Kortársunk Shakespeare

Írta: Inkabringa


A világ azon része, amelyikre amúgy is mindenki figyel, tavaly ünnepelte William Shakespeare születésének 450. évfordulóját és jövőre emlékeznek meg halálának 400. évfordulójáról. Shakespeare azon ritka emberpéldányok között van, akinek felemlegetéséhez nincs szükség túlságos nagy felhajtásra.

Évszázadok óta divatban van. Egy egész brand épült rá, ami fényes siker, bármelyik marketinges megirigyelné. Örökké színpadon van, folyton filmre forgatják, állandóan idézik, személye körül szövevényes legendák burjánoznak, drámáit ismerik, elemzik, utánozzák, megtagadják, kifordítják, felfedezik, megkövezik, attól függően, hogy épp mit diktál a korszellem.

A szépírók évszázadok óta rajongják és jajongják egyszerre, mert Shakespeare meg az ókori görögök jóformán minden lényeges emberi konfliktust és érzést megírtak már.

Shakespeare kortársunk, jobban és mélyebben, mint némelyik valódi kortársunk. Kortársa volt az elmúlt évszázadoknak is. Nyilván a témái, az örök zagyva lélekörvény, a mindig jelenlevő emberi jellemek, a színpadra termettség stb. is közrejátszik ebben.

De a legfőbb oka annak, hogy örök kortárs tud maradni, a rugalmassága. A világra nyitott kíváncsiság, empátia és rugalmasság a legjobb emberi tulajdonságok. Az összes többi csak folyománya ezeknek. Shakespeare is tud valami ilyesfélét sugározni a műveiben: képes átlátni saját határain, átugrani önmagának és korának korlátait. Nem tűri a kanonizálást (mindig megpróbálják pedig), nem fél a „korba keveredéstől”, nem óhajt talapzatra mászni. Épp ezért minden korszak megtalálja benne a magára vonatkozó aktualitást. Az alkotók gyurmázzák, tekerik, forgatják kedvük szerint. Megbotránkozni csak az ízléstelenségen és tehetségtelenségen lehet, másként lekiált az ítész fejéről a vaskalap. Shakespeare sosem lesz elavult irodalmi anyag. Inspirál, piszkál, felkavar még most, a 21. században is.

Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kedvvel építenek rá a legifjabb nemzedékek és a legdivatosabb irányzatok is. A Shakespeare-darabok feldolgozásainak se szeri, se száma. Véletlenül se belekezdve egy vég nélküli felsorolásba, csak Leonard Bernstein West Side story-ját említem, amit a Rómeó és Júlia ihletett, és Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című drámáját, aminek alaptémáját a Hamlet adta. Mára már ezen művek is klasszikussá váltak.

Azt hiszem, a 20. század vége óta a rövidítés és tömörítés korát éljük. Az a jó, ami rövid. Egymondatos, vagy egyszavas, de még az sem fontos. Információk garmadája minél kisebb bizgentyűbe tárolva. Értéke annak van, ami célratörő, hatékony és hasznos – most, azonnal, rögvest. És a gyorsaság a legfontosabb, mert máris jön a következő nagy hatás – headline-stílusban. 

Shakespeare-nek meg sem kottyan ehhez alkalmazkodni. Világszerte nagy sikereket arat a Reduced Shakespeare Company, akik névadójuk sokrétű drámáit bámulatos humorérzékkel csonkolják néhány percnyi hosszúságúvá (ITT például). Nyomdokaikon haladva Magyarországon is nagy siker a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve). ITT egy kis ízelítő.

Elmondhatjuk, hogy a digitáliskor szereti és használja Shakespeare-t. Mike Young illusztrátor könyvborítókon ábrázolja Shakespeare drámáit hiper-minimalista eszközökkel.

Evan Roberts tervező grafikus a világirodalom legnagyobbjainak egy-egy mondatához készít digitális illusztrációt. Igazi 21. századi műfaj. Egyetlen mondat egyetlen képben.

Shakespeare annyira kortárs, hogy hiteles portréját is megalkották digitális művészek. Ha ma élne, talán így nézne ki a trendi, sikeres forgatókönyv- és drámaíró William Shakespeare.

Aki pedig azt hiszi, hogy Shakespeare-t manapság nem kell olvasni csak eladni, annak itt a cáfolat, hiszen egy T-shirt brandet építettek az ő idézeteire. Neve is van: Shirtspeare. Annyi butaságot írnak a pólókra manapság, ezt legalább érdemes elolvasni a metrón velünk szemben ülőről.

A virtuális világ is kegyeibe fogadta Shakespeare-t. Sikeres számítógépes játék épül drámáinak szereplőire. Virtuális fantáziát szikráztató ötlete a játéknak, hogy a drámák szereplői keverednek egymással, és Lady Macbeth megküzdhet Lear királlyal, vagy találkozhat Jago és III. Richard.

A mai kortárs angolszász írók sem mennek el Shakespeare mellett, fittyet hányva szellemének. Egyedülálló kezdeményezés a Hogarth Shakesperare project, melynek keretében az angol nyelvterület legsikeresebb írói újraalkotják saját stílusban, mai környezetben Shakespeare drámáit 2016-ra, halálának 400. évfordulójára. Jo Nesbo, a skandináv krimi világszerte ismert képviselője a Macbeth nyomdokain indul el. A kanadai Margaret Atwood a Vihart dolgozza át a mára. Gillian Flynn Gone Girl című regénye néhány éve igazi bestseller volt, David Fincher filmre vitte, nálunk is bemutatták Holtodiglan címen. Ő a Hamletet írja meg 21. századira.

Shakespeare még a társadalomtudományt is inspirálta, hiszen Erving Goffman Az én bemutatása a mindennapi életben (1959) című könyvében a szociálpszichológiában máig elismert elméletet fejtett ki. Kiindulópontja pedig Shakespeare egyik mondata volt az Ahogy tetszikből: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő. Fellép s lelép, s mindenkit sok szerep vár az életében.” Goffman szerint a társadalomban élő emberek szerepet játszanak azért, hogy társadalmi pozíciójuknak, státuszuknak egy adott szituációban meg tudjanak felelni. Az egyén legfőbb törekvése, hogy a róla alkotott képet kontrollálhassa és irányíthassa. Társadalmi viszonyrendszerek, elvárások, erkölcsi és viselkedési szabályok szerint élünk. Ha úgy vesszük, ez is egy szerep. Ha kimozdulunk a meghitt és biztonságos családi-baráti közegből, ahol önmagunk lehetünk, szükségünk van ezekre a szerepekre, mert általuk könnyebben boldogulunk a társadalmi térben. Goffman elméletéről egy szellemesen zanzásított animáció ITT megnézhető.

Shakespeare tehát kommersz és intellektuális, innovatív és tradicionális egyszerre. Nem is csoda, hogy 450 évesen is a csodájára járnak. Ha elég empatikus, nyitott és rugalmas lesz az emberiség, akkor újabb 450 év múlva is szertelen kortársiassággal ünneplik majd.