Írta: YGergely
Pirandellót megkergették itt valamikor.
Pirandellót megkergették itt valamikor.
Én kétszer futottam méltánylandó
gyorsasággal és kitartással Róma utcáin. Egyszer például futottam a Via
Giulián, de a másik irányba: nem a Ponte Sisto, nem a magyar Akadémia – hanem
az ellenkező vége felé.
![]() |
Via Giulia |
Ebbe az irányba senki nem szokott
futni, semmiféle turista, az olaszok meg egyáltalán nem. Ők ugyanis azért nem
szoktak, mert ők általában nem futnak siettükben; már a sietés maga
illetlenségnek számít, nemhogy a futás.
Én sem szoktam futni, de mert
félórás késésben voltam, ezért aztán… Tévesen gondoltam. A Biblioteca dell’Orologioban
a félórával azelőttre meghirdetett Pirandello-előadás természetesen el sem
kezdődött, és a hivatalos záráskor a könyvtár még tele volt olvasóval.
![]() |
Biblioteca dell’Orologio |
Pirandello-futásom közben
gondolkozhatok, sőt kérdezhetek talán.
Miért nincs nagy író a mai Itáliában?
Az olaszban Dante óta az őrületbe
hajló és metafizikába fegyelmezett beszédmód teljesen ismeretlen. Holott egy
ilyen mű teremtette az olasz nyelvet. Bár kérdés, hogy Dante igazán
metafizikus-e? Nekem nem: nekem a vallási gondolkodás illusztrátora. Hogy
megutáltathatják az olasz iskolásokkal! A kötelező olvasmányok metafizikája –
ez azért képtelenség…
![]() |
Dante |
Ha az etruszkok vagy a görögök
győznek ezeken a halmokon, hát most a római a világ legnagyobb irodalma.
A latin népek kultúrája tisztán
verbális, kivéve az olaszokét: az viszont nem verbális, hanem dallamos és
vizuális. Nincs igazabb közhely annál, hogy a talján géniusz dalol és
szobrászkodik.
Dante vadul fegyelmezett szigora
után olyan irodalom jön, melynek abszolúte nincs érzéke a metafizika iránt.
![]() |
Italo Calvino |
Pirandello óta egyetlen távlatos
író létezik itt, Italo Calvino, aki meg semennyire nem római, annyira sem, mint
a szicíliai Pirandello.
![]() |
Pirandello |
Rómában minden van, csak
túlvilági spiritualitás nincs, ezért Szent Péternek tényleg heroikusan
kétségbeesett gesztusa lett, bukásra ítélt kihívás, hogy ide plántálta, a
teljesen alkalmatlan talajba.
A gúnyos fecsegés, a bárdolatlan
humor: ez Róma spiritualitása, és akinek ez nem elég, az akár haza is mehetne,
ha nem volna itt maga a város, az Elsüllyedt Hajó – mert ez maga az
absztrakció, a gnózis, a végtelen spiritualitás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése