Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 8., péntek

"Era una vez..." Andalúziai kutya

Írta: YGergely



Az Andalúziai kutya filmnovellájának első szavai.
Jelentése: Egyszer volt…

„Pofon ütni a közízlést…” Művészi cél volt, vagy inkább életcél? A szürrealizmus hajnala előtt egy perccel, amikor az újítók még dadaistáknak hívták magukat – talán az utóbbi.

André Breton azonban piramis magasságba emelte az avantgárd értékeit.
André Breton
A szürrealizmus több, mint művészeti irányzat – világszemlélet, sőt életmód is, hirdette Breton. Ő maga sem értette talán szó szerint, az utcán nem lövöldözött találomra, mint olykor hirdette, a múzeumok gyűjteményeit nem rongálta meg, saját és mások könyvtárszobáit nem dúlta fel.

Szürrealista az lett, akit Breton annak elfogadott. Márpedig Breton – igazi pápaként, sőt kifürkészhetetlen szándékú Istenként alig fogad el valakit, aki nem járult előbb asztalához. A spanyol rendezőt nem ismerte, tehát ellenségesen fogadta.

A legenda szerint az Andalúziai kutya premierjén a Studio Ursulines-ben Buñuel a vászon mögött állt, zsebében kövekkel, hogy koppanóan véres csatát vívjon ellenzőivel.
Állítólag ebből semmi nem igaz, a harcra kész aragóniai a lemezjátszót kezelte a vászon mögött.

Breton és szürrealista köre botrányt csinálni ült be a mozi terembe az Andalúziai kutya bemutatóján.
A vetítés első perceiben Breton váratlanul jelt ad ugrásra kész társainak: tapsolni fognak. Buñuel szellemi társakra talál: Dalí és Garcia Lorca barátsága után nagyobb távlatú szellemi kalandok várják.

Kevés konfliktusa volt Bretonnal, de a szürrealisták őt is „perbe fogták”, mert az Andalúziai kutya forgatókönyvét közlésre engedte egy „burzsoá”, Gallimard-ék kiadásában megjelenő folyóiratnak.

Rábírták, hogy kérje vissza a kéziratot, és ha elkésett a visszavonással, legalább verje szét a nyomdai szedést. Majdnem megtette, feszítővassal indult a nyomdába, de a lap már a kioszkokban volt…

Végül Breton utasítására tiltakozást jelentetett meg, melyben kijelentette, hogy csak a Révolution Surréaliste című folyóiratban megjelent szövegét tekinti a magáénak.

A Gallimard-éknál közölt és a „hitelesen” publikált szöveg egyébként szó szerint azonos volt…




A "like-számláló" állítólag nem működik. Nem baj.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése