A magyar költészet napja - Citátumok 18

Írta: BikassyGergely és Inkabringa

Ma van József Attila születésnapja. A magyar költészet napja. Minden évben megünnepli az ország ezt a napot. Pedig nem kötelező. De jóleső. Talán az egyetlen ünnepünk, ami mindenkinek kedves, ami az egész országé. Már csak ezért is meg kell becsülnünk. A magyar költészet csodálatos gazdagságú. Nem tudtunk minden jelentékeny költőt idecitálni, s a megidézett költőktől sem tudtuk minden fontos sorukat idehozni. Egynémely önironikus szösszenetükből is citálunk a klasszikusan veretes sorok helyett. Lezárult életművekből idézünk, köztük vannak azok is, akiket nemrég vesztettünk el. Az élő kortárs költők írjanak ma is, és holnap is, újabb és újabb verseket. S ha valaki azt hinné nincs értelme, ez a nap is bizonyítja, hogy nagyon is van.

Ez a citátumgyűjtemény bepillantás a költőlétbe, a magyarországi lét milyenségébe, és töredék a magyar költészetből. A citátumokat József Attilával kezdjük és zárjuk. Ma 115 éve született.

Csak az olvassa versemet,

ki ismer engem és szeret,

mivel a semmiben hajóz

s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent

emberi formában

s szívében néha elidőz

a tigris meg a szelíd őz.

(József Attila)

„Tengerem ölelő karok

meleg homályú, lágy világa.

Eszem az ésszel fölfogott

emberiség világossága.”

(József Attila)

„Költő vagyok – szólj ügyészedre,
Hogy zabolázza vak dühét;
Írástudót hűbéri rendbe 
Préselni mégse volna szép.

Ne legyen országom kelepce,

Te meg hajbókoló cseléd;

S az elme művét szét ne szedje

Egy műkedvelő szárnysegéd."

(Térey János)

"Olyan az ország, mint a gyönyörű gyár

A Révész utca végén, kulcsra zárva.

Emlékszik, mint a játszótéri pázsit,

A felnőtt század kisgyermekkorára.

Egy rész téglából, egy rész műanyagból,

Kétholdnyi föld, világtól elhagyott.

Kemény művészet kell, hogy összetartsa

A gazdátlanul tengő anyagot."

(Térey János)

"Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.

Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:

vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,

szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,

mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

(Weöres Sándor)

"Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat

ki érti meg?

Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.

Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.

Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon."

(Weöres Sándor)

"Kordé nélkül könnyebb volna
bandulkolni a pokolba.
De kordém, a hozzám-kötött, 
ott csikorog a hátam mögött,
ócska páncél zörög rajta
s lándzsa, szablya mindenfajta,
melyet elhányt sok harc után
keresztény és mohammedán.

Majd ha kordém elvesztettem,
ebet fognak be helyettem
s engem a pokolba dobnak.
Ez volt rosszabb? az lesz rosszabb?
(Weöres Sándor)

"Tegnap már mintha írni kezdenék, Egészen a tollrágásig menék"

(Arany János)

"aki voltam, arra emlékeznetek legyen kedv és ne kötelesség dolga"

(Petri György)

„Ember vigyázz, figyeld meg jól a világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen,

hordozd szívedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.”

(Radnóti Miklós)

„Nem, gyönyörűm, a költészet kitartó és aprólékos önkivégzés”

(Orbán Ottó)

"A költészet nem társalgó-terem,

Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad."
(Petőfi Sándor)

"Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték."
(Ady Endre)

„s már átnéz rajtam a vers, mint gyerek a szülőn, idegenek közt él s nem foghatom fülön - s ha nem leszek: nos, e tükörbe költözöm”

(Csukás István)

„Egy kis nemlétismeret

így se, úgy se árthat.

Nevezzük a gyermeket

zen-szociológiának.

T.D.: angyalok, lovak,

madarak vagy medvék:

más is járt e név alatt,

író lét, meg nemlét.

És ha túl tény-mennyeken,

vagy eminnen köd földön:

ismerem, nem ismerem –

idejét ide-oda töltöm.”

(Tandori Dezső)

"béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen,
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!"
(Babits Mihály)

"És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni a szíve - 
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die."
(Pilinszky János)

József Attila versével zárjuk a költészet napi citátumokat. Ez egy teljes vers, nem idézet, a Szólt az ember. József Attila 19 évesen írta.

Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett,

Aztán azt mondta: Körtefa vagyok.

S gyökere lett a föld, dereka a magasság,

Lombja az ég

És körtét ettek a bogarak,

A madarak, az éhes csillagok.

Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,

Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.

És csörömpölő acélműhelyekben

Tűzre dobta a nagy hegyeket,

Hogy a halállal és az új időkkel

Száguldják meg a versenyt dübörögve

Szédítő, karcsú expresszvonatok.

Szólt az ember, szólt, megállt és elment

S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.