt tudósnak, tanárnak és embernek is, negyven évig kutatta a dél-amerikai indiánok életét. Zseniális volt és példaadó.

Boglár Lajos

Magyar szülők gyermekeként Brazíliában született és nőtt fel. Egy interjúban egyszer azt nyilatkozta, hogy a feje európai, de a szíve brazil.

Brazíliában még mindmáig élnek őslakos indián törzsek elszórtan, főként az esőerdők védettségében, bár a modern világ már oda is benyomult. Manapság a dzsungel mélyén is van egy Coca-Cola automata.

Van azonban egy másik hatalmas ország Dél-Amerikában, Argentína, ahol már valóban alig élnek őslakos indiánok. Számukat körülbelül fél százalékra teszik. Ez már szinte udvariasságból számon tartott arány. Főként a mapuche nyelvcsaládba tartozó indián törzsek és kecsuák alkotják ezt a fél százalékot.

Néhány százalékra tehető a meszticek aránya (indiánok és európaiak keveredése).

Argentínában bennszülöttnek már az európaiak számítanak, főként a spanyolok és olaszok, de jelentős számban élnek itt németek, angolok és más európai nációk is. A kontinensen itt van a második legnagyobb magyar népesség és a walesiek saját hazájukon kívül itt tömörülnek a legnagyobb számban.

Indiánok nincsenek itt már sajnos, de Argentína mégis dél-amerikai ország. Még a tangót is átfaragták. Buenos Aires utcáin gyakoriak az utcai táncosok.  Ilyet láthat, aki leugrik egy újságért. Nem épp halvérű mutatvány.

Az Andokban azonban mind a mai napig jelentős számban élnek őslakos indiánok. Az egykori Inka birodalom leszármazottai még őrzik nyelvüket és kultúrájukat, még ha a meglehetősen durva európai beavatkozások az évszázadok alatt módosították is.

Ecuador, Peru és Bolívia az Andok országai, és egyben az inkák örökösei. Kecsuák és aymarák (ők főként Bolíviában élnek) alkotják ezt a különlegesen érdekes és izgalmas népességet.

A 16. századi európai hódításokat követően a konkvisztádorok évszázadokon keresztül semmibe vették az itt élők kultúráját. Isten ellenesnek, vadnak és megvetettnek tartották. Két lábbal tiporták, a szó szoros értelemben tűzzel-vassal irtották. Az indiánokat emberszámba se vették.

Később ez a hozzáállás változott, a letelepült európai népesség keveredni kezdett az őslakos indiánokkal, elindult egy mára már általánossá vált meszticizálódás. Ez a kultúra minden területére rányomta a bélyegét, így a zenére is.

A hagyományos inka zene és tánc rituális volt. Szinte hetente tartottak egy ünnepséget, ahol a hagyományokat, hiedelmeket átadták az utódoknak a zene és a tánc segítségével. A hegyi népekre jellemző kevés szavú zárkózottság miatt a történeteiket, érzelmeiket zenében és táncban fejezték ki.

Fő hangszereik a dob, furulya és a pánsíp volt, és ezeknek számtalan változata. A meszticizálódás eredménye a húros hangszerek megjelenése.

Az Andok hegyláncaiban északról délre haladva fokozatosan hidegebb hőmérséklet és egyre gyérülő növényzet jellemző. Ez megmutatkozik a zenében is.

Ecuador még buja erdőségekkel borított hegyvidéken terül el, a zenéjük is pergőbb, ritmusosabb.

Az andoki Magasföldön (Altiplano) már jóval hűvösebb van és szikárabb a növényzet. Ezért a zene is fenségesebb, ünnepélyesebb, lassabb.

Tekintsünk most el az El contor pasa trilliónyi feldolgozásától és a pánsípon előadott Verdi operarészletektől.

Az Európában élő dél-amerikai utcazenészek egy mixét adják az andoki zenevilágnak. Ecuador, Peru, Bolívia és a mesztic kultúra keveréke ez. Ami egyáltalán nem baj, egy sajátos andoki zenét alkottak Európában.

A hagyományos rítusokhoz köthető zenék és táncok közül többeket tiltott és üldözött az európai térhódítás. Pogánynak, eretnek tartották. Pedig mély és áhítatos vallási rítusok voltak ezek, csak nem a keresztény felfogásnak megfelelően.

Ilyen például a tinku, ami a táncban való aktív részvétellel fejezte ki az égiek iránti tiszteletet.

Ahogy minden nép kultúrájában, úgy az andoki hagyományokban is fontos szerepe van a mindennapi munka dramatizálásának és a jó termésért, bőséges állatszaporulatért végzett rituális szertartásoknak.

A llamerada például a lámapásztorok hagyományos táncos szertartása.

Csavargásunk végén vessünk egy tiszteletteljes pillantást a Tűzföldre. Az egyik legzordonabb része a Földnek, szeles, viharos vidék, de emberek itt is éltek, ilyenek voltak a yamana és a selknam indiánok. A természettel még meg is küzdöttek valahogy, de az európai hódítás felőrölte az itt élő népességet.

yamanák

„A tűzföldi indiánok kiirtása a hódítások legkegyetlenebb fejezetei közé tartozik. Itt a különböző kultúrák találkozásakor létrejövő átalakulás helyett mind kulturális, mind pedig biológiai értelemben a megsemmisülés következett.” (A Föld országai. A világ népei. 1965. 1019. o.)

A tűzföldi indiánoknak nem voltak hangszereik, rítusaikat énekhanggal kísérték. Kevés töredék maradt fenn tőlük, amit próbálnak különféle módon megőrizni, feldolgozni. Érdemes belehallgatnia még annak is, aki csak a dolby surround hangzást tekinti zenének.