Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 13., szerda

Pirandello futása

Írta: YGergely


Pirandellót megkergették itt valamikor.

Én kétszer futottam méltánylandó gyorsasággal és kitartással Róma utcáin. Egyszer például futottam a Via Giulián, de a másik irányba: nem a Ponte Sisto, nem a magyar Akadémia – hanem az ellenkező vége felé.
Via Giulia
Ebbe az irányba senki nem szokott futni, semmiféle turista, az olaszok meg egyáltalán nem. Ők ugyanis azért nem szoktak, mert ők általában nem futnak siettükben; már a sietés maga illetlenségnek számít, nemhogy a futás.

Én sem szoktam futni, de mert félórás késésben voltam, ezért aztán… Tévesen gondoltam. A Biblioteca dell’Orologioban a félórával azelőttre meghirdetett Pirandello-előadás természetesen el sem kezdődött, és a hivatalos záráskor a könyvtár még tele volt olvasóval.
Biblioteca dell’Orologio
Pirandello-futásom közben gondolkozhatok, sőt kérdezhetek talán.

Miért nincs nagy író a mai Itáliában?

Az olaszban Dante óta az őrületbe hajló és metafizikába fegyelmezett beszédmód teljesen ismeretlen. Holott egy ilyen mű teremtette az olasz nyelvet. Bár kérdés, hogy Dante igazán metafizikus-e? Nekem nem: nekem a vallási gondolkodás illusztrátora. Hogy megutáltathatják az olasz iskolásokkal! A kötelező olvasmányok metafizikája – ez azért képtelenség…
Dante
Ha az etruszkok vagy a görögök győznek ezeken a halmokon, hát most a római a világ legnagyobb irodalma.

A latin népek kultúrája tisztán verbális, kivéve az olaszokét: az viszont nem verbális, hanem dallamos és vizuális. Nincs igazabb közhely annál, hogy a talján géniusz dalol és szobrászkodik.

Dante vadul fegyelmezett szigora után olyan irodalom jön, melynek abszolúte nincs érzéke a metafizika iránt.
Italo Calvino
Pirandello óta egyetlen távlatos író létezik itt, Italo Calvino, aki meg semennyire nem római, annyira sem, mint a szicíliai Pirandello.
Pirandello
Rómában minden van, csak túlvilági spiritualitás nincs, ezért Szent Péternek tényleg heroikusan kétségbeesett gesztusa lett, bukásra ítélt kihívás, hogy ide plántálta, a teljesen alkalmatlan talajba.

A gúnyos fecsegés, a bárdolatlan humor: ez Róma spiritualitása, és akinek ez nem elég, az akár haza is mehetne, ha nem volna itt maga a város, az Elsüllyedt Hajó – mert ez maga az absztrakció, a gnózis, a végtelen spiritualitás.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése