Írta: YGergely
Danilo Kišsel találkozhattam
volna Párizsban. Barátaim látogatták meg, engem is hívtak, én mégsem mentem. Nagydumás,
duhajul ivó, nőket bűvölő sármos férfiként emlegették. Irtózom az óbégatva összeboruló
férfitársaságoktól, s nőket se bűvöljön sármosan más – helyettem.
Danilo Kiš Simon mágusát azonban nem győzöm újraolvasni. Remekműnek vélem,
főleg azért, mert nem tudom utolérni szélvész gyorsan bukfencező fantáziáját,
ravaszul elrejtett véleményét. Valószínűleg maga Kiš sem tudta utolérni, csak
kergette.
Azért (is) remekmű ez az
elbeszélés, mert mulatságosan és fenyegetően színeváltozó, mint valami élő
tenger.
Nehéz olyan olvasót elképzelni,
aki megmondaná, hogy Simon mágus szent-e vagy szélhámos. Mindenesetre röhögni valóan
gyűlöletes és szeretetre méltó.
Simon azzal hivalkodik, hogy
nagyobb csodákat tud tenni, mint Jézus. Csúfosan felsül vele. Megint prófétál,
s most valóban nagyobb csodákat tesz. Szent vagy csaló?
Játékos mókamester, szárnyalunk
vele a tehetség és a népámítás egén. De csont és koponyatörően zuhanunk vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése