Keresés ebben a blogban

2013. június 4., kedd

A legizgalmasabb zenemű - John Cage

Írta: Inkabringa


John Cage a 20. századi zene felforgatója, feltalálója és megújítója. A kilencvenes évek elején az Amadinda Ütőegyüttes koncertjén hallottam először, akkor egy olyan művét adták elő, melynek egy pontján bekapcsolják a rádiót. Ez a partitúrában is szereplő szerzői utasítás. Akkor épp egy unalmas hírolvasás ment, de volt olyan előadás, amikor az aranyér kezeléséről értekezett valaki a rádióban. 

John Cage kétségkívül legdöbbenetesebb erejű szerzeménye a 4' 33" című darabja. A 20. század közepén, két hatalmas világégést követően alkotta meg. Számtalan elemzése és interpretációja látott már napvilágot. A legjelentősebb előadók, zenekarok, komoly-és könnyűzenészek adták elő David Tudortól Frank Zappáig. 

Aki ismeri, az tudja, hogy a végtelen birodalmába (avagy a végtelen zavarba) léphetünk ezzel a művel. Aki még nem hallotta, annak csak azt ajánlhatom, hogy ne csak belehallgasson. Ezt a művet az első pillanattól az utolsóig végig kell hallgatni.






2 megjegyzés:

  1. Igen, ez egy meglehetősen letisztult, koncentrált előadás volt. :) Megmondom őszintén, most először "hallgattam" végig. Olvastam azonban valahol, hogy volt egy olyan előadás is, amely úgy zajlott le, hogy a művész kitolt egy koncertzongorát valamelyik forgalmas New York-i utcára, várt egy picit, míg a járókelőkből összeverődött egy kis közönség, meghajolt, és leült a zongorához, lecsukta a billentyűk fedelét és ült 4 perc 33 mpig. Eközben természetesen a város élete életét és a város zaja, ebben a keretben volt maga a zenemű egyik olvasata.

    VálaszTörlés
  2. Igen, tökéletesen összehangolt zenekari interpretáció, kétségtelen. :)
    Érdekes lenne egy olyan összeállítást olvasni, ahol a különféle előadásait gyűjtik egybe. Virtuóz megoldásokra sarkallja az előadóművészeket.
    Nekem a legizgalmasabb a felvételeken a közönség reakciója. Mindenképp olyat kerestem, ahol ez érzékelhető.
    Találtam egy szimfonikus zenekari felvételt is, ahol több tételben adták elő. Nyilván nagyzenekarra is átírta Cage. :)
    Fantasztikus jó! Két tétel között a zenekar megpihen, kottát lapoz,köhint, finoman hangol, majd folytatják. A közönséget mutatják közben. Azok az arcok, pózok, zavarok... Volt aki köhögőrohamot kapott, aztán az egyikükben addig nőtt a feszültség, hogy egy hatalmasat tüsszentett. Úgy tűnik a modern kor embere zavarba jön (talán meg is ijed) a csendtől.
    Csak azért nem ez a felvétel került a bejegyzésbe, mert sajnos az előadás előtt egy kerek fejű zeneokító a kamera elé mászott és hosszan magyarázta, hogy most mi következik. Elrontotta a tévénézőknek az élményt. Mellesleg sok felvétel ezzel kezdődik, magyarázzák... Előre? Hát ennyire nem bíznak a publikumban?

    VálaszTörlés