Írta: Inkabringa
A slágergyártó rádiózás honi felbuggyanásakor rögvest beláttam, én erre nem leszek jó közönség. Óránként többször elismételték ugyanabban a sorrendben a Top Hits slágereket, hogy tudjuk, mit kell szeretni.
A slágergyártó rádiózás honi felbuggyanásakor rögvest beláttam, én erre nem leszek jó közönség. Óránként többször elismételték ugyanabban a sorrendben a Top Hits slágereket, hogy tudjuk, mit kell szeretni.
Nem vagyok elég engedelmes ehhez,
és a monotónia tűrésem is küszöb alatti. Habár ismert az a népi mondás is, hogy
mindig annak van igaza, aki mikrofonba mondja.
Ekkoriban ömlöttek az olasz
slágerek is a rádióból. Olyanok voltak, mint egy habos torta vattacukorral a
tetején. Émelyítő volt ennyi ’felicita’.
Az olasz populáris zenének most
is ez a fő csapásiránya. Azonban a sok mámoros melódia közül olykor kiszűrődik
valami karcos idézőjel is.
Például, mikor valakiről azt
mondják, hogy ő az olasz Tom Waits, egy extrém talján
trubadúr.
Olyan „szerepek” ezek, mintha egy
shakespeare-i vígjátékban gomolyognának, ahol senki nem tudja ki kicsoda
valójában. Aztán mindenki magára és párjára talál, mi pedig nézőként elégedetten
hátradőlünk, hogy ennyi kínlódó kacifánt után végre helyére billen a világ: agyrémek helyett a valóság fényes derűje köszönt be.
A mi „shakespeare-i hősünk” a
világsajtó által a legokosabb és legkülöncebb olasz zenésznek tartott Vinicio
Capossela.
Már a neve is ingerdús. Az
olaszoknak könnyű, csupa dallam a nyelvük. Ha két olasz beszélget az utcán, az
olyan, mintha opera előadáson volnánk.
Capossela ízig-vérig olasz…
Született Hannoverben.
De olaszok a szülők, felmenők, és
kisded kortól Itáliában ringott a bölcső.
Bevezetésként ez a dala jól rímel
a mostani monszun-nyárra:
A „külhoniság” azonban mindig ott
bujkál benne. Tág horizonton nézi a világot, pláne, ha zenéről van szó. Az
olasz kommersz csak egy adalékanyag a blues, jazz, burleszk, kabaré, és
mindenféle nációjú folkzene egyvelegében.
Talán emiatt is szeretik Tom
Waits-hez hasonlítani, na meg közös bennük a gitáros Marc Ribot személye is,
aki a kilencvenes évek közepétől működik közre Capossela dalnokságában.
Capossela mindenből csippent egy
darabot a zenéjébe, ami csengve visszhangot hagy a fülében.
Írt már dalokat az orosz Viszockij ihletésére is.
Egy egész lemezt szentelt a görög
rembetikónak. A rembetiko és a morna az európai városi folklór gyöngyszemei. Nem
lomok - kincsek.
Capossela kiváló görög
rembetiko-zenészek közreműködésével készült Rebetiko
Gymnastas című albuma díszére válik minden lemezgyűjteménynek.
Mindezek ellenére Vinicio
Capossela muzikális gyökerei legmélyebben az olasz zenébe kapaszkodnak.
Természetes közege ez a zenei
nyelvezet, de pályája elejétől tudatosan kutatta eredőit, jellemzőit, még
társadalmi beágyazottságát sem feledve. Pasolini filmjei és az olasz folklór
egyformán érdekelték.
Capossela zenei vándor, dalszerző, de ír novellákat, könyvet, filmezik, koncertjei extrém-szürreális színházi előadások.
Egy extravagáns olasz trubadúr. Szövegei
nem sablonos slágervilágot tükröznek, hanem szellemes gondolatfutamok a
felicita-kommersz óceánjában.
Itálián kívül is csavarog a
világban, Európában, USA-ban, Kanadában koncertezik. Újabb hasonlóság Tom
Waits-szel, egyikük sem koncertezett még nálunk. Caposselát nagyságrendekkel
könnyebb lenne idecsalni, mint a nagy mágust. Nyilván az elsöprő népakarat
hiányzik hozzá.
Titka talán csak annyi, hogy élvezetes
hallgatni, miközben nem bambán andalít, hanem ironikus-empatikus szemlélődésre
késztet.
Capossela nem csak térben, hanem
időben is utazik a zenében.
Gyümölcsöző muzikális együttműködést
épített ki Mario Brunello gordonkaművésszel, aki körbekoncertezte már a világot
a leghíresebb kamara és szimfonikus zenekarokkal. Capossela társaságában a csellót
a különleges finomságú viola de gamba hangjával kiegészítve, nem kisebb
személyiség, mint Michelangelo Buonarroti verseit vezették a publikum elé.
(Ízelítő ITT hallható.)
A bemutató stílszerűen Firenzében
volt, a Dávid-szobor lábainál. Hiába, Capossela egy igazi teátrális olasz. Az előadás azonban nem silány kanavász lett, hatalmas elismerést hozott kül- és belföldön egyaránt.
Akit netán ez a sokféleség nem
győzött meg és továbbra is követeli a felicita-érzést, azt megnyugtatom, hogy
Vinicio Caposselának is bizonyosan ujjbegyében van a dolce vita.
Ezt a dalt még a Rai Uno is
beharapná, pedig oda már tényleg-igazán instant cukinak kell lenni.
E allora mambo!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése