Hrabal centenáriuma kapcsán
jutott eszembe, hogy vajon mennyire ismerjük, értékeljük ennek az Európa közepi
térségnek az alkotóit?
Benne vannak-e a mindennapjainkban?
Érdekelnek-e egyáltalán valakit?
Kelet- és Közép-Európáról
hajlamosak vagyunk lemondó legyintéssel nyilatkozni. Lesajnált, folyton
ráncigált, gyakran átszabott, lehetetlen életsorsokra kényszerítő
hely.
A nagyhatalmak fényes seregekkel
vonuló hódító nemzeteire békaperspektívából kandikálunk.
Egyetlen dologban azonban
garantáltan verhetetlenek vagyunk itt a közép-kelet-európai régióban. Talán még
a legelvakultabban soviniszta elmék is belátják, hogy ez nem a
gazdasági-katonai-diplomáciai ütőképességünk. Az erre való törekvés mindig végromlásba
vezetett.
Ez a különleges adományunk,
javunk és aduászunk a groteszk szürreál, amit csak ebből a kiszolgáltatott
kelet-európaiságból lehetett ilyen tökéletessé csiszolni.
Franz Kafkát tekinthetjük akár
origónak is, az ő világából sarjadt az irodalom, film, zene, képzőművészet
számos alkotójának komor tónusú, vagy épp vidor, de mindenképp groteszk,
valóságon túli, és mégis a valóságot mélyen értő és átélő ábrázolóképessége.
Ez a mi nagy erényünk. A
világszámunk, a hódolásra méltó egyediségünk.
A nagyhatalmak fiai ezen abszurd
világlátásunk előtt hajtanak fejet. Legalábbis azok, akik az ilyesmire
fogékonyak.
A Brothers Quay mindenképp
közéjük tartozik. Stephen és Timothy Quay ikerpárként látta meg a napvilágot
Angliában.
Az animáció egyedi és világszerte
nagyra értékelt képviselői. Filmjeik, kiállításaik, színpadi produkcióik virtuóz
és messze ható művészeti események.
Művészetük azonban nem elődök
nélküli, és ezt nem is titkolják. Bármilyen furcsa, de kifejezőerejük és
világlátásuk ezer szállal kötődik a kelet-közép-európai sötét abszurditású
szürrealitáshoz.
Mestereik, ihlető forrásaik
között tartják számon többek között Franz Kafkát, Bruno Schultzot, Jan Švankmayert, Walerian Borowczykot, Zděnek Liškát és Lech
Jankowskit is.
A Quay fivérek nem titkolt
odaadással és tisztelettel fordulnak Európa közepének alkotói felé.
Megérezték és felfedezték bennük
azt az általános emberi sötét groteszk világlátást, ami a létezés abszurditását
a valóságon túlin keresztül, tisztán szikrázó realitássá teszi.
Az egyik animációs filmjüket Jan Švankmayer cseh animációs filmrendező előtti tisztelgésnek szánták.
Švankmayer a szürrealista animáció
legjelesebb képviselője a világon. Sajátosan valón túli világában a Faustot,
Don Juant és Edgar Allen Poe-t, de Sade-ot, Kafkát és Čapeket is megidézi.
Ő fejlesztette ki az animációs
filmben a stop-motion technikát, melyet a Quay fivérek is használnak filmjeikben.
Így a Švankmayer művészete előtt tisztelgő Cabinet of Jan Švankmayer-ben is.
A film zenéjét Zděnek Liška, cseh
zeneszerző jegyzi, aki nagyon sok film zenéjét adta pályafutása során. Többek
között Jan Švankmayerrel is gyümölcsöző munkakapcsolata volt. De a Jan Kádar és
Elmar Klos által rendezett Üzlet a korzón
című film zenéjét is ő szerezte.
A Quay fivéreknek a legnagyobb
művészi elismerést a Bruno Schultz novellája alapján készült Street of Crocodiles hozta meg.
Bruno Schultz lengyel író a 19.
század végén született az akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága
alatt levő Drohobicsban, tizenhat éves korában Lengyelországhoz került a
városa, jelenleg Ukrajna része.
Bruno Schultz reprezentáns képviselője
az Örkény által megírt In memoriam Dr. K. H. G-típusú alkotóknak. Meghalt értelmetlenül, szeszélyből, ostoba agresszióból. Kevés megmaradt írása ellenére az
egyik legnagyobb hatású lengyel íróként tartják számon. A Quay fivérek Bruno Schultz
írása által ihletett animációja minden világrangsorban előkelő helyen szerepel.
Említsük meg ennek a filmnek is a
zeneszerzőjét, mert alapvető támaszát adja a Quay fivérek képi világának, több
filmjükhöz is komponált zenét.
Lech Jankowski lengyel zeneszerző, festőművész, kulturális
antropológus.
Érdemesek (lennének) valamennyien
a nagyobb figyelemre.
A manapság
Kelet-Közép-Európában élőknek nem napi igénye, hogy az ő műveikkel találkozzon.
Nem ők vannak a fősodorban, nem voltak ott sosem.
Azért mégis mindenkit arra
biztatok, hogy nézze-olvassa-hallgassa e szerzők műveit is, kissé elbitangolva a fősodortól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése