"Hulló falevél" (Les feuilles mortes...)

Írta: YGergely


A sok vetítés és filmprogramok ellenére elég rég jártam már a Francia Intézetben - jelen helyett kissé a múltammá vált Párizs, - ha mondhatom így, félig szárazon, félig patetikusan. Most azonban résztvevőként tértem vissza, az Intézet és az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének közös rendezésében megtartott Joseph Kosma-konferenciájára.

Joseph Kosmának, nekünk inkább Kozma József, néhány halhatatlan sanzon szerzőjeként valóban a sanzon (így a Les feuilles mortes/Hulló falevél...) lett legismertebb műfaja. Pedig szerteágazó zenei és művészeti tevékenysége, mely 1930 után főleg Berlinben, majd Párizsban bomlott ki - bár kevésbé ismert, egészében is, és nemcsak sanzonjaival igen jelentős.

A konferencia egyik "felfedezése", mint Beke László örömmel hangsúlyozta, épp Kosma korai, még 1930 előtti magyarországi munkássága.

1929 nyarán Magyarországon forgatták a (talán) első magyar hangosfilmet, melyet nemsokára be is mutattak. Ez a táncfilm  - egyik címén A szerelem örökké él - elfeledett opus, a hivatalos filmográfiákban még nem szerepel önálló hangosfilmként. Kópiája, amennyire a konferencia idején tudtuk - lappang valahol. (Rendezője egyébként ugyanaz a Lázár Lajos, akinek következő munkája, a Kék bálvány viszont mindeddig az első magyar hangosfilmnek számít.) ---

Gyorsan mondom, ezt Beke László és munkatársai kutatták fel, kutatják tovább - magam, régi magyar filmmel amúgy is soha nem foglalkozván, szintén csak ott a helyben tudtam meg.

Íme kezdetül tehát a konferencia előadásainak rezüméje.

Joseph Kosma

Beke László: Kozma József kapcsolatai: műfajok, helyszínek, személyek

Kozma József nem intermediális művész a mai értelemben, hanem hol zeneszerző (sanzon-, tánc- vagy filmzeneszerző), hol zenész (előadóművész, zongorista, korrepetitor), hol filmművész, hol egyszerűen „avantgardista", vagy modernista, de nem mindig a szó legszigorúbb értelmében. Munkássága legfontosabb városainak – Budapest, Berlin, Párizs – háromszögében olyan barátokat és társakat szeretnénk felidézni, akik meglepően hatnak ebben a mondain kontextusban, mint Weiner Leó, Gerő György, Madzsar Alice, Palasovszky Ödön, Moholy Nagy László, Kurt Weil, Hans Eisler, Bertold Brecht, Jacques Prévert, Robert Desnos, Jean Renoir, Marcel Carné, Yves Montand...

Joseph Kosma és Jacques Prévert

Bikácsy Gergely: „Árnyékos színek"

Kozma József /Joseph Kosma a francia filmművészet egyik legnagyobb korszakának zeneszerzője. A "lírai realizmus" (réalisme poétique), miként részben Jean Renoir és főként Marcel Carné munkáit, stílusát később elnevezték, önálló stílusirányzatként fogták fel, más arcot ölt Renoir és Carné műveiben. Renoir inkább fekete, élesen sötét, napfénnyel feleselő világot láttat, az árnyak éles határaival. Carné filmjeiben szürke árnyékok, gomolygó félhomályok uralkodnak, a szürke alaptónusból lassan, mély- vagy sötétszürkévé erősödnek a tragédia színei. Természetesen a fekete-fehér technikáról van szó, de a fentieket tágabb értelemben is felfoghatjuk. Az egyetemes filmművészet fekete-fehér korszakának legfontosabb stílusirányzata több volt technikai kérdésnél. Joseph Kosma zenéjével támogatni, felerősíteni tudta ezt a felhős, színeket nem használó színvilágot, és ha kell, ellenpontozni. A felhős, homályló szürkeséget vagy a tragikusan éles fény-árnyék küzdelmet egyaránt gazdagítani.

Jean Renoir: Mezei kirándulás

Lenkei Júlia : A filozófus muzsikus ifjúkora - Kozma József magyarországi munkásságáról

Joseph Kosma munkássága a nagyvilág számára Franciaországban kezdődött, ahova 1933-ban érkezett. De az ehhez szükséges gyakorlatot a megelőző évtized Magyarországán szerezte, hivatásos, illetve struktúrán kívüli, avantgárd együttesek produkcióiban közreműködve, aktívan magáévá téve a korszak legprogresszívabb esztétikai elgondolásait, melyeket teoretikusan is kifejtett és művészi gyakorlatában is megvalósított. Amikor megpróbálunk választ keresni arra a kérdésre, hogy Kozma berlini ösztöndíjának tartama során hogyan vehetett részt folyamatosan magyarországi mozdulatművészeti produkciókban, arra a következtetésre jutunk, hogy minden bizonnyal sikerült elsajátítania az egyszerre több helyen tartózkodás tudományát.

Vincze Gabriella : „A látott és hallott ritmus." Kozma József táncszínpada

Kosma 1929-ben Berlinbe távozott, ám az 1929 és 1933 közötti időszakban egyszerre dolgozott magyar és német mozdulatművészek számára: Berlinben a „vörös táncos" Jean Weidt, itthon Madzsar Alice-ék zeneszerzője. Élő kapcsolat alakul ki így a berlini baloldali körök (Moholy-Nagy László, Piscator) és a magyar avantgárd mozgásszínház között. Több mint három évtizedes francia munkássága alatt a francia „neoklasszicista" balett, a mime corporel, és a pantomim legnagyobbjaival dolgozott együtt. A Café de Flore és a Les Deux Magots törzsvendégeként mindennapi kapcsolatban állt a francia avantgárddal. Jacques Prévert ajánlására Roland Petit-től megbízást kapott, hogy Le rendez-vous című baletthez szerezzen zenét. Kosma számára a tánc, ahogy ő nevezte, látott ritmus, és a zene, hallott ritmus, szorosan összetartoztak.

Gombos László : Kozma József zeneszerzői útkeresése

Kozma József sokszínű életműve a zeneszerző kivételes alkalmazkodó készségének eredménye. Pályája olyan időszakban indult és teljesedett ki, amikor a szabad és öntörvényű alkotómunkát folytonosan külső körülményeknek kellett alárendelnie. Két évtizeden át az illegalitás határán működő együttesek mindenes háttér-muzsikusaként, a megélhetésért küzdő zongorakísérő-dalkomponistaként, majd idegen megszállók elől bujkáló és álnéven író filmgyári zenészként napi feladatokat oldott meg végtelen találékonysággal és fantáziával. Egyéniségének köszönhetően azonban a kényszerítő és mások által determinált helyzetek nem lekötötték, hanem inkább felszabadították alkotó energiáit. Egész életében a zenés színpad bűvkörében mozgott, míg többszöri kitérő után végre megérhette, hogy önálló, tisztán zenei indíttatású színpadi alkotásaival is jelentős sikereket érhessen el.