Esterházy Péter ma 70 éves. Lenne…
Csaknem négy éve nincs már közöttünk. („Az idő – konkrétan – telt.”) Jobban mondva „mindenütt ott van, csak itt nincs”.
Fejből idézem sorait, bekezdéseit. Sokan mások is. Fáj, hogy a 70.
születésnapján a halálát sem kerülhetem meg. Rögzítenem kell, hogy „lenne”,
vagy így fogalmazni: 70 éve született. Ilyet akkor szoktunk leírni, ha 170 éve
született valaki.
Esterházy Péter hiányzik innen. Hiányzik nekünk. Az olvasóknak. Az
oktondi magyaroknak, akik úgy beleszédültünk ennek a nyelvnek elegánsan és
játékosan virtuóz „esterházys” gyönyörködésébe. Ő pedig az egész világban
gyönyörködött. Minden írása egy gyönyörködés a tökéletlen világban. Mert élni
jó, és az emberi porszem feladata, hogy másoknak is jobbá tegye. Ő jobbá tette
a világot. Tiszta ésszel és teljes szívvel. Ellenállhatatlan bájjal és nyelvi
játékkal tűzte tollhegyére a gyarlóságokat, hatalmi túlkapásokat, gőgös
korlátoltságokat. „Az ember vagy
bizonytalan, vagy diktatúra.”
Majd az irodalomtudomány elemzi és rendszerezi, újabb és újabb
összefüggésekbe állítva feltárja az életművét. „A szövegösszefüggések jönnek-mennek”. Ez így helyes.
Velünk maradnak a könyvei, írásai, a felolvasásainak rögzített
felvételei. És velünk marad a hiánya. A személyiségének és személyességének
hiánya. Esterházy Péter legfőbb eposzi jelzője a természetes életszeretet, az
„ontológiai derű”. Szívből és igazán, magától
értetődő természetességgel szeretett élni, és tudott szeretni. Neki
elhittem, hogy lehet ilyet ebben az országban. Még most is elhiszem.
Pezsgő életöröm. Szárnyaló intellektus. Elegáns humor. Virtuóz játékosság. A nyelv mint filozófia. Elbűvölő harmónia egy torz világban. Lazaság. Nagyvonalúság. Megalkuvás
nélküli szabad szellem, aki játékos bukfencekkel leplezte szellemi
függetlenségének bátorságát.
Esterházy Péter egy tünemény volt ebben az országban.
Haydn Esterházy Miklós herceg - Esterházy Péter egyik felmenője -
szolgálatában állt. A D-dúr csellóversenyt (No. 2) is Esterházy Miklós
zenekarának írta. Annak, aki nem ismeri Esterházy Péter írásait, azt javasolnám,
először hallgassa meg a III. (Rondo) tételt, és rögtön megérti/megérzi az Esterházy-könyvekből áradó
tüneményt. Ez a muzsika épp olyan, mint Esterházy Péter életműve.
Méltó tüneményes lelkének emlékéhez.
Kapcsolódó írás: Az olvasók egy éve - Esterházy Péter (Citátumok 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése