Déry és Makk

Írta: YGergely

Makk Károly – Visconti és Bo Widerberg társaságában – rendezői különdíjat kapott az 1971-es Cannes-i fesztiválon a Szerelem című filmjéért.

Az egyik zsűritag, Michele Morgan, a díjkiosztás után elmondta a rendezőnek, hogy nagyon meghatotta a film, különösen a színészek játéka. Melegen gratulál tehát, csak azt nem érti, s kicsit hiányolja is a magyarázatot, hogy miért van évekig börtönben a férfi szereplő, hiszen a Darvas Iván játszotta figuráról alig képzelhető el valamifajta bűntény… Ennyit értett akkor a Nyugat a Keletből.

A rendező Déry Tibor két elbeszélését ötvözte egyetlen forgatókönyvvé. (Szerelem; Két asszony). Irodalmi és történelmi tény, hogy az író saját sorsa szolgált modellül a novellákhoz.

Amikor 1957-ben, hatvankét évesen Déryt börtönbe zárták a forradalom alatti írásaiért, beszédeiért, édesanyja már nem remélhette, hogy fiát viszontlátja. Hallgatni kellett tehát arról, hogy fia börtönben van.

Déry felesége úgy döntött, hogy az író nem börtönben, hanem fontos munka miatt Amerikában tartózkodik. Rendszeresen hamisították anyjához írt leveleit, melyekben nagy amerikai sikereiről számol be.

                         

A matróna korú, német anyanyelvű anya valóban nem éri már meg fia szabadulását. Halálához közeledve saját gazdag múltjában él. (Az író és az anya levelezését kötetben is kiadták, Liebe Mutter! címmel.)

A filmbeli történet idejét, nagyrészt cenzurális okokból, megváltoztatták, nem a forradalom után játszódik. Makk művében az ötvenes évek elejét írják, s a hős (Darvas Iván) a Rákosi-korszak börtönéből szabadul amnesztiával. Az anya múltbeli emlékei olyan erősen különböznek a jelentől, mintha másik bolygón járnánk.

Az árnyéksávok és fénypászmák varázsát az egyik legnagyobb magyar operatőr, Tóth János kamerája teremtette meg. A legszebb tárgyak fekete-fehérben nála csodálhatók meg, de a tárgyak igazsága Makk és Tóth János számára természetesen nem valami szépelgően hamis szecessziós múltidézés jegyében fénylik fel.

Rácsok, korhadt lépcsők, fáradt arcok, vakolat-hullatta nagy falak, Szabad Nép, Kossuth-cigaretta, Terv-cigaretta, rútul kisszerű és szürke, fáradt „valamik”.

Mai nézője valamit megérez a múlt fenyegető erejéből, de abból is, hogy a fenyegető erő nem tud mindent elpusztítani. Ez a film – ha nem is megbékélést, de – békét sugárzott. Szólt más nyitott szívű nézőkhöz is szerte Kelet-Európában: Kieslowski egyik fiatalkori filmjében ott a Szerelem plakátja a főhős szobájában…

A Szerelem három nagyszerű színész, Darvas Iván, Törőcsik Mari, és a magyar filmen és színpadon évtizedek óta nem szerepelt Darvas Lili jutalomjátéka. Molnár Ferenc egykori felesége, a valahai Reinhardt-színésznő elképesztő finomsággal és erővel elevenít meg egy század eleji emlékekben élő idős nagypolgárasszonyt.

Az „időcsere” jelentéktelenné válik, a film képsorai így is az ’56-os forradalom leverése utáni megtorlás idejét sugározzák. Sőt, azt is mondhatjuk, a film készítésének 1970-es jelenére vonatkoznak.

Mint minden nagyon jelentős alkotás: mindig jelen idejű marad. Makk Szerelem című filmje mai film.