A sátorverő – Bronislaw Malinowski

Írta: Inkabringa

A 20. század első felében a lengyel nemesi származású Bronislaw Malinowski az emberi kultúrák vizsgálatában máig példaadó módszertant dolgozott ki.

Malinowski arisztokrata ősökkel és a legmagasabb intellektuel gyökerekkel indult. Apja neves filológus professzor volt, kérdés sem lehetett, hogy fia is tudósi pályára lép.

Bronislaw Malinowski (1884-1942)

Krakkóban matematikát, fizikát és filozófiát tanult. Tanulmányait 1908-ban fejezte be. Lipcsében ismerkedett meg Wilhelm Wundt pszichológiai elméletével.

A másik erős hatás James Frazer Az aranyág című könyve volt, amit ma már nem annyira tudományos megalapozottsága, hanem kultúrtörténeti fontossága miatt tisztelünk. Olvasása ma is élményt jelent.

Malinowski érdeklődése az egyén kultúrában és társadalomban való létezése felé irányult. Tanulmányait Londonban folytatta, Európa akkori szociológiai és antropológiai központjában.

Malinowski a brit szociálantropológia megalapozója, aki funkcionalista elméletében a biológiai és pszichológiai ismereteket is felhasználta. Elméletének lényege, hogy az emberi kultúra az alapvető emberi szükségletek kielégítésére létrejött másodlagos eszköz. A táplálkozás, biztonság, reprodukció, komfortérzet stb. univerzális emberi szükséglet. A társadalmak közötti eltérést az adott földrajzi-éghajlati adaptáció befolyásolja.

Malinowskit azonban nem teóriája, hanem metodikája tette a kultúrakutatás mesterévé. Ennek lényege az a mondata, hogy „a törzsfőnök mellé kell állítanom a sátramat”. Túllépett a Franz Boas által indított terepmunka felfogáson is. A résztvevő megfigyelést teljes mértékben a vizsgált közösség tagjává válva gondolta el.

A kultúra komplexitásának vizsgálatát nélkülözhetetlennek tartotta ő is, a gazdaságtant éppúgy tanulmányoznia kell a kutatónak, mint a hiedelmeket vagy az élelem feldolgozásának módszereit.

Egy sajátjától eltérő kultúra megismerésének egyik legfontosabb eszközének a nyelvet tartotta. Az adott nyelv stilisztikai és lingvisztikai vizsgálatával a kultúra számos titka feltárul. Malinowski Új-Guinea szigetvilágának több nyelvét kifogástalanul elsajátította, amellett, hogy lengyel anyanyelvén kívül számos európai nyelven beszélt valamint a latinban és ógörögben is járatos volt. 

Első terepmunkája 1914-ben Új-Guinea partjaihoz vezette, Mailu szigetére. Későbbi teóriájának és módszertanának ez adta az alapkövét. Egy év után anyagi nehézségek miatt (ez azóta is kísértő átka az antropológusoknak) fel kellett adnia terepmunkáját.

Hamarosan azonban újból lehetősége nyílt Új-Guinea partjaira jutni és kutatásait folytatni. 1915-ben lépett Trobriand szigetére, amelyre azóta az antropológia „mitikus helyeként” tekintenek.

Az 1918-ig tartó terepmunka tapasztalataiból született könyvek máig példaértékű és nehezen meghaladható kutatói eredmények.

A Nyugati Pacifikum argonautái című könyve 1922-ben jelent meg. Bevezetőjében részletesen tárgyalja terepmunkájának módszertanát, amely bibliája és útvezetője a 21. századi antropológus nemzedéknek is.

A kagylókból készített ékszerek (kula) a szigetvilágban körbejártak és Malinowski megfigyelése szerint mindig figyeltek ezek egyenlő mértékű eloszlására. Ez nem a kereskedelmi forgalmat, hanem a szigetek közötti folyamatos kapcsolattartást szimbolizálta.

Malinowski az európai fehér ember viktoriánus szemléletű magas társadalmi köreiből indult és nagy utat tett meg ahhoz, hogy az emberi kultúrákról való gondolkodás iránya megváltozzon. Ehhez tabukat kellett ledönteni és az mindig botránnyal jár.

Az 1929-ben megjelent A vademberek nemi élete című könyve cenzúra alá került. Pornográfnak, felháborítóan pőrének nyilváníttatott. Celofánba csomagolva jelenhetett meg, a prüdéria útját állta az emberi szexualitással való szembenézésnek.  

A mai kultúrakutatók szerint a dézsából öntött és kirakatba tett hétköznapi pornográfiának ugyanez a prüdéria az alapja. A szexualitás és az erotika mélységeivel való szembenézésre és annak megélésére való teljes képtelenség. Csak ez most nem az elfojtó szigorban, hanem a felszínes idétlenkedésben, tömegcikké válásban nyilvánul meg.

Malinowski új-guineai terepmunkája ideje alatt tört ki az I. világháború. Az angol fennhatóság alatt álló Guineában az osztrák-magyar állampolgárságú Malinowski ellenséggé vált. Az ott élő angol adminisztrációt dicséri, hogy túlléptek a szűk látókörű szabálykövetésen és ahelyett, hogy gyűjtőtáborba zárták volna, engedélyezték, hogy tovább folytassa kutatásait.

Milyen sok összetevője is van annak, hogy egy korszakalkotó gondolat megszülessen.

Malinowski az 1930-as évektől amerikai egyetemeken tanított, a pueblo és zapoték indiánok között is kutatott. Erős, hatásos tanár volt, előadásaira zsúfolásig megteltek az előadótermek. Evans-Pritchard, Raymond Firth és mások, a későbbi antropológiai gondolkodás meghatározói voltak tanítványai.

A halál is a katedrán érte, 1942-ben, a Yale Egyetemen.

Malinowski szellemi-emberi örökségének igazi mélységét és gazdagságát nagy vihart keltett naplójának 1968-as megjelenése adta meg. A naplót nagyrészt a Trobriand szigetén töltött terepmunkája idején írta, és halála után negyedszázaddal, a Nyugati Pacifikum argonautái példaképként rajongott írójának személyes feljegyzései teljes megdöbbenést váltottak ki az antropológusok körében. 

Magyarul máig nem jelent meg. Ismerve az antropológiai szemléletmód hazai lehetőségeit, egyelőre nincs is sok esély rá. 

Malinowski addig valamiféle igazság és tisztesség, erkölcsi magaslat és feddhetetlen elfogulatlanság prófétájaként élt a köztudatban. A naplójából azonban egy hiú, önbizalom hiányos, frusztrált, hipochonder ember vívódását olvashatták ki. A naplót nem publikálásra szánta, nem a közönségnek való mórikálás vezette a tollát. Saját lelkének démonjaival szembesült a terepmunka magányában.

Leplezetlenül őszinte, öngyötrő, feltárulkozó írás.

Legnagyobb vihart a bennszülöttekről írt mondatai keltették. Az időnként kitörő rasszista kiszólásai, a számára idegesítő szokásaik olykor indulatos taglalása. Megütközést keltett a ’néger’ szó használata is. Később belátták, e szó használata egészen mást jelentett 1918-ban, mint az 1970-es években.

Malinowski naplója az antropológusokból megdöbbenést, kiábrándultságot váltott ki. Volt, aki azt mondta, hiba volt nyilvánosságra hozni. Mások trónfosztást emlegettek. A széles körű eszmecsere csak a nyolcvanas évekre csitult el.

A vita, a szemléletmódok ütköztetése – mint mindig, ha jól csinálják – végül meghozta a megtisztító belátáson alapuló megismerést.

Ahogy Raymond Firth, egyik tanítványa írta, mindenki nézzen a saját lelkébe mélyen, és csak utána ítélkezzen. Kevesen mernek ilyen nyíltan saját maguk tükre elé állni.

Mások szerint ez a napló egy biztonsági szelep volt, ami segítette saját kultúrájának és korának, egyéni esendőségének csapdáit felismerni és intellektusával mindezen felülemelkedni.

Malinowski módszerének lényege, hogy egy sajátunktól eltérő kultúrát a bennszülöttek nézőpontjából kell megvilágítani, nem hozzánk képest. A naplója azonban őszinte nyíltsággal beszél arról, hogy mennyire nehéz ez időnként.

Különösen nehéz volt a 20. század elején, amikor ez a megközelítés nemhogy elvárás lett volna, de még nem is létezett. A fehér európai kultúrához képest minden csak lenézett vadság volt. Ahhoz, hogy a tolerancia, az empátia és nagylelkűség alapja a másik nézőpontjának megismerése legyen, Malinowski lelki pokoljárása kellett.

Hiszen még manapság is tapasztalhatjuk, hogy egy adott kultúrához tartozó akkor fogad el valakit, aki másféle, ha az hajlandó olyanná válni, amilyen ő. Olyan lesz a hite, a meggyőződése, az ízlése, a viselkedése, irányultsága, ami számára otthonos. Magához faragja, gondolván, így segít neki. Malinowskinak is köszönhetően az antropológiai szemléletmód túllépett ezen.

Mára nyugvópontra került ez a vita. A Nyugati Pacifikum argonautái és Malinowski személyes naplója egymás kiegészítői. Együtt adják meg egy kivételes emberi lélekküzdelem és a saját korán átlépő intellektuális felülemelkedés történetét.

Malinowski trónja emberi esendőségeivel együtt biztosan áll. Bizonyította, hogy a tolerancia, az empátia, a másik nézőpontjának megismerése és elismerése nem velünk született tulajdonság, ami egyesekben megvan, másokból hiányzik. Tudatos folyamat, intellektuális kihívás, tanulható és mindenki számára elérhető.

Nem az a szégyen, ha valakiről kiderül, hogy hibázó, törékeny ember. Mindenki az. Aki hajlandó saját lelkébe őszintén belenézni, mérlegre tenni a benne élő jót és rosszat, képessé válik mások megértésére is.

Ahogy Malinowski írta naplójában: „Végül is én is csak egy ember vagyok.”