Keresés ebben a blogban

2016. május 28., szombat

Ó, William

Írta: Inkabringa



Zengem az érett férfiak dicséretét egy olyan férfiúról szólva, aki a kortalanság legfőbb szimbóluma, hiszen már évszázadok óta ámulatba ejti a világot és ez minden jel szerint évszázadok múlva is így lesz. A vonzó urat úgy hívják, hogy William Shakespeare. A mondatot jelen időbe tettem, pedig már a halála is négyszáz éve volt, de róla csak jelen időben lehet beszélni. Nem kopik, nem romlik, gondolkodás nélkül utána fordulunk, a sodrunkból kihoz, a vérünket pezsdíti még a 21. században is. Shakespeare örökké fog élni. Ez négyszáz év távlatából már elég biztosnak tűnik.
Két évvel ezelőtt születésének 450. évfordulóját ünnepelte, idén halálának 400. évfordulójára emlékezik a világ örömtelien sziporkázó szellemes ötletekkel Bangladestől Új-Zélandig, Bulgáriától Botswanáig. Őrület, mi van e négyszáz éve halott íróember körül. Energiát, vitalitást és kreativitást önt ennek a gubancos világnak minden pontjára úgy, hogy még a halála évfordulóján is a pezsgő életigenlés jut eszünkbe. Úgy tűnik, Shakespeare-t szeretjük mi mindenféle rendű-rangú, innen-onnani földi halandók, nincs olyan pontja a világnak, hogy ne lenne erre ezernyi bizonyíték. Hónapok óta nézegetem a világszerte Shakespeare-t ünneplő programokat, és a sokszínű ötletsziporkákból szemezgetek most. 

A titkot, hogyan tud Shakespeare máig mindenkit meghódítani, sokan kutatták. Sommásan mondhatjuk, hogy a 16-17. századi kortársainak 90%-a analfabéta volt, míg 21. századi kutatói életük 90%-át olvasással töltik, és e két merőben eltérő csoportot Shakespeare csodálata köti össze. Ez a nagy titok. Megírta az emberi természet koroktól független színe-fonákját. Élesen és velőig hatóan. Bosszú, hatalomvágy, hiúság, féltékenység, intrika, becsület, nagylelkűség, hűség, bölcsesség, naivitás és okosság, komikus és tragikus, mesés és valóságos van a műveiben kortalanul és rugalmasan. Ezért tud évszázadok óta élő maradni és ezért nem vált porlepte, karót nyelt bálvánnyá. Nem hinném, hogy ezt előre eltervezte, az ilyesmi nem is megy erőltetve. Bármily jó receptnek tűnik, keveseknek sikerült ez a bravúr, már ha egyáltalán sikerült ez rajta kívül valakinek.
Ezért van, hogy 2016-ban akadémikusok és rapperek, veretes színházi műhelyek és manga stúdiók, öregek és fiatalok, könyvtárnyit író-olvasó tudósok és emojikkal üzenő tinédzserek ünneplik Shakespeare-t. A PIP (Passion in Practice) Shakespeare Ensemble workshopjaival a tinédzsereknek segít a 17. században meghalt Bárd mondatait, színdarabjainak jellemeit értelmezni. Hogy tudják a fiatalok, ha csak egyetlen szót írnak a Twitterre, azt hogy ’amazing’, ezt William Shakespeare-nek köszönhetik (sok máig használt szónak ő az atyja). Rómeó és Júlia még mindig hat a fiatalokra, ahogy Macbeth boszorkányai is. Csak a szavakat kell közelebb hozni az emojik világához, csak a darabjai által kiváltott érzelmeket kell 21. századi mederbe terelni.

Akala, aki a hip-hopnak és a rapnek nem csak előadója, hanem afféle teoretikusa is, tíz évvel ezelőtti dalának címe Shakespeare. Akala alapította a The Hip-hop Shakespeare Company-t, hogy feltárja a 21. századi „bárdok”, vagyis a rapperek és Shakespeare szövegei közötti társadalmi-kulturális-nyelvi párhuzamokat. Szellemes produkciók és eszmefuttatások terepe ez. Akala egyik előadásán arra kérte a hallgatóságát, hogy az idézett sorok alapján mondják meg, hogy rap-szöveget vagy Shakespeare-t hallottak-e. Nem mindig jöttek rá a megoldásra, bár az is lehet, hogy sem a rapet, sem Shakespeare-t nem ismerték. Akala szerint, a rapperek és Shakespeare közötti hasonlóság alapja az orális (szóbeli) kultúra hagyományaira vezethető vissza: a hanglejtés, a ritmus, a befogadást segítő prozódia a rapben és Shakespeare szövegeiben is nagyon fontos elem. Az előadás ITT meghallgatható.

A fiatalok körében világszerte népszerű manga is megtalálta az útját a sok száz éves poétához. Shakespeare még holtában sem zárkózik el az újdonságoktól. A sikeres manga rajzolók egész sorozatot indítottak útjára Shakespeare drámái alapján, a kritikusok és a közönség elismerésétől övezve.
Shakespeare meseszerű történeteiben olyan kemény társadalomkritikát írt meg, amibe a mai napig belerendülünk. Ez nyilván azt is jelzi, hogy az emberiségnek sem túllépni, sem felülemelkedni nem sikerült kicsinyes akarnokságain. Talán azért is örök Shakespeare, mert az emberi aljasság és sebezhetőség sosem változik. Ebben jártas szakemberek Shakespeare drámáit alapul véve workshopokat tartanak csúcsmenedzsereknek (sőt politikusoknak) a hatalom- és pozíciószerzés módozatairól és annak lélekromboló árnyoldalairól. Macbeth, Jago, III. Richárd – van mit okulni belőlük.

A színház Shakespeare igazi otthona. Britanniából Kabulba ment egy színtársulat nem egyébért, mint Shakespeare Hamletjét játszani. Bangladesben a Dhaka Theatre 2012-ben a Vihart, idén a Rómeó és Júliát adta elő. A különlegességét az adja az előadásaiknak, hogy mozgásukban korlátozottak is játszanak a társulatban. A kritikusok és nézők szerint Prospero vívódása vagy a két fiatal veronai szerelmes tragikus története kerekesszékben előadva is elsöprő hatású.
Érdekes kísérlet helyszíne volt Dubai, ami nem feltétlenül a nyilvános kulturális eseményeiről híres hely, de Shakespeare szelleme még ott is hat. Egy formabontó előadás keretében ők is a Rómeó és Júliát vitték színre. Dubai fő kulturális központja, a Dubai Community Theatre & Arts Centre (DUCTAC) adta a helyszínét a Constellation Theatre Company előadásának. A Romeo+Juliet interaktív előadás, a közönség már az épületbe lépve szereplővé vált, a bálban valódi lakomát szolgáltak fel és bollywoodi zenére lehetett táncolni. A közönség egy része zöld, a másik vörös maszkot kapott, és ebben követték végig az eseményeket. Hisz a lényeg a civódás, megosztottság, ellenségkép, nem árt, ha a közönség a saját bőrén tapasztalja meg, milyen ezt megélni. Egyik teremből a másikba sétálva követték végig a tragédiába forduló eseményeket.
Még a párizsi Comédie Française is online közvetítést adott, a Rómeó és Júliát streamelhette a világpublikum. A Spymonkey társulata a The Complete Death című előadásban a Shakespeare drámák számtalan halálnemét veszi sorra a bohóckodás és az abszurd fekete komédia keverésével. Botswanában diákok, művészek, írók, zenészek, rapperek legalább százan közös produkcióban éltették a négyszáz éve halottat. Ezek után ki hiszi el neki, hogy nem elég eleven?

Britannia patinás színházai nem győznek hódolni a Bárd előtt, én most mégsem a nagy-nagy híres teátrumokat említem, hanem egy olyan különleges színházat, ami alapításakor először Shakespeare-t játszott. Ez a Minack Theatre, amiről már írtam a blogban korábban. Nincs az a turista- vagy adóparadicsom, amivel érdemes lenne felcserélni azt az élményt, amikor egy gránitszikla tetején Shakespeare mondatait hallhatjuk, és szemben ott zúg az óceán. Idén három Shakespeare-darabot is előadnak más-más társulatokkal, a Téli mesét, az Ahogy tetsziket és a Szentivánéji álmot.
Ezer és egy formája, ötlete van Shakespeare ünneplésének. Egymást érik a fesztiválok, előadások, kirándulások, kiállítások, az érdeklődők végig járhatják Shakespeare életének helyszíneit, alhatnak az ágyacskájában, ihatnak a pohárkájából, nyomon követhetik százezerféleképpen értelmezett drámáit, szonettjeit fotón, mozgóképen, performanszon, színházban, pajtában, a szabadban és a föld alatt, online és offline, könyvekben, appokon, videojátékon – mindenhol Shakespeare köszön vissza. Meg kell hagyni, nem unalmasan, nem érezzük, hogy elég már belőle, sőt, lenyűgöző, micsoda eredeti ötletekre inspirálja még most is a világot. Ha az emberiség ennyire szellemes és nyitott is tud lenni, miért viselkedik korlátolt és otrombán agresszív tökfilkóként? Könnyű Shakespeare-nek, ő a választ már a 17. század óta tudja.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése