¡ Arriba!

Írta: Inkabringa

Hozzászoktunk, hogy az esztrád színpadok bonvivánjai tökéletesek, ha nem tökéletesek, akkor tökéletes tánckar kíséri/takarja őket. Szimpla, elvárt, csöppet sem megrázó tökély ez.

Hálám és elismerésem mindazoknak, akik a maguk természetességében állnak színpadra. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez erősen műfajfüggő.

A Spanish Harlem Orchestra három bonvivánja minden esztrád sablonra rácáfol. Lenyűgözőek. Őket látva egyértelmű a definíció: egy férfinak se szépnek, se jónak, se fiatalnak nem kell lennie - elég, ha salsázni és szambázni tud.

Mindenki valamilyen és az épp elég érdekes. A hétköznapi ember a legizgalmasabb. Meggyőződése, hogy semmit nem tud, és semmi nem múlik rajta. Ezt igyekeznek is erősíteni benne. Pedig épp az ellenkezője igaz.

Mindenkinek van az a nagy, nehéz massza a fejében, ami miatt életünk első évében a két lábra állással és járni tanulással küzdünk. Használjuk az agyunkat bátran, a minta- és szabálykövetésen túl még sok mindenre jó.

A ’gondolkodás nélkül követem’ helyett a ’gondolkodva mérlegelem’ lehetne a hétköznapi ember 21. századi nagy megújulása.

A saját vélemény nagyobb kincs, mint az államkötvény.

Úgyhogy mindenki bátran gondolkodjon. És salsázzon. Vagy szambázzon. Vagy ahogy gondolja.