Írta: Inkabringa
Ilyenkor télen olykor-olykor, hébe-hóba megcsodálhatjuk a hóesést. A hópelyhek különleges képződmények, mert állítólag nincs két egyforma közöttük. Olyanok, mint az emberek. Fogalmam nincs, hogy a hópelyhek kategorizálásában hol tart a tudomány. Azt viszont tudom, hogy az „ahány, annyiféle” emberiséget a legkülönfélébb módon csoportosítják mióta világ a világ.
Egyike volt az emberi kultúrák és minták elemzőinek a ma 120 éve született Margaret Mead. Elképesztő életművet hagyott hátra, elképesztő viták kísérték életében és azután is. Meadről minden antropológus tanul, olvassa a könyveit és a róla szóló könyveket is. Egy antropológus, aki nőként vágott bele a férfiak uralta tudományos életbe az 1920-as években, és haláláig, 1978-ig, fáradhatatlan tudományszervezőként és népszerűsítőként, témafelvetőként, tabudöntögetőként, provokátorként és humanistaként borzolta a kedélyeket és keverte fel az állóvizet.
 |
| Margaret Mead (1901-1978) |
Margaret Mead korának leghíresebb és egyben legvitatottabb antropológusa volt. Így jellemezte őt Clifford Geertz 1989-ben írt tanulmányában. Az egyik legszebb emlékezés ez az írás Meadre. Szép és igaz írás, vagyis szépen megírt igazság van benne.
Mead nagyon régen született és nagyon régen halt meg, de még most is hivatkozási alap minden tévedése és minden eredménye. A kulturális antropológia fejedelemasszonya, akit Méhkirálynőnek is neveztek. Ükmamája a mai antropológusoknak. Az ő úttörése messze a tudomány keretein kívül is hat a mai életünkre.
Franz Boas tanítványa volt, 23 évesen önfejű dacossággal önálló terepmunkára ment Szamoa szigetére. Kilenc hónapos terepmunkája után két könyvet írt Szamoáról. A Coming of Age in Samoa figyelmet keltett, és élete végéig viták kereszttüzébe állította, sőt még halála után is. Életében a szexualitás ilyetén nyílt tárgyalása borzolta a kedélyeket, majd Mead halála után, 1983-ban Derek Freeman egy könyvben vitatta Mead tudományos módszereit. Ez egyébként nem kivételes a kulturális antropológiában, a reflektív és kritikus látásmód gyakorta felülírja a bálványimádást.
Margaret Mead két végén égette a tudomány gyertyáját. Fáradhatatlanul kutatott, tanított, organizálta a tudományos szervezeteket, megállás nélkül írt könyvet, tanulmányt, cikket, kiáltványt és levelet. Televízióban, rádióban, utcán, iskolában és ott, ahol épp volt, népszerűsítette az antropológiai szemléletet. Saját korának egyik médiaszemélyiségének számított. (Bárcsak most is lenne egy ilyen.) Szamoa után kutatott Új-Guineán és Balin is, összesen hat évet töltött terepmunkával az életpályáján, amivel a rekorderek között tartják számon. Tanított többek között a Columbia Egyetemen, a Stanfordon és a Yale-en, 28 díszdoktori címet kapott szerte a világban. Elnöke volt jóformán valamennyi antropológiai tudományos társaságnak. Évtizedekig folytatta múzeumi munkáját (American Museum of Natural History, New York). Egy félévszázados életműbe is alig fér bele ennyi minden.
Meadnek van néhány máig ható nagy eredménye. Bátorítást adott a vizuális antropológia fejlődéséhez, a fotót és a filmet az antropológiai kutatás elfogadott módszerévé tette. Mindmáig egy dokumentumfilm fesztivál viseli a nevét New Yorkban (Margaret Mead Film Festival), aminek az eltérő kultúrák és embercsoportok bemutatása és az ellentétek oldása a célja. Élen járt az alkalmazott antropológia kiterjesztésében is, mert meggyőződése volt, hogy az antropológusnak, tudása révén, felelőssége és lehetősége van az emberek közötti egyenlőtlenségek és meg nem értések feloldásában. A pályakezdő alkalmazott antropológus kutatóknak adott díj 1979 óta Margaret Mead nevét viseli (Margaret Mead Award). A humanitárius tevékenység egész életének motorja lett. Tulajdonképp a tudományos ténykedését és tudománynépszerűsítő munkáját is ez hatotta át. Halálos ágyáról is egy nemzetközi gyermeksegítő szervezetnek kért támogatást az amerikai elnöktől.
Geertz megírt egy személyes emléket, amikor feleségével egy balinéz faluban volt terepmunkán. Épp egy temetési szertartást vizsgáltak. Egy domb tetejére vonult a menet. Geertz állt lent, a felesége a domb tetején. Egyszer csak szétvált a tömeg, és ott állt botjára támaszkodva Margaret Mead. Egy küzdelmes terepmunka kellős közepén megjelenik egy ekkora tekintély - ez csak látomás lehet. Geertz annyira megdöbbent (talán meg is ijedt), hogy előbb felrohant a feleségéhez, hogy megerősítse, nem hallucinál, és csak utána köszöntötték Meadet. Aztán Mead elvitte őket egy helyi műkereskedőhöz ebédre. Bár akkoriban épp az európaiakat igyekeztek kitessékelni a szigetről (úgy általában a nyugati fehér embert), ők Mead révén mégis csodálatos beszélgetéshez és hasznos információkhoz jutottak.
A nők társadalmon belüli helyzete, férfi és nő kapcsolata, a gyermekek helyzete és nevelése, a rasszizmus, a mentális egészség, a generációs szakadék, a harmadik világ egyenlőtlen helyzete is örök témája maradt Margaret Meadnek. Az a nő volt, aki egy végtelenül férfiközpontú és patriarchális világban tudott saját tudományos utat törni, és saját látásmódot mutatni.
Voltak tévedései, melléfogásai, rossz értelmezései. (Ahogy más tudósoknak is.) Annyi mindent csinált egyszerre, hogy óhatatlan volt a hibázás lehetősége. A szenvedélyessége olykor elsodorta. De élete végéig bátran és őszintén állt elő addig nem tárgyalt témákkal és szemléletmódokkal, és vezette be azokat a tudományos diskurzusba. Egyike volt a tabudöntögetőknek, aki jótékonyan felrázta a beszáradt és magával elégedett akadémizmust. Margaret Mead egész életét az antropológiának szentelte hévvel, ésszel, lelkesedéssel és sosem apadó energiával. Clifford Geertz szerint bámulatba ejtő, és hálásak lehetünk érte, hogy Margaret Mead valaha létezett.
Kapcsolódó korábbi bejegyzések - Az antropológia mesterei:
Egy Kopernikuszról - Franz Boas
A sátorverő - Bronislaw Malinowski
A debatter - Claude Lévi-Strauss
Szimbólumok mesterasszonya - Mary Douglas
Aki életet vitt a tudományba - Victor W. Turner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése