Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 11., hétfő

Egy különc olasz dalnok

Írta: Inkabringa


A slágergyártó rádiózás honi felbuggyanásakor rögvest beláttam, én erre nem leszek jó közönség. Óránként többször elismételték ugyanabban a sorrendben a Top Hits slágereket, hogy tudjuk, mit kell szeretni.
Nem vagyok elég engedelmes ehhez, és a monotónia tűrésem is küszöb alatti. Habár ismert az a népi mondás is, hogy mindig annak van igaza, aki mikrofonba mondja.

Ekkoriban ömlöttek az olasz slágerek is a rádióból. Olyanok voltak, mint egy habos torta vattacukorral a tetején. Émelyítő volt ennyi ’felicita’.
Az olasz populáris zenének most is ez a fő csapásiránya. Azonban a sok mámoros melódia közül olykor kiszűrődik valami karcos idézőjel is.

Például, mikor valakiről azt mondják, hogy ő az olasz Tom Waits, egy extrém talján trubadúr.
Olyan „szerepek” ezek, mintha egy shakespeare-i vígjátékban gomolyognának, ahol senki nem tudja ki kicsoda valójában. Aztán mindenki magára és párjára talál, mi pedig nézőként elégedetten hátradőlünk, hogy ennyi kínlódó kacifánt után végre helyére billen a világ: agyrémek helyett a valóság fényes derűje köszönt be.

A mi „shakespeare-i hősünk” a világsajtó által a legokosabb és legkülöncebb olasz zenésznek tartott Vinicio Capossela.
Már a neve is ingerdús. Az olaszoknak könnyű, csupa dallam a nyelvük. Ha két olasz beszélget az utcán, az olyan, mintha opera előadáson volnánk.

Capossela ízig-vérig olasz… Született Hannoverben.
De olaszok a szülők, felmenők, és kisded kortól Itáliában ringott a bölcső.

Bevezetésként ez a dala jól rímel a mostani monszun-nyárra:
A „külhoniság” azonban mindig ott bujkál benne. Tág horizonton nézi a világot, pláne, ha zenéről van szó. Az olasz kommersz csak egy adalékanyag a blues, jazz, burleszk, kabaré, és mindenféle nációjú folkzene egyvelegében.

Talán emiatt is szeretik Tom Waits-hez hasonlítani, na meg közös bennük a gitáros Marc Ribot személye is, aki a kilencvenes évek közepétől működik közre Capossela dalnokságában.
Capossela mindenből csippent egy darabot a zenéjébe, ami csengve visszhangot hagy a fülében.
Írt már dalokat az orosz Viszockij ihletésére is.

Egy egész lemezt szentelt a görög rembetikónak. A rembetiko és a morna az európai városi folklór gyöngyszemei. Nem lomok - kincsek.

Capossela kiváló görög rembetiko-zenészek közreműködésével készült Rebetiko Gymnastas című albuma díszére válik minden lemezgyűjteménynek.
Mindezek ellenére Vinicio Capossela muzikális gyökerei legmélyebben az olasz zenébe kapaszkodnak.
Természetes közege ez a zenei nyelvezet, de pályája elejétől tudatosan kutatta eredőit, jellemzőit, még társadalmi beágyazottságát sem feledve. Pasolini filmjei és az olasz folklór egyformán érdekelték.

Capossela zenei vándor, dalszerző, de ír novellákat, könyvet, filmezik, koncertjei extrém-szürreális színházi előadások.
Egy extravagáns olasz trubadúr. Szövegei nem sablonos slágervilágot tükröznek, hanem szellemes gondolatfutamok a felicita-kommersz óceánjában.

Itálián kívül is csavarog a világban, Európában, USA-ban, Kanadában koncertezik. Újabb hasonlóság Tom Waits-szel, egyikük sem koncertezett még nálunk. Caposselát nagyságrendekkel könnyebb lenne idecsalni, mint a nagy mágust. Nyilván az elsöprő népakarat hiányzik hozzá.

Titka talán csak annyi, hogy élvezetes hallgatni, miközben nem bambán andalít, hanem ironikus-empatikus szemlélődésre késztet.
Capossela nem csak térben, hanem időben is utazik a zenében.
Gyümölcsöző muzikális együttműködést épített ki Mario Brunello gordonkaművésszel, aki körbekoncertezte már a világot a leghíresebb kamara és szimfonikus zenekarokkal. Capossela társaságában a csellót a különleges finomságú viola de gamba hangjával kiegészítve, nem kisebb személyiség, mint Michelangelo Buonarroti verseit vezették a publikum elé.
(Ízelítő ITT hallható.)
A bemutató stílszerűen Firenzében volt, a Dávid-szobor lábainál. Hiába, Capossela egy igazi teátrális olasz. Az előadás azonban nem silány kanavász lett, hatalmas elismerést hozott kül- és belföldön egyaránt.
Akit netán ez a sokféleség nem győzött meg és továbbra is követeli a felicita-érzést, azt megnyugtatom, hogy Vinicio Caposselának is bizonyosan ujjbegyében van a dolce vita.
Ezt a dalt még a Rai Uno is beharapná, pedig oda már tényleg-igazán instant cukinak kell lenni.
E allora mambo!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése