Inti Raymi – Az inkák Napünnepe

Írta: Inkabringa

Csikólány koromban, az inka kultúra iránti érdeklődésem arra a merész elhatározásra vezetett, hogy egy budapesti lakótelep közösségi házában Andok-nap szervezésébe kezdtem.

A ház vezetői óvtak ettől, mondván, hogy a lakótelepen nem tolonganak az efféle dolgok iránt érdeklődők. Ezzel én is tisztában voltam, de máig meggyőződésem, hogy a világ nem állhat abból a szűk mezsgyéből, ami a reklámozott közízlés.

Belevágtam a szervezésbe és bár senkit nem ismertem személyesen a budapesti andoki migrációból, hamar rájuk találtam.

Volt zene, tánc, fotókiállítás, filmvetítés, ismeretterjesztő előadás, ételkóstoló. Néhány fillérből és hatalmas lelkesedésből. Az andoki közösség tagjai azonnal és a legnagyobb barátsággal segítettek mindezt megvalósítani. Az utcazenész szólt egy fotóművésznek, az egy történésznek, az meg egy szakácsnak… Így lett egy lakótelepi nap az Andok népeivel.

A rendezvény remekül sikerült, sokan eljöttek az itt élő andokiak és a lakótelepiek közül is. Általános meglepetésre egyértelműen pozitív volt a fogadtatás.

Még az ecuadori nagykövet is megérkezett és egész nap ellazulva sétálgatott a programok között vagy kedélyesen beszélgetve üldögélt a büfében. Majd kaptam egy szívélyes köszönőlevelet és egy Andokról szóló gyönyörű kiadványcsomagot. Mindmáig féltve őrzöm.

Az igazi élmény mégis az volt, hogy mekkora örömöt okozott az itt élő andokiaknak, hogy a befogadó országuk érdeklődik az életük és kultúrájuk iránt. Ez számukra komoly identitáserősítő tényező.

Az évek folyamán az Andok országaiból (Ecuador, Peru, Bolívia) érkezők egy sajátos kulturális tényezővé váltak hazánkban.

Immáron tizedik alkalommal rendezik meg a hagyományos inka szertartást, az Inti Raymit, Budapest belvárosában.

Az inkák vallási rendszerében fontos szerep jutott a Napistennek, ő Inti. A raymi jelentése ünnep. Az Inti Raymit, a Nap ünnepét, hagyományosan júniusban rendezik.

A nyári napforduló ünnepéhez Európában is számos hiedelem és népszokás kötődött. A modern kor elmosta mindezeket.

A hatalmas Inka Birodalom gazdag kultúráját Pizarro serege romba döntötte. Ami 1532 után következett, az Andok őshonos népei számára már a gyarmatosítás teljesen életidegen erőltetett kulturális váltását jelentette. Hagyományaikat, szertartásaikat, vallásukat, öltözködésüket tiltották és üldözték. Tűzzel-vassal a keresztény hitre és a spanyol korona szolgálatára hajtották őket. Már aki egyáltalán túlélte ezt a brutális lerohanást.

Az Andok népei mindenek ellenére azért őrizték ősi hagyományaik forgácsait. Ha nyilvánosan nem is tehették, de bújtatva mindig jelen volt az életükben. A keresztény ünnepekbe csempészték bele ősi szertartásaikat.

Ilyen Szent János ünnepe (sanjuanito) is, amikor a keresztény szentet körbehordozzák az utcákon, de ebbe a keresztény szertartásba belekeverik ősi isteneik tiszteletének elemeit is.

A változás a 20. században kezdődött, amikor megerősödött az indigenismo mozgalom, melynek legfőbb célja az őslakos andoki indiánok önrendelkezésének kivívása és kultúrájuk méltó helyének visszaállítása volt.

Ekkor elevenítették fel az inkák ősi Napisten szertartását is, több évszázad után. Ez nagyon sok idő. A sors iróniája, hogy a szertartás részleteiről épp egy spanyol konkvisztádor fia, Garcilaso de la Vega leírásából tájékozódhattak. (Ez a könyv magyar nyelven is megjelent.) Elfogult, erősen keresztény szemléletű leírás ez, és Garcilaso is elbeszélésekre támaszkodott, mégis fontos forrásmunka.

A makacsul továbbélő néphagyományok szilánkjaiból és a fennmaradt kevés leírásból rekonstruálták, milyen is lehetett az egykori inkák talán legfőbb ünnepe, az Inti Raymi.   

Az Andok országaiban minden évben megrendezik Inti isten tiszteletére a szertartást. A lényege, hogy ilyenkor jó termésért, bőségért, kegyes időért esedeznek istenüknek. Szertartásuk keretében áldozatot mutatnak be, és bőségesen fogyasztják az Andokban elterjedt csicsát (kukoricasört), énekelnek, táncolnak. Karneváli felvonulás és méltóságteljes szakralitás együtt van jelen ezen a napon. (Ízelítő ITT.) Ez az ünnep ma már az Andok országaiban a legnagyobb turistavonzó látványosság.

A szerte a világban élő andoki közösségek is megrendezik befogadó országukban ezt az ünnepet.

Magyarországon is élnek andoki indiánok, akik Bolíviából, Ecuadorból, Peruból érkeztek ide. Különálló országok különböző kultúráját hozzák magukkal. Más a zene, a hangszer, az öltözet, de az Andok mégis összeköti őket.

Messze az otthontól pedig ezeknek az országoknak az őslakos indiánjai egy sajátos, különleges és egyedi identitást alakítottak ki: az andoki indiánok identitását. Ha otthon esetleg támadják vagy ostorozzák is szomszédaikat (ilyet még nem is hallottunk, ugyebár), távol a hazájuktól összefognak (na, ilyet még tényleg nem hallottunk) és egymásra építkezve alkotnak egy tiszteletreméltó identitást.

Ennek fontos szakrális megjelenítése az évente Budapesten is megrendezett Inti Raymi.

Kettős hozadéka is van ennek az ünnepi szertartásnak.

Egyrészt az andoki őshonos kultúrájuk megerősítését, messze idegenben is az identitás megőrzését jelenti.

Másrészt az itt élőkkel is megismertethetik sajátos kultúrájukat, szertartásaikat, zenéjüket, táncukat.

Öröm nekik, ha magyarországiak is részt vesznek az Inti Raymi ünnepeiken. Miért is ne okoznánk nekik örömöt?

Június 25-én a Váci utcában (15.30-tól) és a Vörösmarty téren (17 órától) zajlik majd idén is a hagyományos Inti Raymi szertartás.

A Napisten gyermekei ránk is áldást kérnek mindig.