Írta: Inkabringa
Mától minden más. Háború van a szomszédos országban. Máris sokan meghaltak, tömegek menekülnek. A világ felkapta a fejét. Egyre másra ítélik el a háborús fellépést államok, szervezetek és magánszemélyek. Tegyük hozzá, hogy Oroszországban is. A Novaya Gazeta (nem épp kormánypárti) orosz újság két nyelven fog megjelenni, oroszul és ukránul, szolidaritást vállalva a megtámadott ukrán néppel. Lev Ponomarev, orosz emberjogi aktivista háborúellenes petíciót indított útjára, tiltakozva az ellen, hogy az orosz népre hivatkozva egy másik néppel szemben háborút indítsanak. Oroszország több pontján is tüntetnek a háborús agresszió ellen orosz emberek. Ismerve az ottani viszonyokat, ez komoly bátorságra vall.
Ugyanakkor tudom, hogy Oroszországban, kis hazánkban, és a világ minden pontján vannak olyanok, akiket egy erőskezű, karizmatikusnak és tévedhetetlennek hitt vezető ájult csodálatra késztet. Másokat (minket is) elborzaszt ez az embertípus, és az értük hevülés minimálisan meghökkentő.
Azt mondják, a 21. század – legalábbis eddig - a manipuláció, cinizmus és a szélsőséges érzelmek felkorbácsolásának kora. Én olykor úgy érzem, hogy az élveteg bambaság kora is. Kevés keresni valója van ilyen korban Immanuel Kantnak. De manapság a legcsodásabb passzió szembebringázni a közízléssel.
 |
| Immanuel Kant |
Immanuel Kant könyve, az Örök béke, 1795-ben jelent meg. Állítólag bestseller lett már az első kiadása. (Vajha mikor lesz Kant ismét bestseller?) Véres háborúk előzték meg a könyv megjelenését, és még véresebb háborúk követték – napjainkig. Babits Mihály az I. világháború végén fordította magyarra.
Kant az örök béke megteremtéséről írt, de nem langyos széplelkűségtől átitatva. Kant a 18. század gyermeke volt, ezért a következők irányították gondolatait: józan ész, racionalitás és logika. Abszurdum ilyesmit leírni a rajongva gyűlölködés és cinizmus korában.
A teljesség igénye nélkül szemezgessünk most ebből a könyvből.
Kant a könyv címét inkább szatirikusnak szánta, hiszen esze ágában sem volt vitatni, hogy a háború, a konfliktus, a torzsalkodás természetes része az embernek. A békét viszont tudatosan kell megteremteni. Az örök béke egy végtelenbe haladó folyamat, „mely lassanként megoldva, céljához egyre közelebb jő” – írta Kant.
Érdemes megszívlelni Kant gondolatát, mely szerint az örök béke egy távoli, talán soha el nem érhető cél, de törekedni rá minden emberi lénynek kötelessége.
A béke eléréséhez a legfontosabb az erkölcsös magatartás igényszintjének elérése és megtartása. Kant megkülönbözteti a moralizáló és az etikus politikust.
A moralizáló politikust mi is jól ismerjük. Ő az, aki mindent saját pitiáner hatalmi érdekei szerint tesz, de nemzeti érdekre hivatkozik. Megtesz valami súlyosan etikátlan dolgot, és utólag megmagyarázza vagy letagadja. Ellenségességet szít, majd önfeledten a zavarosban halászik.
Az etikus politikus az, akire sokan vágyunk. Aki képes az erkölcsöt összeegyeztetni a politikával. Önös hatalmi érdekeit nem helyezi országa, vagy tágabb nemzetközi környezete érdekei elé. Ahogy Voltaire megfogalmazta: „Nem a rendkívüli éleslátás teszi naggyá az államférfit, hanem a jelleme.”
Ennyi épp elég ahhoz, hogy legyintsen korunk gyermeke Kantra. Politikustól ilyet ne várjunk. Kant azért sokkal okosabb volt, mint sok, magát okosnak tartó korunk hőse, úgyhogy szánjunk rá még egy leheletnyi figyelmet. Nekünk, egyszerű honpolgároknak is útmutatást ad.
 |
| Kép: Philip McKay |
Kant nem hitt az emberi jóakarat győzedelmeskedésében. Úgy gondolta, kár erre várni. Hobbes „ember embernek farkasa” tételét nem vitatta. Sokkal célravezetőbbnek tartotta a józan ész térnyerését. Az etikus politika nem transzcendens erkölcsökre hivatkozva, csak a józan észre támaszkodva jöhet létre. Úgy tűnik, a mi korunk sem áll jól ebben a tekintetben. A hőbörgés és a cinizmus is akadálya a józan ész felülkerekedésének.
A józan ész és az erkölcs nem elvont fogalmak. Saját cselekedeteink alapján szerezhetünk róla tapasztalatot. Egyszerű a tanácsa: mindenki gondolja át, mit szólna hozzá, ha úgy bánnának vele, ahogy ő bánik másokkal. Ez már nem a magasztos morál terepe, hanem a józan észé.
Kant szerint az „örök békét” a világ országai közötti szabályozott kapcsolatrendszer hozhatja el. Ez nem egy hierarchikus világállam, de nem is az országok közötti kaotikus különalkuk sora (melyek megköttetnek és gyorsan szétfoszlanak).
Az az állam, amelyik háborúba kezd területszerző, önös hatalmi célok miatt, a jogra hivatkozik és a morál álcájába burkolózik. Egyetlen állam sem törhet be egy másik állam területére és nem igázhatja le. Ennek felfogásához nem kell Kantnak lenni. És így azt is könnyedén elfogadhatjuk tőle, hogy egyetlen állam sem saját birtoka az őt vezető politikusnak, így a nemzetközi kapcsolatokat sem intézheti saját ízlése és érdeke szerint.
Ugyanis az állam nem a politikai vezető tulajdona, hanem az országban élő „emberek társasága”. És az országban élő embereknek is tenniük kell azért, hogy ez valóban így legyen. Az a politikus, aki ezt figyelmen kívül hagyja, és saját ízlése és érdeke szerint intézi az állam ügyeit, Kant szerint despota. Egy despotának pedig legfőbb célja, sőt valóságos szenvedélye az ellenségkeresés. Persze ott van a fent említett moralizáló politika, amivel megmagyarázzák, hogy összes sötét, önérdekű üzelmük csakis a nép, a drága nép érdekeit szolgálja. Miközben nem akar szabad állampolgárokat látni az országban, csak hatalmi szónak engedelmeskedő alattvalókat.
 |
| Kép: Tommy Ingberg |
Minden államnak joga van a területi integritásához és a biztonságához. A nemzetközi béke feltétele tehát a független államok békés együttműködése, amikor semelyik állam nem akar olyan rosszat okozni más államnak, amelyet magára nézve nehezményezne.
A béke tehát szabad állampolgárokból álló szabad államok közötti szövetség révén érhető el. Ennek eléréséért pedig minden ország minden lakójának tevőlegesen tenni kell. Nem dőlhetünk hátra, mondván, egyszerű honpolgárként semmi ráhatásunk a dolgok menetére. A szabad államért és a békében élésért mindenkinek cselekednie kell.
Kant elméletének lényege, hogy a béke nem az emberiséget magával ragadó magasztos erkölcsi jó eljövetelét, hanem a háború elkerülését vagy megszüntetését jelenti. Egyszóval a béke a józan ész győzedelme.
 |
| Kép: Lee Miller |
