Suppli - húsvétra is...

Írta: YGergely

Annyit tudtam az olasz konyháról, mint a turisták, mint más magyarok. Spagetti, makaróni, pizza, ezzel aztán kész, később jött még a lasagne meg a ravioli. 

Egyik sem igazi római étel, és mindkettővel előfordul, hogy nem csinálják jól. A Risorgimentón egy rokonszenves gyorsétteremben olcsó pénzért felejthető minőségben szervírozták, de nekem tetszett, épp ezért tetszett: végre rosszat ehetem Rómában, nemcsak olcsót és tűrhetőt, hanem olyan igazán semmilyen ízűt, ami minden bennszülöttel is előfordul, ha sietős helyre sietősen beül.

Lasagnét véletlenül huszonöt éves koromban ettem nagyon jót a genovai kikötőnél (a kikötő le volt zárva, a kőfal miatt csak a nagy hajók kéménye látszott), egyszerű állóbüfében. 

Nagy zavaromra a pincér átszaladt borért a szomszéd borozóba, úgy hozta át nekem, farmeros csórónak, magától értetődően hozta, és akkor hasított belém először ugyanaz, mint majd Párizsban bármelyik zöldségpiacon, főleg a Rue de Bucin: hogy nemcsak a legyőzhetetlen nácizmussal és bolsevizmussal van baj Magyarországon, hanem azzal is, hogy sehol semmikor egyetlen pincér sem fog átszaladni a szomszéd borozóba egy pohár borért. 

Supplì – először visszatérve Rómából, hiába kerestem bármilyen szakácskönyvben, holott Rómában minden vendéglő előtt hosszan olvastam a kirakott étlapot, de supplì? Fel sem tüntették, mint a szégyellni való cselédlányt, a család rokon lányát, aki felszolgálhat, de azért nem kell vele büszkélkedni.

A legelegánsabbak még a bruschettát sem tüntették fel… a bruschettát, ami nélkül Rómában még elkezdeni sem érdemes az étkezést! Természetes hát, hogy minél kevésbé lerobbant a vendéglő, annál kevésbé van az étlapján supplì. Leginkább az állóbüfékben biztos. Én meg azon éltem, supplìn. 

Egyetlen szakácskönyv becsüli meg a supplìt, hazánkfia, dr. Lénárd ennek a szerzője: a németül írt és Frankfurtban megjelent A római konyha lapjain brokkoli, cukkini, padlizsán és supplì.

Álltam egyszer a Santa Cecilia előtti téren: Roma Sparita, hirdette egy zárkózott kisvendéglő a sarkon. Annak kirakati étlapján láttam először, hogy supplì al telefono? Ez mi lehet? Gondolnánk, hogy mint a pizzáét, ennek is a hazaszállítását vállalják, supplì al telefono, csak az volt gyanús, de nagyon gyanús, hogy miért nincs pizza al telefono vagy gnocchi al telefono…?

Rá nem jöttem volna, de Lénárd szakácskönyve ezt is megmondja. Kitalálhatatlan. (Mellesleg a supplìt nagyon másként írja le, mint ahogy most Rómában készítik.)

Cseresznyepaprika és pomodorino. Ugyanaz a kettő? A Szent István háztól le lehet gyalog ereszkedni a Portuenséhez, ott felszállni a 48-as vagy 43-asra, és átvágva a Gianicolón meg a fél Trasteverén, eljutni fél Rómán át a Veneziáig. Valeria nővér így magyarázta.

A Portuensén ettem először cseresznyeparadicsomos pizzát. Nagyon ízlett.

Portuense

Végül a sarki újságárusnál vettem egy Porta Portesét, és a lakáshirdetéseket olvastam, épp annak a háznak a közelében, ahol kiszemeltem a későbbi lakásomat. Rögtön tudtam, hogy ideköltözöm. A Santa Saba középkori templom közelébe, a Piazza Bramante kis piaca mellé.

Santa Saba

A tér sarkán ott egy kis bár, amelyben kétféle supplì kapható: nemcsak a szokott rizses, hanem kukoricadarás is: grocetto. A szót csak a legnagyobb szótárakban keressék… vagy ott sem.