Egy „antimuzikális” költő - Weöres Sándor és a zene

Írta: Inkabringa

Weöres Sándor önmagát kifejezetten „antimuzikálisnak” tartotta, botfüle miatt sosem tanult zenét.

Ehhez képest talán (hacsak nem bizonyosan) a legtöbb zeneművet ihlető költőként tarthatjuk számon.

Lehet, hogy önmagát félénken nem tartotta zeneértőnek, de a verseinek mégis olyan ritmusa és olyan zengése-bongása-csilingelése van, ami mellett egyetlen zenét művelő alkotó sem tud elmenni.

Weöres nem „antimuzikális”, hanem egyenesen „multimuzikális” költő. Kincsünk, tudjuk ezt.

A zene számára Kodály Zoltán fedezte fel Weöres költészetét.

Weöres egyik versét 1933-ban kórusműként dolgozta fel. Rácsodálkozott arra a mély empátiára és zeneiségre, melyek mai napig is a legfontosabb védjegyei Weöres költészetének.

A vers címe Öregek.

Kodály elismerését és csodálatát nemcsak a vers kiválósága nyerte el, hanem az is, hogy ezt a témát ilyen mély beleérzéssel és érzékenységgel egy kamasz fiú írta meg. A vers 1929-ben jelent meg a Pesti Hírlapban, Weöres ekkor tizenhat éves volt.

Ezt követően Weöres költészete beláthatatlan kincsestára lett a zene minden ága-bogának.

Kodály, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos kórusműveiben mindenki találkozhatott Weöres verseivel, aki kórusban énekelt vagy az ő énekeiket hallgatta.

A kortárs zene könnyed egyértelműséggel vette birtokába Weöres százerejű ritmikáját és dallaminspirációkat adó költészetét.

Szokolay Sándor, Sáry László, Petrovics Emil, Ránki György és még sokan mások merítettek ihletet Weöres verseiből.

Nekem személyes kedvenceim Ligeti György Weöres-feldolgozásai. Olyan ezeket hallgatni, mintha két gyerek, de nem is, inkább két szellemdús és a frivolitásig szabadon szárnyaló képzeletű bölcs játszana együtt a legtökéletesebb harmóniában.

Minden hangnak, minden pontnak (és kontrapunktnak), minden ritmusra csattanó hangzónak kimunkált és preferált helye van ezekben a művekben.

Szellemes, érdemdús játék. Mindennél többre értékelem.

Eötvös Péter is rátalált Weöres költészetére. Atlantisz című kompozícióját 1995-ben mutatták be először.

A zenemű a Platón által útjára bocsátott és máig metaforaként élő Atlantiszról szól. Az elsüllyedt aranykort és az elkerülhetetlen elmúlást egyaránt példázza.

Kultúrák a világra születnek, egymással találkoznak, egymásból táplálkoznak, és egymás sírjaivá válnak. Egyik civilizáció a másik után.

A műben Weöres Néma zene című versének részletei is elhangoznak.

Ez a vers nemcsak a szavaival, hanem a kalligráfiájával is újabb és újabb tartalmakat húz elő.

Az egyik versrészletben például a sorközépi tördelésekből egy külön, önálló verssor olvasható ki:
"Atlantisz elsüllyedt, mikor történt, nem ismeri senki."

Eötvös Péter legújabb műve, a Speaking drums Weöres Sándor nonszensz költeményeire íródott.

"Olyasmi ez, ahogy az indiai ütősök játszanak, akik a zene fölött mondják a szöveget. Nem azt mondják, amit játszanak, hanem azt játsszák, amit mondanak" - nyilatkozott a szerző.

A táncház mozgalom újabb felfedező hullámot indított el.

Sebő Ferenc és zenésztársai a népzene és Weöres költészetének összehangolásából eredeti és hiteles hangú csobogó csodákat hoztak világra.

Gyümölcsöző és kölcsönös érdeklődésen alapuló együtt munkálkodás volt ez. 

Sebő Ferenc és a Kaláka óvodás koromtól elkísér és még most is gondolkodás nélkül megfordulok utánuk.

Felsorolhatatlan és besorolhatatlan azon Weöres-dalok sora, amelyeket most szívem szerint mind idecitálnék. Mindenki gondolja-dúdolja mellé az összes többit is.

Weöres Sándor egyik legnagyobb titka a mély empátiája, ami nem én-költészetté tette a verseit, pedig annak mély hagyományai vannak a magyar lírában.

Weöres valami kozmikus távolságtartással és ugyanakkor valami természetes érzéki közvetlenséggel viszonyult a világhoz. Szemlélte, átélte, beleérzett. Zavarba ejtően gazdag és elfogulatlan volt a lelke.

Megírta Lónyai Erzsébet, a félig grófi, félig cigány származású szabad lelkű poéta-asszony bőrébe bújva a  Psychét. Weöres empátiájának, világra érzékenységének ékes bizonyítéka ez a mű.

Weöres játszik itt is. Egy szép, és korának csöppet sem megfelelni akaró, szabad szellemű lány asszonnyá érésének pikáns és ugyanakkor érzékeny leírását adja.

Palya Bea, 2005-ben megjelent lemezén, a 19. századi korlátlanul életigenlő Lónyai Erzsébet történetét átdúdolta a 21. századba. Azt hiszem, minden nő, aki megéli igazán mélyen lelki-fizikai értelemben a nőiségét, elismeréssel tekint erre a műre. A női lélek legmélyére érez rá Weöres. "Lélekre vált a szerelem".

Szalóki Ági is több Weöres-verset dalba foglalt már zenésztársaival. Tündéri dalok, tündéri hangon.

A női dalnokok után egy feltétlenül figyelemre méltó férfiút is említsünk meg, aki szintén szellemes eredetiséggel fordul Weöreshez. Zenélő-daloló nők gyűrűjében Szőke Szabolcs és Weöres Sándor.
Meg a Szajkó.

A Kaláka gyöngyszem. Számtalan Weöres verset megzenésítettek. Csakúgy mint Sebő Ferenc, a Kaláka is komoly játékossággal formálta dallá Weöres verseit. Értelmezték, ütemezték, dallammá kerekítették.

Szinte lehetetlen a választás és megint csak azt ajánlom, mindenki dúdolja hozzá az összes többit.

A fenti példák is mutatják (nyilván számtalan más példa is hozható még), Weöres legfőbb szövetségese, játékostársa, ihlető forrása a zenének.

Vajha mi lett volna, ha nem „antimuzikálisnak” születik?