Keresés ebben a blogban

2014. augusztus 6., szerda

Aprócsendek Rómában

Írta: YGergely


Csend sehol sem hallható Rómában, maga a fogalom is csak a reneszánsz idején támadt fel görög, Róma-előtti álmaiból, de már a görögöknél sem becsülték oly sokra, mint tán régebben vagy ma.

Csendek viszont lappanganak Rómában, csak vadászni kell rájuk. Minden templom mélyén ott lapulnak a csendek a sötétben. Váratlanul kúsznak, ömlenek elő: a templomi csendek.

Villa Borghese: rég nincs csend, bőgve vágtató nagykamasz-hordák. Trevi-kút: karének-zúgás. Pantheon: burkus mise. Rémes csend: a Via Archimédén. Furcsa csend: öt óta körül az Aventino alatt.
Aventino
Aztán átadjuk magunkat a zajoknak. 

Emberi zajok: orrot szívnak és fújnak. Dúdolás: gyakori. Fütyülés: nagyon gyakori, éles vagy halk. Magában beszélés ritka. Mobilba beszélés: bármikor, mindig, bárhol. Vad, ordító veszekedés: valójában nem veszekednek, jóízű társalgás folyik. Kacagás: inkább szöveggel, mint önállóan. Káromkodás: a „porca miseria”, ez a legszebb, klasszikus, szelíd szó. Részeg danolászás: viszonylag ritka.

Pasolini Rómája véglegesen átalakult. A bádog-külvárosokat felszámolták, egyen-lakótelepeket húztak fel. A régi Garbatella azért nem tűnt el teljesen és véglegesen, mint nálunk a Krúdy-rajongóknak a Tabán vagy a régi Óbuda.
Pasolini: Mamma Roma - graffiti
A Monteverde utcái üresek és kihaltak: először azt hittem, csak mert vasárnap van, de kiderült, ezek az utcák máskor is kihaltak.

Pasolinit – tán csak ebben közös Fellinivel – a csend bénítja, kihalt utcákon megfagy a tehetsége. Nem hiszem, hogy jól érezné magát a kihalt Rómában, márpedig a város, minden elképzelésre és hiedelemre rácáfolva, nagyon sok helye nagyon sok időszakban furcsán kihalt és csendes.

Vannak Monteverde-csendek és Garbatella-csendek. Vannak Tevere-csendek. A Marmorata, ez a belső Üllői út is tud nagyon kihalt lenni, nemcsak az antik Rózsadomb, az Aventino.
Monteverde
Ha a zajos turista-áradást kivennénk, a Trastevere csendesebb lenne: egy magabüszke falu jóízű csendje honolna itt, és ez hiányzik nagyon.

De Róma legtöbb csendje valahogy kényszeres és természetellenes csend, az unalmasodás, a gyors autók csendje.

Két gépkocsi és három motorbicikli-különítmény között az utcák csendesebbek, mint a vízigótok óta bármikor.

A legérdekesebb csendek a hatalmasan zajos forgalmi központoknál bujkálnak: nagy ritkán egy-két pillanatig előjönnek, kék sugár, megfogni nem tudod. 
Garbatella





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése