Zengem az érett férfiak dicséretét egy olyan
férfiúról szólva, aki a kortalanság legfőbb szimbóluma, hiszen már évszázadok óta
ámulatba ejti a világot és ez minden jel szerint évszázadok múlva is így lesz. A
vonzó urat úgy hívják, hogy William Shakespeare. A mondatot jelen időbe tettem,
pedig már a halála is négyszáz éve volt, de róla csak jelen időben lehet
beszélni. Nem kopik, nem romlik, gondolkodás nélkül utána fordulunk, a
sodrunkból kihoz, a vérünket pezsdíti még a 21. században is. Shakespeare örökké
fog élni. Ez négyszáz év távlatából már elég biztosnak tűnik.
Két évvel ezelőtt születésének
450. évfordulóját ünnepelte, idén halálának 400. évfordulójára emlékezik a
világ örömtelien sziporkázó szellemes ötletekkel Bangladestől Új-Zélandig,
Bulgáriától Botswanáig. Őrület, mi van e négyszáz éve halott íróember körül. Energiát,
vitalitást és kreativitást önt ennek a gubancos világnak minden pontjára úgy,
hogy még a halála évfordulóján is a pezsgő életigenlés jut eszünkbe. Úgy tűnik,
Shakespeare-t szeretjük mi mindenféle rendű-rangú, innen-onnani földi halandók,
nincs olyan pontja a világnak, hogy ne lenne erre ezernyi bizonyíték. Hónapok
óta nézegetem a világszerte Shakespeare-t ünneplő programokat, és a sokszínű
ötletsziporkákból szemezgetek most.
A titkot, hogyan tud Shakespeare máig
mindenkit meghódítani, sokan kutatták. Sommásan mondhatjuk, hogy a 16-17.
századi kortársainak 90%-a analfabéta volt, míg 21. századi kutatói életük
90%-át olvasással töltik, és e két merőben eltérő csoportot Shakespeare
csodálata köti össze. Ez a nagy titok. Megírta az emberi természet koroktól
független színe-fonákját. Élesen és velőig hatóan. Bosszú, hatalomvágy, hiúság,
féltékenység, intrika, becsület, nagylelkűség, hűség, bölcsesség, naivitás és okosság, komikus
és tragikus, mesés és valóságos van a műveiben kortalanul és rugalmasan. Ezért
tud évszázadok óta élő maradni és ezért nem vált porlepte, karót nyelt
bálvánnyá. Nem hinném, hogy ezt előre eltervezte, az ilyesmi nem is megy
erőltetve. Bármily jó receptnek tűnik, keveseknek sikerült ez a bravúr, már ha
egyáltalán sikerült ez rajta kívül valakinek.
Ezért van, hogy 2016-ban akadémikusok
és rapperek, veretes színházi műhelyek és manga stúdiók, öregek és fiatalok, könyvtárnyit
író-olvasó tudósok és emojikkal üzenő tinédzserek ünneplik Shakespeare-t. A PIP (Passion in Practice) Shakespeare Ensemble workshopjaival a
tinédzsereknek segít a 17. században meghalt Bárd mondatait, színdarabjainak
jellemeit értelmezni. Hogy tudják a fiatalok, ha csak egyetlen szót írnak a
Twitterre, azt hogy ’amazing’, ezt William Shakespeare-nek köszönhetik (sok
máig használt szónak ő az atyja). Rómeó és Júlia még mindig hat a fiatalokra,
ahogy Macbeth boszorkányai is. Csak a szavakat kell közelebb hozni az emojik
világához, csak a darabjai által kiváltott érzelmeket kell 21. századi mederbe
terelni.
Akala, aki a hip-hopnak és a
rapnek nem csak előadója, hanem afféle teoretikusa is, tíz évvel ezelőtti
dalának címe Shakespeare. Akala alapította a The Hip-hop Shakespeare Company-t, hogy feltárja a 21. századi „bárdok”, vagyis a
rapperek és Shakespeare szövegei közötti társadalmi-kulturális-nyelvi
párhuzamokat. Szellemes produkciók és eszmefuttatások terepe ez. Akala egyik
előadásán arra kérte a hallgatóságát, hogy az idézett sorok alapján mondják
meg, hogy rap-szöveget vagy Shakespeare-t hallottak-e. Nem mindig jöttek rá a
megoldásra, bár az is lehet, hogy sem a rapet, sem Shakespeare-t nem ismerték.
Akala szerint, a rapperek és Shakespeare közötti hasonlóság alapja az orális (szóbeli)
kultúra hagyományaira vezethető vissza: a hanglejtés, a ritmus, a befogadást
segítő prozódia a rapben és Shakespeare szövegeiben is nagyon fontos elem. Az
előadás ITT meghallgatható.
A fiatalok körében világszerte
népszerű manga is megtalálta az útját a sok száz éves poétához. Shakespeare még
holtában sem zárkózik el az újdonságoktól. A sikeres manga rajzolók egész sorozatot indítottak útjára Shakespeare drámái alapján, a kritikusok és
a közönség elismerésétől övezve.
Shakespeare meseszerű
történeteiben olyan kemény társadalomkritikát írt meg, amibe a mai napig belerendülünk.
Ez nyilván azt is jelzi, hogy az emberiségnek sem túllépni, sem felülemelkedni
nem sikerült kicsinyes akarnokságain. Talán azért is örök Shakespeare, mert az
emberi aljasság és sebezhetőség sosem változik. Ebben jártas szakemberek Shakespeare
drámáit alapul véve workshopokat tartanak csúcsmenedzsereknek (sőt
politikusoknak) a hatalom- és pozíciószerzés módozatairól és annak lélekromboló
árnyoldalairól. Macbeth, Jago, III. Richárd – van mit okulni belőlük.
A színház Shakespeare igazi
otthona. Britanniából Kabulba ment egy színtársulat nem egyébért, mint Shakespeare
Hamletjét játszani. Bangladesben a Dhaka Theatre 2012-ben
a Vihart, idén a Rómeó és Júliát adta elő. A különlegességét az
adja az előadásaiknak, hogy mozgásukban korlátozottak is játszanak a társulatban.
A kritikusok és nézők szerint Prospero vívódása vagy a két fiatal veronai
szerelmes tragikus története kerekesszékben előadva is elsöprő hatású.
Érdekes kísérlet helyszíne volt Dubai,
ami nem feltétlenül a nyilvános kulturális eseményeiről híres hely, de
Shakespeare szelleme még ott is hat. Egy formabontó előadás keretében ők is a
Rómeó és Júliát vitték színre. Dubai fő kulturális központja, a Dubai
Community Theatre & Arts Centre (DUCTAC) adta a helyszínét a
Constellation Theatre Company előadásának. A Romeo+Juliet interaktív
előadás, a közönség már az épületbe lépve szereplővé vált, a bálban valódi
lakomát szolgáltak fel és bollywoodi zenére lehetett táncolni. A közönség egy
része zöld, a másik vörös maszkot kapott, és ebben követték végig az
eseményeket. Hisz a lényeg a civódás, megosztottság, ellenségkép, nem árt, ha a
közönség a saját bőrén tapasztalja meg, milyen ezt megélni. Egyik teremből a
másikba sétálva követték végig a tragédiába forduló eseményeket.
Még a párizsi Comédie Française is online közvetítést adott, a Rómeó
és Júliát streamelhette a világpublikum. A
Spymonkey társulata a The Complete Death című előadásban a
Shakespeare drámák számtalan halálnemét veszi sorra a bohóckodás és az abszurd
fekete komédia keverésével. Botswanában diákok, művészek, írók, zenészek, rapperek
legalább százan közös produkcióban éltették a négyszáz éve halottat. Ezek után
ki hiszi el neki, hogy nem elég eleven?
Britannia patinás színházai nem
győznek hódolni a Bárd előtt, én most mégsem a nagy-nagy híres teátrumokat
említem, hanem egy olyan különleges színházat, ami alapításakor először
Shakespeare-t játszott. Ez a Minack Theatre, amiről már írtam a blogban korábban. Nincs az a turista- vagy adóparadicsom, amivel érdemes lenne
felcserélni azt az élményt, amikor egy gránitszikla tetején Shakespeare
mondatait hallhatjuk, és szemben ott zúg az óceán. Idén három
Shakespeare-darabot is előadnak más-más társulatokkal, a Téli mesét, az Ahogy
tetsziket és a Szentivánéji álmot.
Ezer és egy formája, ötlete van
Shakespeare ünneplésének. Egymást érik a fesztiválok, előadások, kirándulások, kiállítások,
az érdeklődők végig járhatják Shakespeare életének helyszíneit, alhatnak az
ágyacskájában, ihatnak a pohárkájából, nyomon követhetik százezerféleképpen
értelmezett drámáit, szonettjeit fotón, mozgóképen, performanszon, színházban,
pajtában, a szabadban és a föld alatt, online és offline, könyvekben, appokon,
videojátékon – mindenhol Shakespeare köszön vissza. Meg kell hagyni, nem
unalmasan, nem érezzük, hogy elég már belőle, sőt, lenyűgöző, micsoda eredeti ötletekre
inspirálja még most is a világot. Ha az emberiség ennyire szellemes és nyitott is tud
lenni, miért viselkedik korlátolt és otrombán agresszív tökfilkóként? Könnyű
Shakespeare-nek, ő a választ már a 17. század óta tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése