Coelho, Baricco, a giccs... és Hamvas Béla

Írta: YGergely


Egy országos napilap túláradóan méltatja Alessandro Baricco két új művét. Előítélet talán, de alig tudom elképzelni, hogy a két új mű döntően más minőségű lehessen, mint a világsikerű szerző eddigi művei. Baricco halkan belelépdel a giccs birodalmába, olvasói meg zajosan és örömmel követik. Nem baj, minden olvasónak legyen meg a szerzője. A még ismertebb és még ünnepeltebb Coelhonak szintén nagy és önmagát "műveltnek" tartó sok százezres olvasótábora van, és Coelhot "nagy írónak", netán "zseniálisnak" találják.

Alessandro Baricco

 

"Baricco zseniális" - ezt már a kultúrszemle egyik kommentelője írja, sőt, azt is írja, hogy Baricco valamely műve már azért sem lehet giccs-gyanús, mert Hamvas Béla meghatározása szerint "giccs az, amikor a szerző rosszhiszeműsége találkozik a befogadó alantas igényeivel".  "Aki pedig Bariccót rosszhiszeműnek tartja - folytatja a kommentelő - az nyilván semmit sem ért meg írásaiból."

Mindez felettébb érdekes - töprengek tovább most már én magam. Hamvas Béla életét és művét nagyra becsülöm, de a giccsnek fenti meghatározása nem igazán pontos. Póriasabban: nem jó, nem sikerült. (Már, ha a fenti, dőlt betűs meghatározás valóban Hamvastól származik - nem jutottam a nyomára - de szerzőségét cáfolni sem tudom.)

A "rosszhiszemű" minősítés és a szépirodalmi giccs törvényszerűnek vélt kapcsolatával van bajom. Ma az interneten elijesztő mennyiségben olvasható naiv-buta-érzelgős giccsvers: ezeknek ifjú vagy túlkoros klapancia-szerzői "rosszhiszeműek" volnának? És egyáltalán: bármilyen szépirodalomnak szánt alkotás (kísérlet, próbálkozás) lehet-e rosszhiszemű? Rosszhiszemű főképpen igazságot (hazugságot) hirdető tanítás, publicisztika, zsurnalizmus lehet, - sőt az sem mindig, csak, ha a szerző hazugságának vagy tévedésének tudatában oktat, nevel, tanít, prófétál: ha vakon hisz ostobaságaiban, lehet ugyanolyan kártékony és ostoba - de a nyelv és a fogalmak logikája szerint nem lehet "rosszhiszemű". A szépirodalom meg úgy általában is kizárja ezt a vádat. Egy irgalmatlanul rossz, nyálasan giccses rím-klapancia hogy lehetne rosszhiszemű, sőt! a klapancia rím-lihegő és ritmust, mértéket, ízlést nem ismerő szerzője is csupán más jellegű ténykedésekor lehet az, például hamis igehirdetéskor vagy az árvapénztár elsikkasztásakor. Bármely iszonytató (komikus) rossz giccslantolás, szerelem- és életsiratás közben nem lehet az.

Hogy mi a giccs, bevallom, ugyanúgy nem tudom, mint hogy "mi a művészet"... Több tucat dolgozat és könyv született már a giccsről, még "Giccslexikon" is létezik, elég szórakoztató. Definiálni azonban lehetetlen. Leginkább érezni kell.

Hamvas, mint mondom, egy véletlenül elém ugró komment révén került Baricco mellé. Hamvas Béla sem védelmemre nem szorul, sem támadni nem akarom. Ám nincs olyan zseni - és Hamvas legjobb lapjain inkább az, mint Baricco - nincs olyan, aki ne tévedne, vagy nem volna itt-ott felszínes. A Bariccoért lángoló hétvégi kultúrszemle és az iránta még inkább lángoló kommentíró a giccs ölelésében véletlenül találkozott a mi blogunk boncasztalán.

Egy azért biztos: nálunk jó ideig, talán soha nem lesz több szó Coelho vagy Baricco műveltségtől és nagy érzelmektől habzó kultúrregényeiről.