Egy dalszöveg "hermeneutikai vizsgálatának" vázlata
Épp ideje szöveghermeneutikai
vizsgálat alá vetni a Kistehén Olyan izé
vagy című dalszövegét. Ha egy kereskedelmi csatorna hajlandó volt ezzel foglalkozni, akkor mi sem lehetünk restek.
Ez persze csak egy vázlat.
Az RTL Klub főfelelőse egyik
főnézettségű főműsoridejében letiltatta a dalt, mondván, hogy szövege roppant
trágár.
Elgondolkodtató eset, mivel ezen
szavakat, nagyjából hűen idézve az eredeti szórendet, naponta hallhatják a villamoson-buszon
és úgy általában a halandók között mocorgók. Többnyire ennél cifrább,
toldalékoltabb változataival együtt. Óvodáskortól nemi, társadalmi és
anyagi különbségre tekintet nélkül.
Baltával faragott, cserzett
ízlésem ilyesmin már nem akad fenn.
A ’hülye’ lassacskán a
gyermeknyelvi szavak közé csúszik, olyannyira elvesztette bántó, durva,
gyalázatosan trágár élét.
Az ’izé’ mindenre használható, univerzális
szópótló szó. Tehát, aki nagyon akarja, nagyon csúnyát is belegondolhat.
Önmagában mégsem értelmezhető trágár szóként.
Vegyük komolyan és kezdjük az
eszmetörténeti előzményekkel.
Hirtelen két idézetet tudok említeni,
melyekben szintén szerepel a ’hülye’ szó.
„mért vagy hülye, édesfiam,/ édesfiam, édes fajom,/ édes fejem, mért
vagy hülye?/ tudja már azt/ minden hülye,/ hogyne tudná,/ hogyha hülye,/ hogyha
hülye/ s látja – helye/ betöltve már e világon/ betöltve a hülyehelye –
kezdődjék a hejehuja.”
(Szilágyi Ákos)
„Rettenthetetlen hülyék kora jő.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni
a szikla óhatatlan visszafelé görög.”
(Petri György: Sziszifosz visszalép)
Mindkét idézetben érezhető az
alkotókban némi ironikus (netán szarkasztikus) kétségbeesés. Ez azonban semmiképp
nem lépi át a trágárság méltatlan határát.
De nézzük a problémát a másik
fél, a kereskedelmi televízió oldaláról. Itt is találhatunk irodalmi
előzményeket.
„… azt hitte, hogy a féktelen jókedv sikeresen kárpótol minket a teljes
eszmeszegénységért.”
(Oscar Wilde)
„A bungee jumping gyér truváj/ Kutyakötelesség, muszáj?”
(Térey János: Paulus)
„Ó, micsoda friss malőr!”
(A. E. Bizottság)
Ha pedig már a nézőket, illetve
ez esetben a nem-nézőkké vált nézőket is belevonjuk az elemzésbe, akkor a tanulság
levonásához ezen előzményeket jelölhetjük meg tájékozódási pontként.
„Mindezt lenyeljük, és ha megemésztjük, fütyülünk rá teljesen.”
(Paul Éluard: Dada cukrászda)
Sapere aude! – Ez egy régi görög mondás. Ők mindig mondtak valamit.
Nekünk már csak idézni kell.
A dalszöveg lelkiismeretes és
mindenre kiterjedő aggályos vizsgálata végül eredményre vezetett.
A trágár szó minden bizonnyal a ’gondolkodni’
lehetett. Ez a szó ugyanis egy alapvető jelentésváltozás folyamatában van.
Az új – manipulatív
tömegmarketing szempontjából kiépített - jelentése egyelőre még harcban van a
rég használatos jelentéstartalommal.
Az új jelentésű ’gondolkodni’ szó
a „bifláz-engedelmeskedik-fogyaszt” szócsoport jelentéskörébe kerül.
A régi jelentésére szót se
fecséreljünk. Már nem sokáig lesz divatban.
A Kistehén ott követte el a
hibát, hogy a ’gondolkodni’ szót ezen régi, mára már elítélendő, sőt,
lassacskán trágár értelmében használta.
Ilyet nem szabad csinálni. Kultúrember
úgy fogyaszt, ahogy kapja, nem úgy, ahogy szeretne.
Ha kellőképp érzékeny a kor
szavára a zenekar, akkor lebeszélik a show-műsor készítőit erről a dalról. Felelős
művészként alítva, hogy ez megrendülést, felháborodást, elképedést, és ami a
legfőbb bűn, értetlenséget fog kiváltani.
Megoldás lehet a Kistehénnek
és az összes olyan zenekarnak, amelyik még nem tud leakadni a régimódi értelemben
vett gondolkodásról, hogy legalább akkor, amikor ilyen sztárrendezvényen lépnek
fel, legyen a tarsolyukban egy közfogyasztásra bármikor alkalmazható „műdal”.
Egyéb zenekaroknál is kiérzem még
ezen ósdi gondolkodhatnék jeleit. Túl kell lépni ezeken a visszahúzó határokon.
Ezért a Kistehénnek és az összes
többi gondolkodásra (el)hajló zenekarnak azt javaslom, hogy keressenek ilyen
fellépésekre valami derűsebb témát.
Olyan szép tudna lenni egy dal a
lemenő napsugarakról, vagy a kislányon álló zongoráról (sőt, ez még fordítva is
rendben van).
Nem szabad meglepni, pilledt
nyugalmából kilendíteni a publikumot. Menten visszazuhan akkor mindenki az
ásatag gondolkodás menetébe.
Ki fog akkor fogyasztani?
Ejnye-bejnye, ingyom-bingyom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése